Az október 2-i népszavazás és az azt megelőző nyilatkozatok sok tanulsággal szolgáltak arról, hogy a Fidesz mennyire tartja magát korábbi kijelentéseihez. A kampány elején még fontos volt az 50 százalékos részvételi arány elérése, később már az is elég volt, ha a nemek kerülnek többségbe. Orbán 2008-ban még sokallta azt a pénzt, amit az akkori kormánypárt elköltött kampányra, most viszont azt mondta, hogy a 10 milliárdos kampányköltség akár két-háromszorosát is el lehetett volna költeni.
Forrás: 444.hu
Érvényességi kérdések
Tudjuk már a végeredményt, és azt is, hogy nem számított az 50 százalékos érvényességi küszöb, amelyet egyébként annak idején maga a Fidesz emelt, hogy ellehetetlenítse az ellenzéket.
2013-ban Gulyás Gergely beszélt arról, hogy miért kell újra 50 százalékra emelni a küszöböt: „Ha bármely ügyben egy népszavazás nem érvényes, akkor a parlamentnél marad a döntés joga, miután az országgyűlését általában 60 százalék fölötti részvétellel választják meg, ezért nem egy túlzott kritérium, hogy legalább 50 százalék fölötti legyen a részvétel, ha a polgárok egy-egy döntés jogát visszaveszik az országgyűléstől”.
A kampány elején még tartották magukat valamennyire ehhez a kritériumhoz, hiszen Orbán Viktor is arról beszélt, hogy „a népszavazás eredménye határozza meg, hogy milyen irányban indulunk tovább. (...) Ha eredményes, meggyőző erejű, akkor abból más természetű lépések következnek, mintha satnyább”.
A Katolikus Rádiónak adott interjújában már kicsit árnyaltabban fogalmazott, és arról beszélt, hogy a népszavazás érvényességének van ugyan jelentősége, ám ez a jelentőség inkább érzelmi. Ez egybecsengett Rogán nyilatkozataival, aki arról beszélt, hogy nem akkora baj, ha nem jön össze az érvényesség a referendumon.
Aztán az október 2-i dátumhoz közeledve az érvényesség teljesen elvesztette jelentőségét. Orbán Viktor kijelentette, hogy az érvényességtől függetlenül jogszabályt fog alkotni arról, hogy EU-s döntéssel ne lehessen menekülteket telepíteni Magyarországra. Ahogy a miniszterelnök mondta: „Egy feltétele van ennek, hogy több legyen a nem, mint az igen”.
Miután tényleg csak az a feltétel teljesült, és nem sikerült elérni az 50 százalékot, mintha mi sem történt volna, Orbán tartott egy sajtótájékoztatót, amelyen újságírók persze nem vehettek részt.
A kormány diadalként élte meg a referendumot. Még ha bukta is volt számukra, úgy látták, hogy „tízből 9 ember Magyarország mellett, Magyarország önálló döntési joga mellett szavazott”.
Semjén Zsolt is arról beszélt, hogy „a kormány megkapta a politikai felhatalmazást, hogy Magyarországot megvédje Brüsszelben és minden helyszínen a kötelező betelepítési kvótától”.
Így hát nincs más választás, Alaptörvény-módosítási javaslatot kell benyújtani a parlamentnek, hiszen közjogi döntéssel kell felruházni az emberek akaratát, valamint Brüsszelben is érvényt kell szerezni a népszavazási eredménynek.
A szavazás eredményeit ismerve a Fidesznek 3 millió 282 ezer ember akarata a 8 millió 261 ezer szavazásra jogosult közül jelenti a népakaratot. Nem számít, hogy október másodikán 10-ből csak 4 ember szavazott nemmel.
Persze megtalálták a maguk mércéjét, ami mellett ez az eredmény jónak tűnhet: Orbán Viktor beszédében ugyanis a „nem” szavazatokat ahhoz hasonlította, hogy mennyien szavaztak 2003-ban az EU-s csatlakozásra.
Jogi következmények
Sok volt a félrevezetés azt illetően is, ahogy a kormány a kvóták magyarokra erőltetését kommunikálta. Maga a népszavazás kiírása is a Fidesz Alaptörvényébe ütközött, hiszen annak értelmében nemzetközi szerződést érintő ügyekről nem lehet népszavazást tartani.
Már a pozsonyi EU-csúcsot megelőzően is arról beszélt a miniszterelnök, hogy jogalkotási trükkök áldozatává vált Magyarország, hiszen a miniszterelnökök az önkéntes kvóta mellett döntöttek, és azt az Európai Parlament kötelező kvótára változtatta.
Amiről Orbán Viktor beszélt, az az Európai Tanács, amely a tagországok állam- és kormányfőiből áll, ám ez a jogi döntéshozatalban közvetlenül nem vesz részt, csupán iránymutatást ad.
Kommunikációja ellenére az Európai Tanács ülésének zárónyilatkozatát ugyanakkor ő is jóváhagyta, amely kimondja: teljes körűen végre kell hajtani az Unión belüli áthelyezési folyamatot.
Valójában a vita arról a két EU-s megállapodásról szól, amelyeknek értelmében összesen 160 ezer menedékkérő elbírálását kéne áthelyezni a túlterhelt görög és olasz hatóságoktól. Ez alapján Magyarországnak 1294 embert kellene átvennie. Más meglévő EU-s döntés nincs a kérdésben, ráadásul a kvóták politikai támogatottsága már rendkívül alacsony, és sok EU-s politikus szerint az ötlet halott.
Ennek ellenére Orbán Viktor megígérte, hogy „hamuban sült pogácsát tesz a tarisznyájába”, és meggyőzi Brüsszelt az általuk képviselt elképzelés helytelenségéről. Orbán mellett Kovács Zoltán is arról beszélt, hogy „jogi és politikai következményei lesznek október másodikai népszavazásnak”.
Más véleménnyel volt erről Jeney Orsolya, az Amnesty International igazgatója, aki azt mondta: bármilyen eredményt is hoz a népszavazás, annak nem lesz hatása az Európai Bizottság jogalkotási folyamatára. Ugyanakkor az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, Kovács István már arról beszélt, hogy az Alkotmánybíróság azt is kimondhatja, hogy az esetlegesen módosított Alaptörvény az uniós jog felett áll.
Anyagi szempontok
A pénzköltés tekintetében is sokat változott a Fidesz véleménye a népszavazás hatására.
Orbán Viktor még a 2008-as népszavazási kampánykor ellenzékben arról beszélt: „jól látható, hogy beteg emberek meggyógyítására nem akar a kormány pénzt adni, de kampányolni, politikai célokra felhasználni adóforintokat, arra bizony van esze. Azt kell mondanom, hogy elment a józan eszük”.
Rogán Antal szintén kidobott pénznek ítélte a vasárnapi boltzárral kapcsolatos népszavazás megtartását, mondván: „költséges lenne 5 milliárd forintot kiadni egy népszavazásra, amelynek amúgy is egyértelmű a végeredménye”.
Persze a mostaniról mindketten úgy gondolják, hogy volt értelme, hiába volt ugyan úgy egyértelmű a végeredmény, és hiába férne el még jó pár milliárd az egészségügyben. Több mint 10 milliárdnyi adóforint ment el, de Orbán azt mondta, mivel ez fontos ügy, akár a két-háromszorosát is el lehetett volna költeni rá.
A népszavazás kapcsán egyedül annak tekintetében tartotta magát korábbi nyilatkozataihoz a kormány, hogy a kvótareferendum nem az EU-ból való kilépést készíti elő. Ehhez Kovács Zoltán, Kósa Lajos és Orbán Viktor is tartotta magát, ám összességében a népszavazást megelőző időszak az ad hoc nyilatkozatokról, a félrevezetésről és a költekezésről szólt leginkább.
