A kormány nem tétlenkedett sokat 2010 után, a dohánypiachoz hasonlóan viszonylag hamar rátette a kezét a hazai étkezésiutalvány-piacra is, magához csatornázva annak profitját. Az Erzsébet-utalvány bevezetésével jogszabályi eszközökkel monopol piacot hozott létre. A korábban a piacon tevékenykedő három multinacionális cégből egyet bedöntött, kettőt pedig a csőd szélére sodort.
Most azonban egyre valószínűbb, hogy az EU nem tűri ölbetett kézzel, hogy a hatályos rendelkezéseket felrúgva, versenykorlátozó módon vezette be Magyarország az Erzsébet-utalványt - az ügy már az Európai Bíróságon van, és ha végül elmarasztaló döntés születik, Magyarországnak meg kell nyitnia piacát a többi esetleges szolgáltató előtt is, sőt kártérítés megfizetésére is kötelezhetik hazánkat Orbánék piaclenyúlása miatt.
Forrás (módosítottuk): k-monitor
Utalványpiac az Orbán-éra előtt és után
Egyik évről a másikra buktak több mint négymilliárd forintot a hazai utalványkibocsátók, az Edenrend Kft., a Sodexo Pass Hungária Kft. és a Le Chéque Déjeuner Étkezési Utalvány Gyártó és Forgalmazó Kft. Mindezt egy olyan személyi jövedelemadót érintő törvénymódosítás miatt, amely a SZÉP-kártyákat és az Erzsébet-utalványokat kivételesen alacsony adókulccsal hozták versenyelőnybe (2012-től 35 százalékot fizetett érte a munkáltató) miközben a többi béren kívüli juttatást 51 százalékos adókulccsal sújtották. Ez csak azért nem eredményezte azon nyomban a piac kiürülését, mert az új állami utalványrendszerrel szemben a régi utalványok beválthatóak votlak a legnagyobb kiskereskedelmi és nagykereskedelmi láncokban.
Szépen lassan azonban a munkáltatók mindinkább a nyilvánvalóan kedvezőbb adózású Erzsébet-utalványt és Szép-kártyát részesítették előnyben. A hideg államosítással sújtott piac zsugorodásával párhuzamosan, a kormányzat szándékának megfelelően, folyamatosan nőtt az Erzsébet-utalvány részesedése.
Már 2012-ben megírtuk, hogy ebből baj lesz:
Azzal, hogy az utalvány kibocsátója szabadon dönt arról, kivel szerződik, kinek biztosítja az elfogadóhelyi jogokat, valamint, hogy e körben egyedileg határozzák meg a kibocsátó jutalékát, közösségi jogi gondok is lehetnek.
Az Európai Unió joggyakorlatában ugyanis az olyan intézkedéseket, amelyeket valamely, az adott államhoz köthető szervezet végez, illetve amelyek a különböző tagállamok vállalkozásai között diszkriminálnak, általában jogellenesnek minősülnek. Márpedig az Erzsébet-utalvány kibocsátója egy részben állami tulajdonú gazdasági társaság (Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft.), amely a kiszivárgott hírek szerint a hazai vállalkozásoknak alacsonyabb jutalékot számol fel, mint a külföldieknek.
Így ez az intézkedés tiltott állami támogatásnak is minősülhet. Ha ebből jogvita keletkezne, akkor az szintén az ellen hatna, hogy ez a rendszer ebben a formában, tartósan fennmaradjon. Ezen az sem javít, hogy megpróbálják az utalványt tisztán szociális intézkedésnek beállítani, ami nyilvánvalóan csúsztatás, hiszen az utalványt nem csak a segélyezettek, sőt, elsősorban nem ők kapják. Ez elsősorban piacot érintő eszköz.
Na jó, de hát a gyermeküdültetés!?
Való igaz, hogy az Erzsébet-utalványt forgalmazó Zrt. (Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt.) az Erzsébet-program keretén belül az utóbbi években átlag hárommilliárd forint értékben írt ki pályázatokat főként rászoruló társadalmi csoportok táboroztatására. Ez mindenképpen támogatható cél, még akkor is, ha a Fidesz-kormány ezzel nem találta fel a spanyolviaszt, hiszen 2010 előtt a legnagyobb hazai szakszervezetek által alapított Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) ugyanezt a feladatot látta el - csak mindezt az utalványpiac teljes bekebelezése nélkül.
2006-2010 között ez az alapítvány 18 milliárd forint értékű üdülési csekkel segítette a rászorulók pihenését. Amennyiben az Erzsébet Utalványforgalmazó Zrt. tartja a szociális üdültetésre szánt évi 3,5 milliárd forintos vállalását, az négy év alatt 14 milliárd forint lenne, de idénre már 6 milliárdot terveztek. Így még az sem elképzelhetetlen, hogy ugyanannyi jut majd erre a célra, mint 2010 előtt - csak éppen a teljes piac lemészárlása, majd monopolhelyzet kialakítása mellett. Az alapítvány átláthatatlan anyagi ügyeiről 2012-ben egyébként a K-monitor egy hasznos összeállítást közölt.
