Magyarországon az elmúlt 5 évben kedvezően alakultak a munkaerő-piaci folyamatok, ha statisztikai szempontból nézzük azokat. Mélyebben megvizsgálva azonban hamar rájöhetünk, hogy nem történt semmilyen csoda, és még csak nem is a Fidesz „csoda gazdaságpolitikájának” egy pozitív hozadéka a foglalkoztatás ugrásszerű megemelkedése.
A kedvező munkaerő-piaci folyamatokról szóló győzelmi jelentéseket tovább árnyalja, hogy miközben valóban jelentősen csökkent a munkanélküliek száma Magyarországon, a munkaerőhiány számos szektorban egyre súlyosabb lett. Az utóbbi években ráadásul a munkaerőhiány heterogenitása is egyre erősebb lett: már nem csak arról kell beszélnünk, hogy IT-szektor szereplői kevés megfelelő kvalitással rendelkező munkaerőt tudnak felszívni, hanem olyan iparágakban is hiány tapasztalható, mint például a vendéglátás, az építőipar, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egészségügyi ellátás az összeomlás szélén van a kevés orvos és nővér miatt.
Hogy mi ennek az oka? Elsősorban az alacsony bérszínvonal, ami az elmúlt 15 évben nem tudott felzárkózni még kicsit sem a nyugat-európai szinthez. Pedig a környező országokban nemcsak a GDP, hanem bérszínvonal is jelentősebb ütemben növekedett. Másodsorban pedig a magyar munkaerőre jellemző kvalitáshiány, amely nemcsak a termelékenységi mutatókban tükröződik, hanem egyre több cég is panaszkodik arra, hogy a rengeteg jelentkező ellenére nem találnak alkalmas munkaerőt az adott pozícióra.
(A témával kapcsolatos részletesebb elemzés elérhető honlapunkon.)
Versenyszféra és közmunkaprogram
Fontos már az elején leszögezni, hogy a versenyszférában is jelentősen emelkedett a foglalkoztatottak létszáma, a növekedés mértéke körülbelül 200 ezer főre tehető. Amit érdemes vizsgálni a témával kapcsolatban az az, hogy valóban az unortodox gazdaságpolitikai döntések értek be 2013-tól, vagy csupán szerencséje volt a kormánynak. Mondhatjuk, hogy is-is. De a gazdaságpolitikai döntésekkel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy nem a 2011-12-re jellemző unortodoxia volt sikeres, hanem azok az intézkedések, amelyek egyértelműen az ortodox közgazdaságtan vonulatába tartoznak, a kormány azonban mégsem dicsekszik vele. Például a 2011-es és 2012-es évre jellemző fiskális konszolidáció (hétköznapibb néven megszorítások), amelyek megteremtették Magyarország költségvetési stabilitását, a befektetői bizalom pedig javulni kezdett az országgal szemben. Fontos kiemelni, hogy a válságintézkedések kifutásával és a külföldi megrendelésállomány növekedésének köszönhetően egyre több foglalkoztatottra volt szükség a versenyszférában, jellemzően az exportra termelő iparágakban. Emellett az uniós források gyorsított lehívása mesterséges keresletet teremtett az országban. A kormányzati expanzió (amely kizárólag uniós forrásokon alapul) pozitív hatással volt a foglalkoztatásra (például építőiparban).
Ha teljes egészében nézzük és beleszámoljuk a részmunkaidősöket, valamint a külföldön dolgozókat is, akkor létszámuk még a válság előtti szintet is meghaladja. Ha az utóbbi két tényezővel viszont nem számolunk, akkor még nem értük el a válság előtti szintet sem.
A foglalkoztatottak számának emelkedése további két tényezőre vezethető vissza: a közfoglalkoztatottak létszámának drasztikus megemelése (bevezették például a téli közmunkaprogramot is, hogy a szezonális hatást mérsékeljek a statisztikában), és a külföldön dolgozók statisztikai beszámítása. Egyik sem elhanyagolható tényező, hiszen 2015 végén körülbelül 200 ezer közmunkás volt Magyarországon (a kormányváltás idején ez a szám még a 100 ezer főtől is messze volt), azoknak a száma pedig, akiket beszámítanak a statisztikába miközben nem is Magyarországon dolgoznak, több mint 100 ezer fő.
Súlyos munkaerőhiány
Annak ellenére, hogy a foglalkoztatottak száma jelentősen emelkedett az elmúlt pár évben, mégis számos ellentmondás található a hazai munkaerőpiacon, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy az összkép közel sem kedvező:
- Amennyiben a közmunkásokat kivesszük a számításból, a munkanélküliségi ráta 8-9 százalék között lenne, tehát továbbra sem kedvező a kép.
- A fiataloknak és az idősebb korosztályoknak továbbra is nehezebb elhelyezkednie a munkaerőpiacon, bár javulás itt is történt: a fiatalok körében mért munkanélküliség ráta jelentősen csökkent az elmúlt 3 évben. Érdemes viszont kiemelni, hogy ebben az is közrejátszhatott, hogy sokan kivándoroltak Nyugat-Európába.
- Mindeközben pedig számos szektorban jelentős munkaerőhiány alakult ki, nem tudják felszívni sem a közmunkásokat, sem a fiatal álláskeresőket.
