A közoktatás siralmas állapota mellett a felsőoktatás helyzete sem túl fényes Magyarországon. A befektetett pénz nagyon kevés, a színvonal helyett pedig a felsőoktatás felett gyakorolt kormányzati kontroll nő.
Márpedig pénz nélkül a magyar felsőoktatás nem fogja tudni behozni lemaradását. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy tavaly a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem is még rákerült a sanghaji JiaoTong Egyetem által a világ 500 legjobb egyetemét rangsoroló ARWU (Academic Ranking of World Universities) listára, idén már sem ez a két intézmény, sem bármely más magyar iskola nem fért be a legjobbaknak ítélt félezer közé.
Forrás: 444.hu
A legjobb ötszázban nincs magyar egyetem
A sanghaji JiaoTong Egyetem által a világ 500 legjobb egyetemét rangsoroló ARWU (Academic Ranking of World Universities) listáról való lecsúszás égető problémára mutat rá: a magyar felsőoktatásba siralmasan kevés pénzt fektetnek.
Az ARWU módszertana elsősorban akadémiai szempontokat vesz figyelembe az értékeléskor. Olyan szempontok súlyozzák az eredményeket, mint például a Nobel-díjas és Fields-érmes tanárok és öregdiákok száma, a természettudományos lapokban (például Nature-ben vagy a Science-ben) publikált cikkek száma, illetve az egyetemről kikerülő tanulmányok idézettsége. Ahhoz, hogy magyar egyetemek is szerepelhessenek egy ilyen listán, bizony több forrást kéne fordítani a felsőoktatás fejlesztésére, például jobb, nevesebb oktatók elcsábítására – mondta Polónyi István oktatáskutató, közgazdász, a Debreceni Egyetem oktatója.
Polónyi szerint továbbá a legnagyobb gond a pénzkérdésen kívül, hogy a közép-európai felsőoktatás nem a versenyszellemre épül. Az Egyesült Államokban ugyanis természetes, hogy egy Nobel-díjas oktató többet keres, mint a többi tanár. A kutatói munkát és a publikációkat is megfizetik, hiszen a befektetés megtérül, egy híres szakember mágnesként vonzza a diákokat. „Amíg azonban itthon nincs versenyhelyzet és egységes bértábla szerint kapják az egyetemi tanárok a fizetésüket, jelentős változás nem várható.”
Ehhez képest az egyetemi oktatók bére Magyarországon tartósan alacsony. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatói tavaly nyílt levélben részletezték a döbbenetesen megalázó állapotokat. A forráshiány sújtotta egyetemeken nincs pénz eszközökre, az oktatók alig tudnak kijönni bérükből.
A legtöbb oktató arról számol be, hogy évek óta nem kapnak semmilyen ellátmányt, saját számítógépen, saját nyomtatóval és saját papírral kell dolgozniuk, sőt, sokan még egy normális asztalt vagy széket sem kaptak. Mint ahogy egyikőjük elmondta, az egyik leghőbb vágya volt, hogy az ELTE-n taníthasson, mostanra azonban kiábrándult és úgy látja, csak egy cím az „ország első egyeteme”. Ő is a saját számítógépét használja az oktatásra, de az is olyan régi, hogy éppen csak mozog, ám nincs pénze kicserélni – írja az eduline.hu.
A katasztrofális állapotok ellenére szerencsére akad még néhány jó példa is: a 2015-ös és az idei CWUR 1000-es toplistán például még 6 magyar egyetem szerepel, a londoni Quacquarelli Symonds 2016–17-es világrangsorán pedig szintén.
A Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) megszállása
A pénzhiány mellett súlyos probléma az egyetemi autonómia nyirbálása, amelyen nem ma esett az első csorba. A kancellári és konzisztóriumi rendszer bevezetésével már sikerült bábszínházat csinálni a felsőoktatási intézmények működéséből. Személycserékkel és szervezeti átalakításokkal azonban úgy tűnik, hogy már a MAB-ot is kézi vezérléssel irányítja a kormány. A folyamat - a Népszava forrása szerint Balog Zoltán „emberminiszter” lobbitevékenysége hatására - a MAB 15 fős létszámának 18-ra emelésével kezdődött. Így lehetővé vált, hogy ne csak a katolikus, de a református egyház is delegálhasson tagot, de a testület ezen kívül több más, új, megbízható taggal is bővült.
Még a MAB Felülvizsgálati Bizottságában (FvB) is ül olyan személy, aki a miniszteri elképzeléseknek megfelelően dolgozik. Egy alkalommal például a veszprémi Pannon Egyetem egyik doktori iskolájának akkreditálását a MAB testülete elutasította, mivel több minőségi kifogás merült fel, valamint azért, mert szinte csak külföldi egyetemeken teljes állásban dolgozó oktatókat akartak foglalkoztatni, amit a hazai szabályozások nem tesznek lehetővé, a doktori iskola később mégis elindult, mivel az FvB felülírta a plénum döntését.
Az ügy precedenst teremtett, és azon talán már meg sem lepődünk, hogy nem sokkal később a Károli Gáspár Református Egyetemen is elindult egy addig elutasított doktori iskola, amelynek az élére a lelkészminiszter egyik protezsáltja került.
Két éve, a kancellári rendszer bevezetésével előbb az egyetemek pénzügyi autonómiáját iktatták ki, majd tavaly az intézmények stratégiai döntéseit vette kézbe a kormány: az egyetem döntéshozó testülete, a szenátus mozgásterét a konzisztóriumi rendszer bevezetésével minimalizálták. A kormány delegáltjaival feltöltött döntéshozók gyakorlatilag teljes politikai kontrollt gyakorolnak az egyetem működését irányító szenátus felett. Vagyis, a rektor csupán elbábozza az egyetem irányítását, valójában a kormány által odaültetett konzisztórium irányítja a felsőoktatási intézményeket.
A konzisztóriumi rendszer működése
A konzisztórium tagjait (rektor, kancellár +3 tag) a rektoron kívül az oktatási miniszter delegálja, és az ő mandátumuk egyébként hosszabb a rektorénál. A konzisztóriumban hallgatói képviselet egyáltalán nincs, a testület részben átveszi az eddig rektori feladatokat, mint például az intézményi stratégiai döntések megalapozása, valamint a gazdálkodási tevékenység szakmai támogatása és ellenőrzése.
A konzisztórium döntéseiben a rektornak nincs egyetértési joga, viszont a testületnek egyetértési joga van a közép távú intézményfejlesztési terv és a kutatás-fejlesztési innovációs stratégia elfogadásában. A rektori pályázat tartalmába is beleszólhat, az intézményi költségvetési terv és a költségvetési beszámoló elfogadásához az intézmény vagyongazdálkodási tervének meghatározásához, gazdálkodó szervezet alapításához, gazdálkodó szervezetben részesedés szerzéséhez is jogokat gyakorol. Tehát, ha leszavazzák a testületben a kormányzati delegáltak a rektort, akkor szinte tehetetlen marad. Mindezek együttesen nemcsak a rektorok, hanem a szenátus jogköreit is csorbítják.
