A Magyarországi Zsidó Hitközösségek Szövetsége (Mazsihisz) a február 9-ei közgyűlésen döntött arról, hogy a jelen körülmények között nem kíván részt venni a Holokauszt-emlékév kormányzati programjaiban. A szervezet továbbá egy határozatot is megfogalmazott, amelyben arra kérte a kormányt, hogy Szakály Sándor menesztésén kívül állítsák le a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű építését, továbbá az egész Sorsok Háza projektet. Lázár János ígéretet tett, hogy a miniszterelnök mindenképp reagálni fog a Mazsihisz kérésére.
Orbán Viktor (igaz, több napos késéssel) meg is írta a válaszát, azonban levelében éppen azzal maradt adós, hogy mi is lesz a Mazsihisz három kérésével. Egyedül csak az derül ki a szervezet elnökének címzett üzenetéből, hogy magát a vitát a kampányidőszakra való tekintettel majd csak a húsvéti ünnepek után kívánja folytatni a miniszterelnök. Ennek szellemében döntés is született arról, hogy nem állítják fel március 19-én a német megszállás emlékművet a Szabadságtéren, mivel ahogy az indoklásban is szerepel: a szobor megosztó lenne a választások előtt.
A miniszterelnök ezekkel a lépésekkel azt akarja elérni, hogy még az országgyűlési választás előtt véletlenül se generálódjanak olyan konfliktusok, amelyekből esetleg rosszul jöhet ki. Azonban ha visszaemlékezünk mit is mondott az évértékelő beszédében (tudniillik: „Még mindig elcsodálkozom […] honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, sőt elvárják, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk”) akkor nem lehet kétséges, hogy a véleménye továbbra sem változott meg, csak a kampányidőszakra való tekintettel jegeli a témát, és ha újra nyer, gőzhengermódjára fogja átvinni az akaratát, mit sem törődve a történelmi tényekkel.
A Sorsok Háza a magyar zsidóság deportálásának 70. évfordulója alkalmából tartott holocaust emlékév legnagyobb projektje. A Józsefvárosi pályaudvaron kialakítandó emlékhelyen bruttó 6,6 milliárdért többek közt a látogatók erős vizuális és hangeffektekkel operáló kiállítást tekinthetnek majd meg, mely egy békés otthonból indul, és a tehervonaton végződik. Ez egyébként, megfelelő szakmai feltételek teljesülése esetén egy támogatandó projekt lenne. Nagyobb baj van a gyakorlati megvalósítással.
Az a bizonyos „Fidesz-féle” történelem
Az Alaptörvényünk szerint demokratikus országunk jogfolytonossága az 1944. március 19. előtti állapothoz kötődik, amely a német megszállással szűnt meg, és csak 1990 után állt helyre. Ezt az állítást sugallja a szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű koncepciója is, mely szerint a náci Németországot szimbolizáló bűnös birodalmi sas elnyomja az ártatlan Magyarországot jelképező Gábriel arkangyalt. A kormánypárt ezzel az emlékművel ragaszkodik ahhoz az önfelmentő történelemszemlélethez, hogy Magyarország 1944 márciusában teljesen elvesztette a szuverenitását, ezáltal felmentve az akkori politikai vezetést a történelmi felelősség alól.
A Sorsok Háza élére kinevezett Schmidt Mária, összhangban a Fidesznek a múlthoz kapcsolódó elgondolásával, történelmi ténynek nevezte azt, hogy a náci megszállás jelentette a kezdetét annak, hogy hazánk szuverenitása teljesen megszűnt. Ezt az állítást már több történész is megcáfolta, igaz, egy ilyen megállapítás nem meglepő attól a személytől, aki egyben a Terror Házának az igazgatója is (amely bár képes érdklődést generálni, leegyszerűsített egyoldáalúsága kiváltotta a történészek aggályát). Ungváry Krisztián történész több mint tíz évvel ezelőtt így fogalmazott a Terror Házáról, illetve a projekt vezetőiről: „Vagy ragaszkodnak azokhoz a politikai célú történelemhamisításokhoz, amelyekkel a múlttal való objektív szembenézés akadályozható, vagy tudományosan nincsenek fölkészülve a vállalt feladatra.”
Schmitt történelemszemlélete, amely tükröződik a Terror Háza kiállításban, ellentétes a Mazsihisz történelemszemléletével, ezért a projekt kezdete óta aggodalommal figyelik a Sorsok Háza körüli fejleményeket. Véleményük szerint: "Nem szeretnénk, ha a sok látogató, a sok gyerek a kiállításról hamis történelemtudattal jönne ki: lám, milyen rossz emberek voltak ezek a csúnya nácik, még szerencse, hogy a derék magyarok megmentették a zsidókat." A mazsihisz eheleyett egy olyan koncepciót látna szívesen, amely a zsidók és magyarok együttélésből fakadó közös értékeket mutatná be.