No de, mi lesz azzal a rengeteg pénzzel, amelyet a monopolhelyzetbe került alapítvány egy teljes piac helyett egymaga zsebelhet be? Az évi nagyságrendileg 5-10 milliárd forintnyi nyereség nyilvánvalóan nem csak szociális célokra, hátrányos helyzetűek és gyermekek üdültetésére megy el. Jut bőven a piaci terjeszkedésre is. A 2013-ban kapott 17 üdülőn kívül, (a felújításra szorulókat természetesen Mészáros Lőrinc cége újította fel) az Erzsébet téri Gödröt is megkapta és felújította, másfél milliárdért vásárolt székházat, és rátette a kezét a Hunguest vagyonának és a szállodacégtől érkező évi több százmillió forintos osztaléknak jókora részére is.
Az Erzsébet-programmal és a körülötte burjánzó cégbirodalommal az a legnagyobb probléma, hogy a működéséről és a gazdálkodásáról semmit sem lehet tudni. Az LMP azért kezdett az Erzsébet-utalvány bevételeiben érdekelt cégek után kutatni, mert a szociális program keretében olyan tábort is kínáltak, amely heti 21 ezer forinttal drágább, mintha piaci alapon vásárolnák meg a szolgáltatást. Negyvenezer gyerekkel számolva a táborhelyeket üzemeltető Erzsébet Szállodák Kft. évente így 840 millió forint pluszt zsebelhet be - jelezte kifogásait Szél Bernadett, az LMP társelnöke a parlamentben 2013 novemberében.
Ráadásul drágán is mérik
Magán az Erzsébet-utalványon is jól keresett az azt kibocsátó állami cég, a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft. A munkaadóknak ugyanis 2,5 százalékos kezelési költséget kell fizetniük, plusz a kereskedőknek és vendéglátóknak a beváltáskor jutalékot is kell fizetniük a társaságnak, alapesetben 6 százalékot, de akár pofátlan módon 8 százalékot is elkérhettek a kereskedőktől. Ezt már Matolcsy György, akkori Nemzetgazdasági Miniszter is soknak tartotta, hiszen az élelmiszereken megkereshető haszon jellemzően a termék maximum 2 százalékát adja.
Várható volt, hogy Brüsszel beint
Nem kell tehát csodálkozni, hogy ez előbb-utóbb szemet szúr az Európai Uniónak is. Az Európai Bizottság 2011-ben még csak kérte a kormányt a változtatásra, aztán 2012-ben megkezdte a vizsgálatot a kormány képére formált, illetve bizonyos üzleti köröket előnyhöz juttató cafeteria-rendszer kialakításának ügyében. Azt már 2012-ben is tudták a Nemzetgazdasági Minisztériumban, hogy ha nem változtatnak a rendszeren, akkor az nem fog megfelelni az EU-s (így ránk is kötelező érvényű) követelményrendszernek, amelyek egyébként a szabad piacot, azon keresztül pedig a fogyasztót védik. Az Orbán-kormány versenykorlátozó intézkedéseivel ugyanis versenyelőnyhöz juttathatott bizonyos szereplőket, így aztán a piac kialakításában, s így persze a profit terelésében is jelentős szerepe lehetett.
Miután sok-sok levélváltás, számos szakmai testület és az Európai Bizottság kritikái után sem volt hajlandó a kormány a testület szerint jogsértő elemeket (a testület szerint a szabályozás sérti a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának uniós elvét) kivenni a cafeteria rendszerből, végül kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország (a magyar kormány) ellen. Miután ennek ellenére a kormány megmakacsolva magát, nem volt hajlandó engedni, az ügy az Európai Bíróságon kötött ki.
Az ügy most a főtanácsnoki indítványnál tart, (ajánlása nem kötelező a bíróságra nézve, de a bírák a tanácsnoki ajánlástól csak kivételes esetben térnek el), amely szerint a letelepedés és szolgáltatásnyújtás alapszabadságával ellentétes az, hogy a kormány a kedvezményes hideg-étkeztetési utalványok kibocsátásának jogát átmeneti időszak és intézkedések nélkül valamely közjogi szervezetre ruházta át.
A kormánynak tehát valószínűleg nemsokára vissza kell engednie a piaci cégeket az ágazatba, sőt az Orbánék által lenyúlt, monopolizált piacról kitett cégeknek várhatóan kártérítést is kell majd fizetnünk.
