A magyar kormány már nemcsak Brüsszellel, hanem az Eurostattal is háborúban áll, miután kiderült, hogy az Unió statisztikai szervezete szerint az Eximbankot a magyar államháztartáson belülre kell sorolni. Látszólag az ügy eltörpül a többi uniós vitához képest, valójában fontos kérdésről van szó. Amennyiben a jövőben a KSH-nak be kell sorolnia az Eximbankot az államháztartáson belülre, akkor az komoly hatással lesz az államadósságra, ráadásul visszamenőleg is el kell számolni ezt.
A legoptimistább forgatókönyv alapján ez azt jelentené, hogy a 2014-es államadósság-csökkenés például eltűnne. Egy másik forgatókönyv alapján viszont a teljes 2013-14-es csökkenés eltűnne, ha a bank teljes forrásállományát be kellene számolni. Az államadósság összességében 2 százalékkal lenne magasabb, a kormány elmúlt években tett „erőfeszítései” pedig lenullázódnának. Ez már csak azért is fontos, mert visszamenőleg sérülne az uniós előírás az államadósság-csökkentéssel kapcsolatban. Attól azonban nem kell félni, hogy emiatt szankciók érnék Magyarországot (a túlzott-deficiteljárás például az államadósság csökkentésre is kiterjed).
Eurostat-KSH vita
A legfrissebb EDP-jelentés keretén belül derült ki, hogy az Eurostat hivatalos állásfoglalást küldött a KSH-nak az Eximbankkal kapcsolatban. Az EU statisztikai hivatala szerint a KSH-nak az államháztartáson belül kellene sorolnia a bankot, mivel az nem tekinthető az államtól független, autonóm intézménynek, inkább úgynevezett „foglyul ejtett pénzügyi intézmény”, amely gyakorlatilag az államháztartás része.
Komoly kérdésről van szó, mivel több százmilliárd forint lebeg a levegőben, és a kormány számára kedvezőtlen döntés születik végül, akkor az érzékenyen érintheti az államadósság elleni harcot.
Milyen hatása lehet az ügynek?
Amennyiben az Eximbankot az államháztartáson belülre kell sorolni, akkor a KSH-nak az adósság és költségvetési hiány alakulásáráról szóló, évente kétszer elküldendő adatszolgáltatásba be kell számolnia a bankot, ráadásul visszamenőleg is. Az adatokat a KSH-nak április 1-jéig és október 1-jéig kell elküldenie, az április 1-jei notifikációs jelentésbe pedig még nem sorolták be a Eximbankot a Eurostat figyelmeztetése ellenére. Úgy tudni, hogy a KSH érveket hozott fel az ellen, hogy szerintük miért is jó a mostani számítás. Azonban, ha nem sikerül meggyőzni az Uniót, akkor végül kénytelenek lesznek beszámolni az államháztartásba az Eximbankot. Ez két következménnyel járna:
- Központi költségvetésre gyakorolt hatás: A közvetlen hatás itt minimális lenne, a dolgozók bérköltségei vagy éppen a kamatköltségek a központi költségvetés kiadási oldalát terhelnék, de az Eximbank már eddig is részesült kamatkiegyenlítésben minden évben (az idei évre az előirányzat 30 milliárd forint).
- Államadósságra gyakorolt hatás: A komolyabb hatás itt jelentkezhet, és akár 600 milliárd forinttal is nőhet a bruttó államadósság. Azt viszont még nem tudni, hogy ebben az esetben, pontosan mit is számolnának bele az adósságba: a teljes forrásállománya (mérlegfőösszeg), vagy csak a kötelezettségeket, vagy ezeknek csak bizonyos elemei.
A portfolio.hu szerint a legvalószínűbb forgatókönyv esetén a külső forrásállományokat kell majd besorolni az államadósságba, és egészen 2010-ig vissza kell ezeket vezetni. Ez azt jelentené, hogy az adósságszámokat át kellene írni várhatóan 2010-ig visszamenően, és bizonyos években például teljes egészében erodálódna az adósságcsökkentés. 2014-ben például 1,8 százalékkal lenne magasabb a GDP-arányos bruttó államadósság. Ezzel teljes egészében eltűnne az évi államadósság-csökkentés. A teljes forrásállomány beszámítása esetén viszont nemcsak a 2014-es, hanem a 2013-as csökkentés is eltűnne.
Ezzel, az amúgy sem túl sikeres államadósság-elleni harc újabb pofont kapna. Attól viszont nem kell félni, hogy Magyarországot bármilyen szankcióval sújtanák. A kormány szempontjából inkább csak elvi kérdésekről van szó, ezért is fontos számukra, hogy az Eximbank ne kerüljön be az államháztartásba.
Pedig már éppen megnyugodhatott a kormány
Az elmúlt években, ha nem is zökkenőmentesen, de mérsékelten azért csökkent a GDP-arányos államadósság, köszönhetően az alacsony költségvetési deficitnek és a 3 százalék körüli gazdasági növekedésnek. A tendencia ráadásul a következő években is megmaradhat. Abban az esetben, ha az uniós források lehívását sikeresen menedzseli a kormány, és ezzel fenn tudja tartani a gazdasági növekedést.
Két dolgot azonban nem szabad elfelejteni: egyrészt, év végén még mindig trükközni kell, hogy az államadósság kedvező mértékben csökkenjen az év utolsó negyedévében, másrészt, 2011 után hiába forgattak be több mint 2000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyont az adósságcsökkentésbe, a forint mesterséges leértékelése kiütötte ennek hatását.
Orbán Viktor egyfajta szimbolikus győzelemként kezelte az IMF-hitel visszafizetését, valójában az IMF-hitelt már rég visszafizettük, és múlt héten az EU irányába fennálló utolsó tartozását rendezte a kormány.
Fontos hozzátenni, hogy ehhez pénzpiaci források kellettek (2008-ban is azért kellett a mentőöv, mert a pénzpiacokon nem tudott forráshoz jutni az ország), ráadásul a Fidesz-KDNP-kormány nem kevés pénzt használt fel a mentőövből.
A másik fontos tudnivaló, hogy a Matolcsy György vezette jegybank eredménye is abból származik, hogy a jóval a bekerülési költség felett adják el a devizaforrásokat. (Az IMF/EU-hitel egy jelentős hányadát arra használták fel, hogy az MNB-tartalékok egészséges szintre emelkedjenek 2008-ban).
Kérdéses Eximbank-ügyek
Hogy mennyire nem államtól független bank az Eximbank, azt jól tükrözi, hogy az elmúlt években Fidesz-közeli vállalkozók kifizető helyévé vált. Az egyik legismertebb eset a TV2 eladása, Andy Vajna az Eximbanktól 6,7 milliárd forint hitelt kapott a tévé megvásárlásához. De a bank közeli kapcsolatot ápol Garancsi Istvánnal, vagy éppen a Századvéggel is.
Bár az Unió nyilvánvalóan nem ezeket az eseteket vizsgálta, azért eléggé szembetűnő, hogy a 2010-es kormányváltást követően a bank egyre inkább a magyar állam foglyává vált, és egyre több furcsa ügyhöz lett köze.
