Azt, hogy milyen „állapotban” van egy társadalom, rendkívül nehéz meghatározni, mivel rengeteg mutatót és mérőszámot kell megvizsgálni hozzá. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) kétévente megjelenő adatsora mindenesetre lehetőséget biztosít, hogy összehasonlítsunk egymással egy csomó országot. Mivel ezeket a statisztikákat már több évtizede elkészíti az OECD, nemcsak térben, hanem időben is megvizsgálhatjuk, javult-e, vagy éppen romlott a helyzet egy adott területen.
A magyar társadalom összképe sajnos nem sok örömre ad okot, rengeteg kritikus terület van, ahol a legrosszabbak között szerepelünk, kezdve az oktatástól, az általános bizalmon át, az egy főre jutó zöldség és gyümölcsfogyasztásig.
Forrás: flickr.com
Nagy részben a szocializmus és a 20. század zűrzavaros évtizedei a felelősek, ám tény, hogy a magyar társadalom továbbra is rendkívül bizalmatlan, mind a politikai és intézményrendszerrel szemben, mind pedig önmagával szemben. A bizalmatlanság egyébként az egész közép-kelet európai régióra jellemző. Némi bizalomra ad okot, hogy míg az idősek általában bizalmatlanabbak, addig a fiatalok már valamivel jobban bíznak az intézményrendszerben, illetve egymásban is. Gazdasági oldalról megközelítve, a bizalmatlanság plusz anyagi terhet ró az országra, hiszen az nagymértékben növeli az adminisztrációt és a bürokráciát, valamint egyes pénzügyi szolgáltatások árában is megjelenik.
Másokban való bizalom
forrás: OECD
A politikai rendszerrel szembeni közönyön és bizalmatlanságon rengeteget javíthatna a megfelelő oktatás. Ugyanis itt a bizalmon kívül az is probléma, hogy rengetegen úgy érzik, egyszerűen nem értenek a politikához. Persze a bizalom növekedéséhez az is kellene, hogy maga a politika nyitottabbá váljon az emberek számára és ne kézi vezérléssel működjön minden felülről. Az „Akarja-e hogy terroristák megerőszakolják a gyerekét?” hangulatú nemzeti konzultáció még mindig nem igazán ad tényleges beleszólást a politikába.
Érdekes adat az is,hogy a magyar lakosság gondolkodásban inkább mutat hasonlóságot a kelet-európai államokkal, mint például Szlovéniával. A szociológusok kissé értetlenül állnak azelőtt, hogy a Magyarországra jellemző zárt, magába forduló gondolkodásmód nemcsak a nyugati kultúra magpontjától esik messze, hanem az ország társadalmi összetételéből sem következik. Viszont a tradicionális versus racionális gondolkodásban megfelelünk a nyugat-európai trendnek. További jó hír, hogy valamelyest csökkent az öngyilkosságok száma az elmúlt 15- 20 évben, ám Európában még mindig dobogós helyen vagyunk.
Lerobbantak vagyunk egészségügyileg, és nem szeretünk oktatásra költeni
Egy kérdőív szerint a magyarok nagy része, úgy 40 százaléka érzi úgy, hogy egészsége nincs jó állapotban, ezzel az OECD-országok legalsó negyedében helyezkedünk el. Mondjuk, ez nem csoda, mivel a magyarok kimagaslóan sokat isznak alkoholt és dohányoznak, míg gyümölcsöt-zöldséget csupán a társadalom 30 százaléka eszik minden nap, és az utolsók vagyunk a rendszeres testmozgást tekintve is. Ezt pedig már csak tetézi, hogy az egy főre jutó összeg, amit az állam és az emberek egészségügyre költenek, nálunk 550 ezer forintra tehető, míg az OECD-országokban ez átlagosan 1 millió 120 ezer forintra jön ki. Ezek a tényezők nagyban hozzájárulnak, hogy a nyugat- európai országokhoz képest nálunk relatíve alacsony a születéskor várható életkor.
Azok aránya, akik az egészségi állapotukat jónak vagy kiválónak ítélik meg
forrás: OECD
Már mi is tárgyaltuk sokszor, ám az OECD adatai is megerősítik, hogy az oktatásra is kiemelkedően keveset költ Magyarországon az állam. Nem véletlen, hogy a magyar diákok egyre rosszabbul teljesítenek a PISA-teszteken, leginkább a szövegértés és a természettudományok területén romlik a helyzet. Pedig az oktatás rengeteg dolog miatt lenne fontos. Az idei OECD-jelentés részletesen foglalkozik a NEET-jelenséget, amely azokat a fiatalokat takarja, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon, és nem is tanulnak, így többszörösen ki vannak téve a lecsúszás veszélyének. Az adatok pedig azt mutatják, az alacsony iskolázottságú fiatalok között bizony elég magas a munkanélküliségi ráta, ami különösen nagy pazarlásnak tűnik a növekvő munkaerőhiány közepette.
forrás: 444.hu
Nem szeretünk senkit, aki külföldi...
Az elmúlt években elképesztő mértékben növekedett az idegenellenesség az országban. Érdekes módon a trend már a migránsáradat előtt elkezdődött, ám a menekülthullám, valamint a kormány menekültellenes kampányai nyilván sokat dobtak a xenofób alaphangulaton. A Tárki mérése szerint jelenleg körülbelül a társadalom 56 százaléka tekinthető idegenellenesnek.
A magyar társadalom egyébként rendkívül homogén, nagyon kevés olyan lakosunk van, aki nem az ország határain belül született. A valós szám mindössze 5 százalék, a nem Magyarországon születtek esetében még alacsonyabb lehet, hiszen ebbe benne vannak olyanok is, akik magyarok, csak éppen Szlovákiában vagy Erdélyben születtek. A homogenitás persze önmagában nem baj, ám a kulturális sokszínűség hiánya növeli a provincializmust és befordulást. Persze azt a nyelvtudás hiánya is növeli, és hát abban sem vagyunk valami jók.
Összességében elmondhatjuk, hogy rengeteg területen kifejezetten lerobbant képet fest a magyar társadalom, míg számos adat esetében az OECD-átlag körüli eredményeket találunk. Kifejezetten jó mutatókat azonban nagyítóval kell keresnünk az OECD adatsorai között.
