A magyarországi szegénység alakulásával már több írásunkban is foglalkoztunk. Most a GfK Vásárlóerő tanulmányának és a KSH friss fogyasztási adatsorai alapján vizsgáljuk meg ismét a témát. Ez utóbbi szerint csak a gazdaságilag legjobb helyzetben lévők (a legfelső jövedelmi ötöd) összfogyasztása tudott bővülni a többiek csökkenésével szemben az idei első félévben a tavalyihoz képest.
A kormánypropagandával szemben hazánk sajnos közel sem teljesít olyan jól. A GfK Vásárlóerő tanulmánya szerint a magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 ezer 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede. De közép-kelet európai régiós összehasonlításban még lehangolóbb a helyzet.
Szintén nem ad túl sok okot az örömre, hogy az országon belüli területi különbségek is meglódulóban vannak, úgy hogy az országon belül a legjobb helyzetben lévő Budapest, más régiós országokhoz képest is érzékelhető lemaradásban van.
Így két folyamat is aggodalomra ad okot. Az egyik az országon belüli különbségek növekedése, a másik a régiós versenytársaktól való egyre nagyobb leszakadásunk. A kormányzat által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között. Már régen nem az a kérdés, hogy a régió éltanulói között vagyunk-e, hanem az, hogy hogyan érjük be régiós versenytársainkat.
Csökkenő belső fogyasztás
A kormány egyik érve az egykulcsos adó mellett a belső fogyasztás felpörgetése volt. A KSH fogyasztással kapcsolatos felmérése szerint csak a gazdaságilag legjobb helyzetben lévők összfogyasztása tudott bővülni, a többiek csökkenésével szemben az idei első félévben a tavalyihoz képest.
A legfelső jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztása mintegy 3,6-szerese a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó háztartások fogyasztásának. Egyedül a leggazdagabb ötödben élő háztartások összfogyasztásának volumene nőtt 2012 azonos időszakához képest, 1,4 százalékkal, míg a többi háztartásé csökkent, leginkább a legszegényebbeké, 3,4 százalékkal. Ezt mutatja az alábbi ábra:
A rezsicsökkentés idén már éreztette hatását: a lakásfenntartásra fordított kiadások aránya, a legalacsonyabb és a legmagasabb végzettséggel rendelkező háztartásoknál jelentősen, 2,1, illetve 1,7 százalékponttal, a középiskolai képesítéssel rendelkező háztartásoknál pedig kisebb mértékben, 0,2 százalékponttal.
Lemaradó Magyarország
Jól érezhetővé teszi a különbségeket a GfK Vásárlóerő tanulmánya, amely szerint a magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 ezer 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede.
Régiós összehasonlításban még szomorúbb a helyzet: a magyar vásárlóerő mindössze a szlovák kétharmadát teszi ki. Északi szomszédunk az egy főre jutó 7473 eurós vásárlóerővel az európai lista 23. helyén áll, Magyarország pedig - a tavalyi évhez hasonlóan - a 31-diken. Így olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Montenegrót (4541 euró) és Romániát (3491 euró).
De Horvátország például (5208 euróval) az egy főre jutó átlagos vásárlóerőt tekintve már hazánk elé került. Magyarország nemzeti átlaga az európai egy főre jutó átlagos vásárlóerő mindössze 38.9 százaléka.
Jelentősek az országon belüli különbségek
Az országon belüli különbségek sem túl szívderítőek. A legnehezebb helyzetben az Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön, a Dél-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élők vannak. Ezek a térségek szerepelnek a legrosszabb 20-ban a vásárlóerő szempontjából, karöltve a bolgár, a román és a lengyel régiókkal az uniós listán.
Az uniós adatokat támasztja alá a GfK kutatása is a települések és megyék vásárlóerejéről. Mindössze hat megye vásárlóereje haladja meg az egy főre jutó országos átlagot. A rangsort vezető Budapest egy főre jutó 6520 eurós vásárlóereje 30 százalékkal magasabb, mint az országos átlag. Jól jellemzi a relatív jó helyzetet az, hogy a magyar főváros átlaga megegyezik a balti államok országos átlagával, de érezhetően elmarad a szlovák és a cseh országos 7500 eurós szinttől.
A települések közötti különbségek is egyre nagyobbak. A leggazdagabb településben közel 60 százalékkal magasabb, a legszegényebben 70 százalékkal kevesebb az elkölthető jövedelem átlaga. Ennek ellenére a fővárosiak átlagosan elkölthető 6520 eurója sem éri el az európai átlag felét.
Szétszakadás és lemaradás
Két folyamat is aggodalomra ad okot. Az egyik az országon belüli különbségek növekedése, a másik pedig a régiós versenytársaktól való egyre nagyobb leszakadásunk. A kormányzat által korábban hangoztatott cél, az alulról nyitott, széles középosztály helyett polarizációt figyelhetünk meg a társadalom felső és alsóbb rétegei között. Már régen nem az a kérdés, hogy a régió éltanulói között vagyunk-e, hanem az, hogy hogyan érjük be régiós versenytársainkat.
