Országunkban egyre többször hallani erőszakos kijelentésekről, tettekről a sajtóban. Az utóbbi időben felerősödött tüntetéshullám miatt pedig még inkább felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon át fognak-e csapni a felkorbácsolt indulatok előbb-utóbb erőszakba. A 2006-os helyzetképhez képes jelenleg azonban más a helyzet: míg akkor a tüntetésen résztvevők is erőszakosan léptek föl, addig most békés jelleg uralkodik a tüntetők részéről. Agresszió, erőszak és erre vonatkozó kijelentések azonban ettől függetlenül most is vannak.
Egy friss kutatás szerint, aki erőszakosan lép fel, nem az erkölcs hiánya miatt tesz így, hanem éppen ellenkezőleg, jellemzően az erkölcs nevében cselekszik. Az erőszakos cselekmények elkövetői leggyakrabban azt gondolták, hogy amit tesznek, az morálisan helyes. Hogy ezt kellett tenniük. Sőt, jellemzően úgy érzik, hogy ha nem tették volna meg, az lenne helytelen. Az alkalmazott erőszak célja leggyakrabban a közösségi, társadalmi kapcsolatok szabályozása, valamiféle helyesnek gondolt közösségi-társadalmi rend fenntartása.
Forrás: 444.hu
Atrocitások az újságírók ellen
Bár az Emberi Jogok Európai Bírósága februárban kimondta, hogy újságírókat nem lehet kitiltani a parlamentből, csak abban az esetben, ha a közbiztonságot vagy a képviselőket, esetleg maguknak a médiamunkásokat fenyegető veszélyhelyzet áll fenn, azonban ez nálunk továbbra is bevett gyakorlatnak számít, hiszen jelenleg 60-an nem mehetnek be a parlamentbe kitiltás miatt. Többségük újságíró, de vannak köztük aktivisták és nem országgyűlési képviselő politikusok is.
Az önkényes kitiltás, általában arra hivatkozva, hogy az újságírók tiltott helyen próbálták kérdezni a képviselőket, ami azért van így, mert a Parlamentben gyakorlatilag nehéz olyan helyet találni, amely ne minősülne tiltott forgatási helyszínnek. Minden ilyen esetben azonban közérdeket sért, hiszen az újságírók eltávolításával az állampolgárok nem jutnak hozzá fontos információkhoz. A helyzet azonban mostanság durvult is, amikor egészen fenyegetően léptek fel és lerángatták a lépcsőn a 444 tudósítóját, és elvették a telefonját a Fidesz konzultációs fórumán, bár a Fidesz tagadja, hogy mindez megtörtént volna. Az esettel kapcsolatban azonban demonstrációt is tartottak azzal a jelmondattal, hogy „nem válhat normává az újságírók megfélemlítése, bántalmazása”.
Nem csak ez volt az egyetlen nem kormányzati sajtónál dolgozó újságírók inzultálásáról szóló hír, hiszen nemrégiben a Hír TV riporterének karját csavarták ki egy sajtótájékoztatón.
Politikai jogok gyakorlásának akadályozására szintén volt már precedens, amikor fizikailag akadályozták meg egy szocialista képviselő népszavazási kezdeményezésének leadását, és segítették oda előbb a herceghalmi Erdősi Lászlónét. A kizárólag izmos, kopasz, a Fidesz-pártigazgató Kubatov Gábor által elnökölt FTC-s biztonságiakhoz kötődő férfiakból álló csoport tagjainak mindegyikéről később kiderült, hogy büntetett előéletű, egyiküket fegyveres rablásért ítélték el.
Megfélemlítés a tüntetéseken
Orbán Viktor 2016. október 23-i beszédén tüntetőket sem kímélték az erőszakos cselekedetek.Több dulakodás, verekedés is volt: a tüntetők kifütyülték Orbán Viktor beszédét, velük szemben pedig Fidesz-szimpatizánsok, főleg nyugdíjaskorú tüntetők többször kifejezetten agresszívan léptek fel. A sípolással tiltakozó történészt, Ungváry Krisztiánt is megütötték.
Kossuth tér, 2016. október 23. Fotó: Varga András
Hasonló megmozdulást a CEU-ellenes törvény kapcsán láthattunk, ahol hasonló tettlegességre egyenlőre nem, viszont megfélemlítésre került sor: titokzatos, kigyúrt, azonosító nélküli „kidobók” tartották vissza a tüntető tömeget a rendőrsorfal előtt, titokzatos egyenruhások látogatták meg azt a két, egymástól teljesen független, két külön kerületben lakó embert, akik a tüntetésen elöl mentek, valamint vélhetően civil ruhás rendőrök követtek egy tüntetőt, aki az egészet a Facebook-on élőben közvetítette. De vertek meg az utóbbi időben embert CEU-kitűző miatt is.
„Taknyukon és vérükön...”
A verbális erőszak mintapéldája azonban a lovagkereszttel kitüntetett publicista, Bayer Zsolt, aki a következőképpen nyilatkozott az Igazságügyi Bizottság vitáján a civileket megbélyegző törvény ellen némán, papírok felemelésével tiltakozó aktivistákról: „Ha még egyszer ezek, vagy ilyenek megjelennek a Parlament épületében, és ott megzavarják a munkát, akkor úgy kell őket kivágni, mint a macskát szarni. Ha a taknyukon és a vérükön kell őket kirángatni, akkor a taknyukon és a vérükön (…) Ha kell, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Ez ugyanis Magyarország parlamentje, nem pedig a nyilvános vécé, ahová ezek valók.” Az ügy kapcsán az Együtt politikusa, Berkecz Balázs és a Szél Bernadett, az LMP társelnöke is feljelentést tesz.
Az említett tanulmány szerint az erkölcsi normák változása az, ami csökkenti az erőszakra való hajlandóságot. Minél kevésbé elfogadható az erőszak egy közösségben, egy társadalomban, minél többen szólalnak fel ellene, annál nehezebb egy elkövetőnek azt éreznie, hogy erkölcsös, ha erőszakot követ el. Az újságírókkal, tüntetőkkel is már ott tartunk, hogy az állampolgárokkal szemben is a verbális és fizikai atrocitások ellen mindenképpen fel kell lépni. Ennek hiányában félő, hogy az erőszak normává alakul át, a hazai közélet ugyanis egyre erőszakosabb formát ölt, a fizikai erőszak a választási kampány során pedig csak még jobban felfokozódhat, ha az indulatok nem mérséklődnek. A gyűlöletkampány azonban másra nem lesz jó, csak uszításra és további agresszióra. Márpedig a pártoknak – és legfőképpen a kormánynak – az lenne a feladata, hogy csillapítsa az erőszakos közhangulatot, nem pedig az, hogy éppen azt gerjessze.