Elstartolt a CSOK, s máris jelentkeztek a járulékos hatások: az új lakások ára jócskán megemelkedett, több mint 300 lakás hirdetési ára nőtt legalább egymillió forinttal pár hét alatt. Arról már mi is irtunk, hogy a programtól aligha várható népességrobbanás, ennek ellenére nem ártana javítani a hazai lakhatási körülményeken. Bár Tuzson Bence, a propagandaminisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkára szerint „az otthonteremtés nemzeti ügy”, a helyzet az, hogy a nemzet jelentős része kimarad az állami ingyen milliókból, miközben az uniós pénzeket is elkótyavetyélik.
Lázár János és a Miniszterelnökség még ősszel arról beszélt, hogy a családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg. A valóság azonban az, hogy az EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra adta a 37,7 millió eurót, amelyből legalább 50 ezer háztartás energetikai korszerűsítését lehetne elvégezni.
Úgy tűnik tehát, Lázárék nem csupán hazudtak arról, hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
Szegények ≠ nemzet
A lakhatás igen komoly szociális probléma ma Magyarországon. Egy 2014-es jelentés szerint a teljes lakosság 27 százaléka lakik rossz, egészségtelen körülmények között. A teljes lakosság közel fele, 44 százalék él túlzsúfolt lakásban, ez az arány 67 százalék a szegények között. Összességében mintegy 1,5 millió ember tekinthető lakhatási szegénységben élőnek. Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a magyar lakásállomány egésze igencsak elöregedő félben van, átlagéletkora 50 év. Új házak, lakások a válság óta nem igazán épülnek, a válság előtti évekhez képest 2014-ben mindössze negyed annyi lakásépítési engedélyt bocsátanak ki.
Igen is szükség lenne tehát állami beavatkozásra a lakáspiacon, azonban a CSOK pont azokat zárja ki ebből, akiknek legnagyobb szüksége lenne a lakhatási körülményeinek javítására. A CSOK azok közé a lakáspolitikai intézkedések közé tartozik, amelyek nem szociálisan célzottak. Egy olyan programot sikerült összerakni, amelyet elsősorban a középosztály, vagy az annál jobb körülmények között élők vehetnek igénybe. A szerényebb, vagyonnal nem rendelkezők sajnos kimaradnak CSOK-ból.
A rászoruló családok közül sokan nem rendelkeznek elég önrésszel vagy 180 nap társadalombiztosítási státusszal ahhoz, hogy igénybe tudják venni ezt. Ugyancsak ki vannak zárva a munkaviszonnyal nem rendelkezők, valamint a közmunkások. A kormányzati szándék az, hogy a programmal növeljék a vidék megtartóerejét. Ugyanakkor a program kritériumai miatt az várhatóan pont ellentétes hatású lesz, hiszen a magas munkanélküliséggel küzdő észak- és kelet-magyarországi régiók helyett, pont az iparilag fejlett Budapesten és Győrben épülhet a legtöbb új ingatlan. Ezáltal a CSOK tovább növelheti a gazdasági szakadékot az ország különböző pontjai között.
Lázár hazudott: az EU a lakosságnak szánta a lakások energetikai korszerűsítésére szánt pénzt, nem a kormánynak
Magyarországon a legtöbb lakás 1946 előtt, valamint 1970 és 1980 között épült. Ez azt is jelenti, hogy a hazai lakások többségének energetikai állapota meglehetősen rossz és elavult, holott ennek korszerűsítésével (pl.: új szigetelés, a fogyasztás mérséklése) lehetne elérni a valódi rezsicsökkentést.
Mi is írtunk arról, hogy a lakóházak energetikai felújítása nagyban csökkentené közműszámláink végösszegét. Tavaly augusztusban fel is csillant a remény egy ilyen programra, amikor a fejlesztési tárca államtitkára kiszivárogtatta a Népszabadságnak azt az információt, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban 150 milliárd forint vissza nem térítendő és ugyanennyi visszatérítendő (hitel formájában nyújtott) támogatást oszthatnak ki a lakások energiahatékonysági felújítására.
Az uniós forrásokat a KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) keretén belül kellett volna kiírni a magyar kormánynak. A 37,7 millió euróból, amely rendelkezésre állna, körülbelül 50 ezer háztartás korszerűsítését lehetne elvégezni, lakásonként mintegy 225 ezer vissza nem térítendő forint támogatás jutna lakásonként. A kormány ezt az összeget azonban inkább magára költötte volna, a pénzből inkább a középületek energiahatékonyságát kívánták javítani. A legbicskanyitogatóbb mégis az, hogy Lázár János mindezt azzal magyarázta, hogy az EU-s előírások nem teszik lehetővé a lakosságnak nyújtott támogatást. Ezt később megerősítette a Miniszterelnökség is:
A családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg - erősítette meg Lázár János korábbi szavait a Miniszterelnökség.
Azóta megjött a válasz Brüsszelből, s nyilvánvalóvá vált, hogy az EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra adta a pénzt, sőt azt a kormány fogadtatta el korábban a Bizottsággal. Lázárék tehát nem csupán hazudtak arról, hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
Pedig ha Magyarország nem fog tudni legalább 50 ezer olyan háztartást felmutatni 2020-ig, amelynél a KEHOP keretében végezték el az energetikai korszerűsítést, akkor a támogatást vissza kell fizetni.
Inkább szociális bérlakásokat!
Magyarországon meglehetősen alacsony a megfizethető lakhatási lehetőségek száma, azon belül is elsősorban az olcsó bérlakások hiányoznak. A magyar lakosság mindössze 11 százaléka lakik bérlakásban, ez az egyik legalacsonyabb arány Európában. Egy kiterjedt szociális bérlakásrendszer megoldást jelenthetne, vagy legalább is számottevően javíthatna a hazai lakhatási helyzeten, amely az egyik legjelentősebb akadálya a szegénységből való kitörésnek. A szociális bérlakásrendszer azt jelenti, hogy az állam, vagy az önkormányzat olyan lakásokat épít, amelyeket szociális alapon, kedvezményesen bérelhetnek a rászorulók.
Ma a teljes önkormányzati tulajdonban lévő lakásállomány mindössze 1,5 százaléka szociális bérlakás, ennek nagy része erősen leromlott állapotban van. Ráadásul rengeteg önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan áll üresen, ami bicskanyitogató luxus a hazai lakhatási helyzetet ismerve. Egy jól irányzott szociális bérlakásrendszer a valóban rászorulókat segítené. Mérséklődne azon gyermekek száma is, akiket a rossz lakhatási körülményekre hivatkozva vesz az állam gondozás alá, elszakítva ezzel családjuktól.
Szociális bérlakás tervek a bécsi Nordbahnhof környékén
forrás: bdonline.co.uk
Nagy múltra visszatekintő szociális bérlakásrendszer működik például Bécsben, jó példa lehetne a hazai kialakításához. Bécs városa 220 ezer szociális bérlakást üzemeltet és további 200 ezer bérleményét támogatja, a tervek szerint 2020-ig pedig további évi 700 bérlakást kívánnak létrehozni. Nálunk eközben pont hogy csökken az önkormányzati kézben lévő ingatlanok száma. Ausztriában egyébként az összlakosság 19 százaléka lakik szociális bérlakásban, ez „csak” 17,5 százalékkal több a hazai adatnál. Összességében tehát úgy látjuk, hogy a CSOK helyett más eszközök, így például a szociális bérlakásmodell társadalmilag igazságosabb megoldást jelentenének a lakhatási probléma mérséklésére.
