Kétszer annyit, 5 milliárd forintot kíván most elkölteni a Magyar Nemzeti Kereskedőház, mint amennyit 2012-es indulása óta hozott. Az MNKH idáig 6 milliárd veszteséget termelt, miközben csak 2,8 milliárd értékben tudtak külföldi üzleteket tető alá hozni. Eközben csak anyagi ráfordításokra elvertek 9 milliárdot, holott ahová a cég betette a lábát, nem hogy nőtt, de csökkent az export.
Az MNKH egy báránybőrbe bújtatott farkas, amelynek hivatalos célja a kis- és középvállalatok külföldi piacokra jutásának segítése lenne, ám ehelyett inkább mint pénznyelő működik, amelyből a legnagyobb hasznot a haverok-rokonok húzzák. Jó példa erre az a kereskedelmi ügylet, amely során elköltöttek 3,2 milliárdot almavásárlásra annál a cégnél, amely Orbán Viktor feleségéhez köthető.
Magyarország kereskedelem- és exportorientált ország. A GDP-arányos árukereskedelmi forgalom itt a hetedik legmagasabb a világon. A kereskedelmi kapcsolatok tehát nem csoda, ha fontosak a kormánynak. Ez önmagában indokolná, hogy miért akar a Magyar Nemzeti Kereskedőház Zrt. kilenc új irodát nyitni Ázsiában, Afrikában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Boszniában. Magyarázná, hogy miért szeretne az MNKH 5 milliárd forintért létrehozni egy kereskedőházi partneriroda-hálózatot. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy most kétszer annyit készülnek elkölteni, mint amennyi hasznot a kereskedőház 2012-es indulása óta, három év alatt összesen hozott. Az MNKH ugyanis nem több, mindössze nagyjából 2,8 milliárd forint értékű exportbizniszhez segítette hozzá a magyar vállalkozásokat.
Ráadásul azokban az országokban, ahol a kereskedőház megjelenik, nemhogy nőne, hanem csökken az export. Az összes érintett országba irányuló kivitel értéke euróban kifejezve nagyjából stagnál az utóbbi öt évben, és a teljes magyar exportból való részesedése pedig csökkent. De abszolút értéken is hasonló a helyzet: 2011-ben 5,1 milliárd euró értékű árut vittünk ezekre a helyekre, tavaly már csak 3,8-at.
Emellett a szakirodalom szerint az exportpromóciós költés esetében nagyon erősen érvényesül a csökkenő hozadék elve, azaz nagyobb költés nem vezet arányosan nagyobb exportnövekedéshez. Tehát minél kisebb az ügynökség, annál jobb.
Gondok a szerepfelfogással
Az irodák feladata egyébként, hogy elősegítse az exportképes termékkel, technológiával, szolgáltatással rendelkező magyar vállalkozások külpiacra jutását. Ennek érdekében a kereskedőházi partneriroda feladata azon szektorok, piaci szegmensek meghatározása a célországban, amelyekben a magyar mikro-, kis- és középvállalkozások versenyképesek lehetnek.
Ésszerűen hangzik, ám az NMKH esetében felmerült egy ellentmondás: egyszerre próbált maga kereskedni és emellett klasszikus állami kereskedelemfejlesztő ügynökségként is tevékenykedni.
A klasszikus kereskedelemmel jellemzően profitorientált magáncégek foglalkoznak, amelyek figyelik a nemzetközi árakat, a kereslet-kínálat alakulását, és arra specializálódnak, hogy az árak közti különbséget kihasználják. Nagyobb cégek esetében ez a modell állami beavatkozás nélkül is működhet.
A kisebb kapacitásokkal rendelkező, tőkeszegény kkv-k esetén viszont lehet értelme a klasszikus kereskedelemfejlesztésnek, azaz hogy egy állami ügynökség segíti őket a külpiacokra, mert a piaci kereskedőknek túl kis halak. Esetükben a klasszikus kereskedelmi ügynöki tevékenység egyébként sem igazán hatékony és elég kockázatos. Viszont nagyobb eséllyel segíthetnek rajtuk azok a módszerek, amelyeket az MNKH próbálna alkalmazni, azaz a piackutatás, partnerek keresése, tanácsadás, stb.
Az Index korábbi kérdésére egyébként a kereskedőház azt a választ adta, hogy 2016 márciusában felhagytak a saját számlás ügyletekkel.
Pénzköltésből ötös
Nem is baj, hogy felhagytak a kereskedelemmel, ugyanis eddig ez nem jelentett túl nagy segítséget a kkv-nak. A nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján a cég megalakulásától fogva összesen 4,9 milliárd forintot költött árubeszerzésre: 650 ezret költött szalámira a Pick Szegedtől, amelyet megpróbált eladni Vietnamban, csak lejárt a szavatossága, mire odaért. De vett bort majd félmillióért, gyógyiszapot 36 ezer forintért, valamint félmilliónyi Sió italt is sikerült eladnia.