Hátra(h)arc?
Orbán Viktor az évértékelőjében így fogalmazott:
„Elegünk lett abból a politikából, mely mindig csak azt lesi, hogyan feleljünk meg a Nyugatnak, a bankároknak, a nagytőkének, a külföldi sajtónak, mint akinek nincs múltja, önérzete, önálló akarata, mintha nem volna saját ítélőképességünk, kultúránk, történelmünk. Még mindig elcsodálkozom – pedig nem tegnap kezdtem a szakmát –, honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, sőt elvárják, mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk”
Az most itt mellékes, hogy többek közt a Veritas történelemkutató intézeten keresztül éppen a kormánypárt akarja megmondani, hogyan is emlékezzünk (ez az intézet nyilvánította idegenrendészeti eljárásnak a zsidók 1941-es deportálását). Kormányról nyilván ők diktálják azt is, hogyan is történjen a holokauszt 70. évfordulójára való megemlékezés, azonban a Mazsihisz egyértelmű határozata gondolkodóba ejtette a miniszterelnököt.
Az elég egyértelmű, hogy igen kínos lenne a holokauszt emlékévet a Mazsihisz nélkül megszervezni, azonban ha engedett volna a miniszterelnök szervezet kéréseinek, akkor a Jobbiktól kínkeservesen elhúzott szavazókat bizonytalanítaná el az, hogy „Orbán úgy ugrál, ahogy a zsidók fütyülnek”. Akármit választott volna Orbán, az a választási kampány közepén inkább többet vitt, mint amennyit hozott volna a Fidesznek, így az ilyenkor használatos formulát használva inkább agyonhallgatja az ügyet.
forrás: Index Fotó: Koszticsák Szilárd A Józsefvárosi pályaudvar
A történészszakma nem kér a Fidesz-történelemből
Nemcsak a Mazsihisz volt az, amelyik nem örült Szakály Sándor kijelentésének, a Sorsok Háza körüli bonyodalmaknak, illetve a német megszállási emlékműnek. A Sorsok Háza kialakításával kapcsolatban rengeteg neves értelmiségi adott hangot aggodalmának, sokan egyszerűen visszautasították, hogy részt vegyenek ebben a projektben. Karsai László történész bár egyetért egy új emlékközpont kialakításával, azonban annak vezetésére Schmidt Máriát nem tartja alkalmas személynek.
Az Egyesült Államokban élő Deák István történészprofesszor és György Péter esztéta is elutasította a felkérést, hogy részt vegyenek a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozásában. Még a múlt év végén Konrád György író is jelezte, hogy Ő sem kíván közreműködni, mert szerinte a „kiállításrendezés nem a százezernyi, hetven évvel ezelőtt meggyilkolt zsidó gyerekről, hanem a mai magyar kormányról szól.” A német megszállás emlékmű ellen petíciót is indítottak, amelyet többek között olyan neves történészek is aláírtak, mint Ungváry Krisztián, Ormos Mária avagy Rainer M. János. A Veritas Intézet sem túl népszerű a szakmai berkekben, a legjobb példa erre, hogy a Szakály Sándor féle botrány után a szervezet felügyelőbizottságából máris bejelentette távozását Romsics Ignác, az egyik legnevesebb magyar történész.
A miniszterelnök „válasza”
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Orbán Viktor a választások előtt már nem kíván egy olyan vitába belemerülni, amelyből rosszul is kijöhet. Pártja a közvélemény-kutatások szerint stabilan vezet, ezért miniszterelnök már nem akar kockáztatni, hogy egy kulturális ügy miatt szavazatokat veszítsen. Inkább jegeli a témát, ahelyett, hogy érdemben foglalkozna a kérdéssel.
A kampányt ugyanis jóval keményebb talajon is meg lehet vívni: a rezsicsökkentés, a negatív kampány, a kormányzati civilek és a Fideszre optimalizált választási kerületek mind-mind ezt szolgálják. Azzal, hogy a kormány elhalasztotta a német megszállási emlékmű felállítását (ahogy Heisler András, a Mazsihisz elnöke is jelezte), nem oldódott meg semmi, egyedül az, hogy ezzel a kényes témával már csak a választások után kell majd foglalkoznia Orbán Viktornak - persze csak akkor, ha megalakul a III. Orbán-kormány.
Az utolsó 100 komment: