Most, amikor úgy tűnik, a kormánypárt népszerűsége zuhanórepülésbe kezdett, ismét a régi és jól bevált recepthez fordultak. Előkapták a fiókból a rezsicsökkentést, amely ezúttal, ha lehet még álságosabb, mint eddig. A mostani „rezsicsökkentés” ugyanis az eddigi jelek alapján hosszú távon inkább az az adóforintokból finanszírozott veszteségfinanszírozás növekedő terheit jelenti.
A „rezsiháború” már korábban is szedett áldozatokat: a vidéki „vizes” cégek bevétele drámaian csökkent, a távfűtő vállalatoknak mintegy 60 milliárdos kompenzációt kellett fizetni, nehogy becsődöljenek, a kéményseprőknél is súlyos ellátási gondok jelentkeztek. A hulladékgazdálkodóknál már az elmúlt években is voltak problémák, most éppen több mint 80 zempléni települést önthet el a szemét, feltéve, ha nem születik valamilyen gyors megállapodás a közműszolgáltatást végző cég és a helyi önkormányzatok között.
Összességében kijelenthető: egy állami vállalat létrehozásától nem lesz a szabad piacon - a vállalkozásoknak - is tíz százalékos a „rezsicsökkentés”. Az állami szolgáltató létrejöttével ugyanúgy üzemeltetni kell a hálózatot, fejlesztéseket kell eszközölni, és ehhez megfelelő szakembergárdát kell fenntartani. Az önkormányzati vállalatok adóssága - főleg a rezsicsökkentés miatt - már így is meghaladja az 1000 milliárd forintot. Kíváncsian várjuk, hogy az új, nagy, állami közszolgáltató hogyan fog versenyképesen működni, ha már az eddigi, többségében önkormányzati tulajdonban lévő közműtársaságok is a csőd szélén állnak.
Forrás: 444.hu, grafika: Tbg
A „rezsiháború” tovább szedheti áldozatait
Az elmúlt években beindított „rezsiharc” ékesen bizonyította azt, hogy a politika érdekek sikeresen felül tudják írni a gazdasági racionalitást. Kétség kívül, a rezsicsökkentéssel egy olyan „szuper fegyver” került bevetésre, amely jelentős mértékben hozzájárult a Fidesz 2014-es győzelmeihez. Ezt a közvélemény-kutatási adatok is alátámasztják. 2013 elején egyértelműen akkor kezdett javulni a kormánypárt akkori alacsony támogatottsága, amikor a rezsicsökkentés első hulláma elérte a választókat:
Most, amikor úgy tűnik, a kormánypárt népszerűsége zuhanórepülésbe kezdett, ismét a régi, jól bevált recepthez fordultak. Németh Szilárd rezsibiztos megtartotta a „Rezsicsökkentés folytatódik!” című sajtótájékoztatóját. A „rezsitábornok” szerint az idén létrejövő állami szolgáltató létrehozásával elérhető az a cél, hogy a vállalkozásokra is kiterjedjen a 10 százalék közeli rezsicsökkentés, mivel ahol olcsóbban jutnak energiához, ott (Németh szavaival) „pörög a gazdaság”. Érdekes módon arról nem beszélt, hogy a különadók hatása ugyanígy pörgeti-e a gazdaságot.
A rezsicsökkentés mítosza és a valóság
Ha az eddigi rezsicsökkentések hatásait megvizsgáljuk, akkor sajnos nem nagyon örülhetünk a további árcsökkentési tervezeteket illetően. A rezsicsökkentés többek között a közműszolgáltatókra gyakorolt hatása ugyanis már most katasztrofális. Nem beszélve az önkormányzatokról: a magyar kormányzat hiába vállalta át ugyanis az önkormányzatok adósságát nem is olyan rég, a települések tulajdonában lévő gazdasági társaságok már most több mint 1000 milliárdos deficittel küszködnek. A rezsicsökkentés hatására rengeteg önkormányzati közműcégnek a nyeresége megtizedelődött, mi több, veszteségessé vált.
Hosszabb távon ennek az lehet a következménye, hogy végképp nem fog pénz jutni az elkerülhetetlen karbantartási és korszerűsítési kiadásokra, amelynek az árát a lakosság fogja megsínyleni előbb, vagy utóbb. (Ráadásul mostanra a szociális kiadások jó részét is az önkormányzatokra testálta a kormányzat, így a megnövekedett terhek miatt pont a legelesettebbekre nem jut majd pénz.)
Az önkormányzati cégek is a rezsicsökkentés áldozataivá váltak
Pintér Sándor belügyminiszter még 2014 decemberében jelentette be, hogy hiába mentesített az állam 2078 önkormányzatot mintegy 1368 milliárd tartózástól, a települések további eladósodását nem sikerült megállítani. Ennek oka, hogy az önkormányzati tulajdonban lévő gazdasági társaságok hiteleit nem vállalta át a központi költségvetés, így az önkormányzati cégek tartózása már elérte az 1002 milliárd forintot. A hatalmas adósság többek között a rezsicsökkentésnek köszönthetően jött össze, amely elvitte az önkormányzati cégek nyereségének a legjavát.
A rezsicsökkentés áldozataival már korábban is foglalkoztunk. A gazdasági értelemben teljesen átgondolatlan (ámde rövid távú szavazatszerzésre kitűnően alkalmas) kormányzati politika eredményeképpen mintegy 300 településen kellett úgynevezett kényszerszolgáltatót kijelölnie a katasztrófavédelmi hatóságnak, mert a díjkorlátozások és az államosítások következtében sorra mentek csődbe a szemétszállító vállalatok, s emiatt számos településen átmenetileg leállt a szemétszállítási szolgáltatás. Többek között a kormány rezsicsökkentési kényszere miatt legújabban a Zempléni Hulladékkezelési Közszolgáltató Nonprofit Kft. (ZHK) került a működőképesség határára.
Bár a ZHK, mint nonprofit cég csak mintegy egy éve működik, már most mintegy 230 milliós kintlévőséggel kell hogy számoljon: ebből mintegy 70 millió forint a vállalkozás nem üzemi alapon felgyűlt vesztesége, a lakossági tartózások pedig túllépték már a 100 millió forintot. Jelenleg több mint 105 ezer lakónak van tartózása a cég felé. A helyzet annyira súlyos, hogy a még 2014 decemberében tartott céges közgyűlésen az ügyvezető meglebegtette a ZHK bedőlésének a lehetőségét is. A hulladékkezelő cég 2015-ben csak akkor tudja teljesíteni a közszolgáltatását, ha az önkormányzatok az első negyedévre tudnak előfinanszírozást is vállalni. Ha ez nem következik be, akkor mintegy 80 zempléni települést elönthet a szemét.
A rezsiháború folytatódik!
A kormány populista intézkedései miatt rengeteg állami és önkormányzati tulajdonban lévő cég szinte működésképtelenné vált, ebből fakadóan ellehetetlenült többek között a települések gazdálkodása is. Az önkormányzati vállalatok adóssága már meghaladja az 1000 milliárd forintot, miközben a teljes önkormányzati rendszer működtetésére 781 milliárd forint jut.
Erősen kérdéses, ha ezt a kormány ilyen ügyesen „összehozta”, akkor milyen eredményt is vár attól az idén létrejövő állami szolgáltatótól, amely Németh Szilárd rezsitábornok szerint azért lesz versenyképesebb, mert kisebb apparátust, kisebb „vízfejet használ”, a keletkezett hasznot pedig visszaforgatja a szolgáltatás minőségének, olcsóbbá tételének a megteremtésébe. Ha csak a MÁV vagy a Posta példájából indulunk ki, egyszerűen cáfolható az az állítás, hogy egy állami vállalat kisebb bürokráciával is tud működni, illetve minőségi szolgáltatást nyújtani. Sajnos attól a szolgáltatás alapból nem lesz olcsóbb, hogyha azt az állam végzi, viszont a piaci szektortól eltérően az államnak nem kell tartania a versenytársaktól, illetve mondanunk sem kell, hogy korrupció mértéke is tovább nő(het) a dagadó állami szektorban.
Eddig általában a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő közműtársaságok működtetését helyben oldották meg, ahol a legtöbb információval rendelkeztek a helyi adottságokról, optimális esetben egy kiegyensúlyozott helyi képviselő-testület ellenőrzésével, a helyiek számára viszonylag átlátható, és épp emiatt takarékos módon. Egy nagy állami szolgáltató létrehozása esetén az eddigiekből kiindulva valószínűleg esélytelen lesz ellenőrizni, mire is megy a pénzünk: ennek köszönthetően az új rendszer várhatóan inkább drágán és pazarlóan fog működni, mint hatékonyan és olcsón.
Mindent összevetve kijelenthető: egy állami vállalat létrehozásától nem lesz a szabad piacon is tíz százalékos a „rezsicsökkentés”. Addig pedig a rezsi mesterséges csökkentével a költségek a cégekre terhelődtek. Az állami szolgáltató létrejöttével ugyanúgy fenn kell tartani a hálózatot, fejlesztéseket kell eszközölni, és ehhez megfelelő szakembergárdát kell fenntartani.
Ha erre az állam nem ad elég forrást, végül a költségvetésből kell kipótolni az állami szolgáltató veszteségét, amellyel tulajdonképpen ugyanott vagyunk. Ha pedig az állami szolgáltató privilegizált helyzetben lesz, tehát elhalmozzák forrásokkal úgy, hogy a piaci versenynek sem lesz kitéve, akkor ismét a túlköltekezés csapdájába eshet. És akkor még nem is beszéltünk a legfontosabb tényezőről, az állami szektorban tapasztalható mérhetetlen korrupcióról, amely alól valószínűleg az állami közszolgáltató sem lesz kivétel. „Kíváncsian” várjuk, hogy ki, vagy mi lesz a következő áldozat a rezsiháború folyamán, illetve az új nagy állami közszolgáltató hogyan fog versenyképesen működni, ha már az eddigi, többségében önkormányzati tulajdonban lévő közműtársaságok is a csőd szélén állnak.