A munkaerőpiacon tapasztalható munkaerőhiányról viszonylag kevés szó esik. A politikusok nem is nagyon foglalkoznak vele, szívesebben vitáznak a foglalkoztatási számokról. Pedig a munkaerőhiány fontos téma, mivel:
a. Például hiába van még mindig sok álláskereső fiatal, ha a sok szabad álláshely ellenére nem tudnak elhelyezkedni, akkor az azt bizonyítja, hogy mélyen gyökerező problémák vannak a képzései rendszerekben.
b. A cégek nem tudják maximalizálni lehetőségeiket, és ez már a termelést is érinti. A szakképzett munkaerő hiánya ráadásul egyre több iparágban jelentkezik, már nemcsak a IT-szektorra jellemző, hanem olyan területekre is, mint a vendéglátás, az építőipar vagy éppen az egészségügy. A munkaerő-piaci feszesség erősödött az elmúlt években (fontos azonban megjegyezni, hogy a válság előtt is hasonlóan feszes volt a munkaerőpiac), ennek több oka van:
- Az alacsony bérek miatt egyre többen vándorolnak ki, elsődleges oka a hazai szakemberhiánynak a nagyon alacsony bérszínvonal.
- A kereslet nem találja meg a kínálatot, ennek okai: a nyelvtudás hiánya, nem eléggé kvalifikált az adott jelentkező az állás betöltésére, kevés szakembert képeznek az adott területre, de ha van is képzés, az már nem felel meg a mai normáknak.
- A mobilitás hiánya. A megyék között jelentős az eltérés: a nyugat-magyarországi megyékben feszesebb a munkaerőpiac az erősebb konjunktúra és a nagyobb külföldi munkavállalás miatt, miközben Kelet-Magyarországon kevésbé a közmunkaprogram miatt. A mobilitás hiánya miatt viszont a nyugat-magyarországi munkaadók Kelet-Magyarországról nem tudnak friss munkaerőt felszívni.
Sokan pedig azt tapasztalhatják, hogy miközben egy álláskereső fiatalra egyre több szabad munkahely jut, még így sem tudnak könnyen elhelyezkedni a versenyszférában. Ennek több oka van:
- Az egyik fő ok az oktatási rendszer. Ez nem csupán abban merül ki, hogy az egyetemek nem a hiányszakmákra képeznek (még a mérnöki karok sem képesek a megfelelő specializációra), hanem alulról felfelé jelentkező összetett strukturális problémáról beszélhetünk. Ez azt jelenti, hogy már az általános és középiskolai szinten is súlyos problémák vannak az oktatási rendszerben, amit a PISA-tesztek eredményei is alátámasztanak. Az oktatási rendszer még mindig arra épül, hogy a fiatalokba minél több lexikális tudást verjen a fejébe, a problémamegoldó készség javítása helyett. Ez a tendencia az egyetemek többségében is tapasztalható. Egy másik fontos tényező, a nyelvtudás hiánya. A külföldi cégek jobbára olyan munkavállalót keresnek, akik aktívan tudják használni az angol, német vagy más nyelvet. A hazai idegen nyelvoktatás azonban szintén katasztrofális állapotban van. A legtöbb egyetemi karon a diploma megszerzéséhez elegendő egy középfokú nyelvvizsga megléte, ez azonban már nem sok minden elég a munkaerőpiacon. Az alacsony kimeneteli feltételek ellenére, azonban így is sok olyan fiatal van, aki azért nem kapja meg a diplomáját, mert nincs nyelvvizsgája (a nyelvvizsga nem feltétlen egyenlő az aktív nyelvtudással).
- Egy másik fő ok, hogy a vállalkozások többsége nem működik együtt az egyetemekkel, vagy éppen a szakközépiskolákkal, ez pedig ismételten a kvalitás és a szaktudás hiányához vezet, főleg olyan területeken, ahol speciális tudás szükséges.
- A harmadik fő ok, hogy a fiatalok bérigénye nem tükrözi a hazai realitásokat. A legtöbb cég nem tudja megfizetni azt az összeget, amelyre sokan igényt tartanak, így a frissen végzettek többsége már inkább külföld irányába nézelődik. Bizonyos iparágakban az utóbbi években nagyobb bérfejlesztés volt tapasztalható, hogy itthon tudják tartani a munkaerőt. A nagyobb munkaerő-piaci feszesség pozitívan hat a bérdinamikára, jobb az alkupozíciója az álláskeresőknek, de csodát még ettől sem várhatunk.
Nem várható bérfelzárkózás a közeljövőben
Rövid távon a munkaerőhiány megoldásában bérfelzárkózás jelenthetne megoldást, azonban a kkv-k többsége ezt nem tudja kigazdálkodni. A profitorientált multiknak a hazai technológia szint mellett nem biztos, hogy megérné magasabb bérköltség mellett Magyarországon termelni. Bizonyos iparágakban javult az álláskeresők alkupozíciója a munkaerőhiány miatt, azonban ez csak a magas tudást és specializációt igénylő ágazatokban igaz.
Az elmúlt 1-2 évben ez a reálbérekben is érzékelhető volt, de tágabb körben továbbra sem számolunk erőteljesebb bérdinamikával, mivel az alacsonyabb képzettségi szinttel rendelkezők körében nehezebb magasabb béreket kiharcolni (eleve nagyon alacsony a bérszínvonal, és jóval gyengébb az alkupozíciók). Mindamellett elengedhetetlen lenne a képzési rendszerekben egy minőségi ugrás, hiszen a cégektől sem várható el, hogy alacsonyabb termelékenységi szint mellett arányaiban jóval többet költsenek bérfejlesztésre.
(A témával kapcsolatos részletesebb elemzés elérhető honlapunkon.)
