A kormány mintegy 7,5 milliárd forintot különített el a Sorsok Házára, amely most üresen áll. Még az is kérdés, hogy a Józsefvárosi pályaudvar helyén létrejött épületegyüttes állagmegőrzése jelenleg kinek a feladata és az mennyibe kerül. Lázár korábban már bejelentette, hogy addig, ameddig az emlékhely szakmai munkájának irányítására felkért Schmidt Mária nem jut konszenzusra a zsidó szervezetekkel a Sorsok Háza projekt pontos koncepcióját illetően, addig az emlékközpont átadását nem tartják meg. A zsidó szervezetek vezetői azonban jelezték, hogy nem állnak kapcsolatban Schmidt Máriával, azaz nem folynak a háttérben semmilyen tárgyalások.
A Sorsok Háza projekt – mostani állapotában – úgy tűnik, hogy teljesen megrekedt. Remélhetőleg nem úgy fog végződni az történet, hogy 7,5 milliárdért felhúztunk egy épületet a nagy semmiért. A jelek szerint a holokauszt-emlékévben (2014-ben) még fontos volt egy ilyen emlékhely kialakítása, most már viszont egyáltalán nem.
Jövő tavaszra a kormány tervei szerint elkészülhet a holokauszt-emlékhely a Józsefvárosi pályaudvaron – jelentette be Lázár János a Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság ülésén 2012. szeptember 12-én Budapesten.
A Józsefvárosi pályaudvar helyén 2013 őszén indult beruházás (korábbi nevén: Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ) eredetileg Szita Szabolcsnak, a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) igazgatójának ötlete volt, ám a projektet végül a Terror Háza Múzeum főigazgatójának irányításával kezdték meg. Az emlékhely szakmai munkájának irányítására felkért Schmidt Mária 2013 novemberében arról beszélt, bízik abban, hogy az intézmény el fog készülni a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Mint mondta: „Gondolni sem akarunk arra, hogy ez esetleg nem sikerül”.
Hát, nem sikerült… A Sorsok Háza megnyitását eredetileg 2014. április közepére tervezte a kormány, az építkezésre 7,5 milliárdot el is különítettek. Az összeg nem tartalmazta azt a másfél milliárd forintot, amelyet Schmidt Mária számításai szerint múzeumtechnológiára és az üzemeltetés induló költségeire kellene fordítani. Az épületkomplexum egyéves csúszással, de tavaly tavaszra elvileg elkészült: a műszaki átadás azonban még mindig nem történt meg.
Ha kész az épület, miért nem fogadhat látogatókat?
Magyarország tavaly év végén került kényes helyzete a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetségben (IHRA), miután a tagországok egy része komoly kritikát fogalmazott meg az IHRA egyes tagszervezetei szerint Magyarországon tapasztalható antiszemitizmussal, a kormány és a zsidó közösség között beállt „kommunikációs zavarral” szemben, továbbá a Sorsok Háza tervezett koncepciójával, illetve a német megszállási emlékmű felállításával kapcsolatban. Itt az az ígéret született az IHRA magyarországi elnöke részéről, hogy a Sorsok Háza addig nem nyitja meg kapuit, amíg létre nem jön a teljes bel- és külföldi konszenzus az intézmény koncepciójáról.
Mi a teljes bel- és külföldi konszenzus hiányának a háttere?
A Sorsok Háza koncepciónak kidolgozásával a kormány Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum főigazgatóját bízta meg. Schmidt személyét és elképzeléseit történészek, hazai és külföldi zsidó szervezetek azonban rendkívül hevesen támadták.
A Sorsok Háza kialakításával kapcsolatban rengeteg neves értelmiségi adott hangot aggodalmának, sokan egyszerűen visszautasították, hogy részt vegyenek ebben a projektben. Karsai László történész bár egyetértett egy új emlékközpont kialakításával, annak vezetésére azonban Schmidt Máriát nem tartja alkalmasnak.
Az Egyesült Államokban élő Deák István történészprofesszor és György Péter esztéta is elutasította a felkérést, hogy részt vegyenek a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozásában. Még Konrád György író is jelezte, hogy nem kíván közreműködni, mert szerinte a „kiállításrendezés nem a százezernyi, hetven évvel ezelőtt meggyilkolt zsidó gyerekről, hanem a mai magyar kormányról szól”.
Latorcai Csaba (egyébként szembemenve a fideszes történelemszemlélettel, ami az Alaptörvényünkből is kiolvasható) arról beszélt, hogy a deportálások az akkori magyar hatóságok közreműködésével valósultak meg, „ennélfogva a magyar állam felelős volt 500 ezer magyar zsidó honfitársunk haláláért”.
Az államtitkár hozzáfűzte, hogy a kormány egyebek mellett a Terror Háza körüli kritikák miatt döntött a zsidó áldozatokra emlékező budapesti Sorsok Háza létrehozása mellett, amely ugyan már felépült, de csak akkor nyithatja meg kapuit, ha a magyar zsidó közösség és a nemzetközi szakértők egyetértésükről biztosítják a kormányt a „belső tartalmat” illetően. A kormány ezzel biztosítani kívánja, hogy a Sorsok Háza „narratívája” körül ne legyenek olyan viták, mint a Terror Háza ügyében.
Mikor lesz megegyezés?
A kérdés így már csak az, hogy a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozásával megbízott Schmidt és a zsidó szervezetek – a kormány, jelesül Lázár János miniszter elvárásainak megfelelően – mikor tudnak megegyezni a tartalmi kérdésekről. A nemzetközi botránytól tartva Lázár János miniszter be is jelentette, hogy az emlékközpont átadása addig nem valósulhat meg, amíg Schmidt Mária nem jut konszenzusra a zsidó szervezetekkel, mindenekelőtt a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével.
A probléma azonban itt keresendő: Heisler András a Népszabadságnak nyilatkozva közölte, hogy nincs kapcsolatuk Schmidt Máriával, sőt, mint jelezte, az is baj, hogy pillanatnyilag nem ismert sem a kiállítás részletes, sem az írásba foglalt forgatókönyve. Köves Somló rabbi is elmondta, hogy az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség sem folytat tárgyalásokat Schmidt Máriával.
A Sorsok Háza projekt így – mostani állapotában – úgy tűnik, hogy teljesen megrekedt. Remélhetőleg nem úgy fog végződni az történet, hogy 7,5 milliárdért felhúztunk egy épületet a nagy semmiért. A jelek azt mutatják, hogy a holokauszt emlékévben (2014-ben) még fontos volt egy ilyen emlékhely kialakítása, most már viszont egyáltalán nem.