Ezek aprópénznek tűnnek a kiemelkedően magas 3,6 milliárd forintos almavásárlás mellett, amelynek haszonélvezői Orbán Viktor feleségének rokonságáig vezetnek. A nem almás árubeszerzések nagy részénél ráadásul szó sem esik arról, milyen áruról van szó, valamint sok esetben összegek sem szerepelnek a lista elemeinél.
Külön érdekesség, hogy maga a kereskedelmi tevékenység nyereséges volt: 4,9 milliárdos árubevételre 6 milliárdos nettó értékesítési árbevétel jutott. Kár, hogy ezt a hasznot a cég nem folyatta vissza a magyar vállalkozásokhoz, hanem egy az egyben benyelték, mint működési költséget.
Az NMKH Zrt. 2015-ös évről szóló pénzügyi beszámolójában szerepel egy 3,2 milliárdos követelés egy Alma Cider Kft. nevű céggel szemben, akik valószínűleg a kereskedőháztól támogatásként kapták ezt a pénzt. Ez a cég 2014-re került Puskás Dénes László és Borbély Ferenc tulajdonába, akik ekkor vásároltak két másik céget, melynek akkori tulajdonosai Ökrös Imre és Szeghalmi Márk voltak. Ökrös és Szeghalmi pedig sok szálon kötődik a kormánykörökhöz. Például a Figyelő értesülései szerint Ökrös élettársa Lévai Gizella, aki Lévai Anikónak, Orbán Viktor feleségének testvére, Szeghalmi Márk Ádám pedig Lévai Gizella gyermeke.
Mire, mennyit?
Az árbevétel ellenére a cég persze masszívan veszteséges. Az Átlátszó által ismertetett tavalyi mérleg alapján az MNKH 6 milliárd forint veszteséget termelt, miközben összesen 2,8 millió forint értékben tudott csak üzletet összehozni partnercégeinek.
A legtöbbe, 2,67 milliárd forintba, a képviseleti irodák fenntartása került, ami 429 százalékos emelkedést jelent az egy évvel korábbihoz képest. Ám ezek a költségek nem egyenlően oszlanak el. Míg a legtöbb iroda havi 2-4 millió forintot költ működésre, addig például a kereskedőház Törökországban havonta 70 millió forintból tartja fenn magát. A pénz ráadásul jó kezekben, Adnan Polatnál, a Galatasaray fociklub milliárdos tulajánál és Recep Tayyip Erdogan fő támogatójának érdekeltségénél kötött ki. A focimilliárdos egyébként Orbán vejével, Tiborcz Istvánnal is üzletelt.
A képviseleti irodák fenntartása mellett persze egyéb költségei is vannak a kereskedőháznak: csak „anyagi jellegű ráfordításként” 9 milliárd forintot tart nyilván a beszámoló. Ezen túl 1,5 milliárd forint ment el személyi jellegű ráfordításokra: 1 milliárd bérekre, 180 millió „egyéb személyi jellegű kifizetésekre”, 332 millió pedig jutalékokra a sikeres üzletek után. A jutalék mértékéről persze hallgat a beszámoló, ahogy arról is, hogy hány ilyen kifizetés történt.
Ducsai-Oláh Zsanett, az MNKH vezérigazgatója persze nem látja, hogy bármi gond lenne: szerinte minden egyes forint 11 forint bevételként jelentkezik a partnereknél.
Közös üzlet
Néhány partnernél biztos jelentkeznek zsíros bevételek, viszont azok inkább a haverok, mint a kkv-k. A MNKH által megbízott cégeknek ugyanis van pár közös jellemzőjük: tavaly, vagy legfeljebb néhány éve alakultak, az MNKH-s megbízásokon kívül nem igazán van értékelhető tevékenységük, tulajdonosaik a legtöbb esetben nem rendelkeznek tapasztalatokkal a nemzetközi kereskedelem terén, cserébe legtöbbjük valamilyen módon összekapcsolható egymással, illetve a kormánykörökkel.
A cég egyik vezérigazgató helyettese például Kun Gábor, Szijjártó Péter futsalos csapattársa, aki nagyon gyorsan lett asszisztensből felső vezető. De itt van például a Ducsai-Oláh Zsanett sógora, Ducsai Ákos érdekeltségébe tartozó Agrotechfood Zrt., amely szakértő, tervezési és piackutatási munkák elvégzésére kapott 15 milliót. Megemlíthetjük Matolcsy Mátyást, a jegybankelnök rokonát, aki „Járművek és alkatrészeik előírásaira vonatkozó nemzetközi egyezmények magyarországi végrehajtása, ebben ügyfeleink segítése” címen kapott 7,8 millió forintot. Természetesen előkerül Tiborcz István neve is az amerikai, mexikói és Perzsa-öböl-menti kirendeltségek kapcsán is, de sok más kormányközeli személy neve is előkerül.
A Magyar Nemzeti Kereskedőház tehát úgy tűnik, egy báránybőrbe bújtatott farkas, amelynek hivatalos célja a kis- és középvállalatok külföldi piacokra jutásának segítése lenne, ám ehelyett inkább, mint pénznyelő működik, amelyből a legnagyobb hasznot a haverok húzzák. Megint.
