Az elemzői várakozásokhoz képest jobb GDP-adat látott napvilágot, és látszik, hogy a magyar gazdaság az éledezés jeleit mutatja, végre. Még akkor is, ha figyelembe vesszük a bázishatást, az elmúlt hét év legjobb teljesítményét produkálta Magyarország. Ennek természetesen több oka van, kezdve a nagyon kedvező nemzetközi környezettől, a jobb ipari teljesítményen át, a választási ciklushoz köthető első negyedéves EU-forrásokkal megtámogatott költekezéseknek és az elsősorban emiatt felgyorsuló építőipari teljesítménynek. Hiszen a választások miatt szükségessé vált egyes létesítmények minél gyorsabb átadása.
A legfőbb kérdés most az, hogy mennyi ideig tartható fent ez a növekedés, hiszen Magyarország strukturális problémáit továbbra sem sikerült megoldani, egy idő után a most folyamatban lévő építkezések pedig befejeződnek. A fiskális politika szűk mozgástere miatt további költekezésre nincs lehetőség - az idei kormányzati hiánycél 2,9 százalék, így hiába az önkormányzati választások, újabb beruházásokra már nem igazán lesz lehetőség, ha tartani szeretné a kormány a hiánycélt. Már pedig ehhez lehet, hogy újabb megszorításokra lesz szükség.
Az év második felében a mezőgazdaság teljesítménye is meghatározó lesz, az elmúlt évek tapasztalataiból jól tudjuk, hogy az amúgy alacsony GDP-részarány ellenére a mezőgazdasági terméshozamnak komoly mozgató ereje van.
Vártnál jobb első negyedév
Az elemzőket is meglepte a vártnál jóval erősebb negyedév: negyedéves szinten 1,1 százalékkal bővült a hazai gazdaság, követve az elmúlt félévben tapasztalható dinamikát, éves alapon pedig 3,4 százalékos növekedést tudott Magyarország felmutatni, amely a régióban is jó adatnak tekinthető.
Éves alapon a válság óta nem tapasztalható növekedés bontakozott ki, amely kedvező lehet az idei évre nézve, igaz a jobb adatban valamennyire a bázishatás is érvényesült. A 2014-es év érdekessége lehet, hogy a több mint 2 százalékos növekedéssel a Fidesz harmadik kormányzati ciklusának első évében nagyobb lenne a gazdasági növekedés, mint a teljes második ciklus alatt - ez azért sokat elmond a második ciklus gazdaságpolitikai teljesítményéről még akkor is, ha Európa nyugati féltekén sem volt minden rendben, nem beszélve a déli országok adósságválságáról. Bár Közép-Európa már jóval régebben beindul.
A régióban negyedéves alapon Magyarország holtversenybe került a lengyelekkel, az éves növekedést vizsgálva viszont Románia még mindig előttünk van. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy miközben a magyar gazdaság gyakorlatilag 3 éven át szenvedett, addig a régióban a jóval fejlettebb Csehországot és Szlovéniát leszámítva minden ország jobban teljesített nálunk. Lengyelország például megelőzött minket az egy főre eső GDP tekintetében (Szlovákia már a kétezres évek közepén elszáguldott mellettünk).
Az éves növekedés 2 százalék felett lehet
Az első negyedéves kedvező adat azt is jelenti, hogy idén 2 százalék felett lehet a növekedés. A Varga Mihály vezette Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése így sokkal közelebb állhat majd a valós számokhoz, mint korábban bármikor.
Érdemes azonban hozzátenni, hogy az év második felében lassulhat a dinamika a kifutó beruházások miatt, és a bázishatás is már kevésbé fog érvényesülni az előző év második félévében bekövetkező fordulat miatt. (Növekedési fordulatról azért még koránt sem beszélhetünk, hiszen a magyar gazdasági teljesítmény tartóssága meglehetősen ingatag lábakon áll).
A húzó ágazatok
A termelési oldalról minden bizonnyal a feldolgozó ipar, a betelepült autóipar és az EU-forrásokból finanszírozott építőipar járult hozzá a teljesítményhez.
Márciusban például 0,4 százalékkal tovább gyorsult az ipari termelés februárhoz képest, éves alapon pedig 8,1 százalékos volt a bővülés. Ennek jó része az autóiparhoz köthető: mind az Audi, mind a Mercedes-gyárban egyre inkább felpörög a termelés, köszönhetően a növekvő külföldi megrendelésállománynak.
A szolgálató szektor is jobban teljesített az elmúlt évekhez képest, a növekedés szempontjából viszont itt még kevésbé érezhető olyan erős dinamika, mint a feldolgozóiparnál és az építőiparnál.
Az építőipar még az ipari termelést is jócskán felülmúlta, a hamvaiból feltámadó építőipar a kormányzati megrendelésének és az uniós források felgyorsuló lehívásának köszönhetően szó szerint berobbant: az éves növekedés 34,2 százalékos volt. Utoljára ilyen szintű bővülést még a kétezres évek hitelexpanziója idején láthattunk.
Igaz ehhez az is kellett, hogy a bázis nagyon alacsony legyen a válság óta tapasztalható visszaesés miatt. Ráadásul hiába a rendkívüli növekedés, az építőipari termelés még így is jócskán a válság előtti szint alatt van.
Az év első negyedévében a mezőgazdaság szerepe kevésbé lehetett szignifikáns, az agrárszektor teljesítménye, majd az év második felében lesz fontos: azt már tapasztalhattuk, hogy a mezőgazdaságnak meghatározó szerepe van a GDP-adatra nézve, hiszen miközben 2011-ben megdobta a gazdasági teljesítményt, addig a 2012-es recesszióban jelentősen kivette a részét.
Mennyire tartós ez a pálya?
Mint ahogy írtuk, az év második felében már egyfajta lassulás várható az építőipari beruházások kifutásával, azonban a dinamika vélhetően erős marad. A tartósság viszont megkérdőjelezhető a növekedés szerkezete miatt. Az év első negyedévében a kormányzati költekezés erősebb volt, mint a korábbi években, ennek korlátja viszont véges, hiszen a fiskális politika mozgástere szűk. A beruházások idővel kifutnak, és nem utalnak jelek arra, hogy a következő egy-két évben is lesznek hasonló volumenű projektek (eddig egyetlen egy nagyobb tervről tudni a múzeumi negyedről, ennek sorsa véleményünk szerint erősen függ az önkormányzati választás eredményétől). A mezőgazdaság továbbra is jelentős szerepet játszik a gazdasági teljesítményben, annak ellenére, hogy súlya eltörpül a szolgáltató, vagy az ipari szektorhoz képest. Egy rossz termésév - mint például a 2012-es - pedig könnyen betehet a növekedésnek.
Magyarország strukturális problémáira pedig továbbra sem sikerült választ adni: a termelékenység alacsony az uniós átlaghoz képest, az ellátó rendszer gyenge, az oktatásba és egészségügybe kévés pénz folyik, az uniós pénzeket nem túl hatékonyan használjuk fel, az innováció pedig gyenge lábakon áll. Hazánk versenyképessége sokat zuhant az elmúlt négy évben, és a jogbizonytalanság miatt továbbra sem vagyunk vonzóak a befektetők számára, hiába a fiskális stabilitás és az elmúlt éveknél jobb gazdasági teljesítmény. Véleményünk szerint ilyen környezetben nem lehet örökké fenntartani ezt a dinamikát, és komoly változásokra van szükség ahhoz, hogy Magyarország versenyképes tudjon lenni a régióban.
