A becslések szerint 2-3 millió ember él ma lakhatási szegénységben, amely többek között annak is köszönthető, hogy az elmúlt években jelentősen növekedtek mind a lakásárak, mind pedig a bérleti díjak: Magyarországon a bérlők mintegy 46 százaléka a rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40 százalékát költi lakhatási kiadásokra.
Az elmúlt évekbe a lakbérek és a lakásárak növekedése annyira elszakadt a bérekétől, hogy a probléma már az alsó középosztályba és a középosztályba is begyűrűzött.
Magyarországon egyértelműen lakhatási válság van, a becslések szerint 2-3 millió ember él ma lakhatási szegénységben. A problémák okozója, hogy a hazai albérletárak, csakúgy, mint a lakásárak, meglehetősen elszálltak az elmúlt években. A Habitat for Humanity megállapításai szerint a rendszerváltás óta mélyült a lakhatási válság, nőttek az egyenlőtlenségek, a megfizethetőség pedig több szempontból is romlott.
Mi okozza a lakásárak radikális emelkedését és az ezzel járó bérletidíj-növekedést?
Pogátsa Zoltán közgazdász az alábbi módon foglalta össze:
„A keresleti oldalon nyilván ott van a sok éve tartó, jelentős mértékű reálbér-emelkedés, ami persze önmagában egy örvendetes jelenség. Ott van a kormány lakástámogatási programja is, amely azonban sajnálatos módon a szegényebbeknek nem jelent megoldást. […] További keresletet teremt a külföldiek jelentős mértékű spekulatív lakásvásárlása, illetve az AirBnB is.”
Az évről évre emelkedő lakbérek trendvonalába a koronavírus 2020 márciusi beállta ugyan igen komoly horpadást okozott, a bérleti díjak idén február óta újra töretlenül emelkednek - a 2020 januári csúcstól viszont még mindig lényegesen elmaradva.
A KSH és az ingatlan.com legutóbbi jelentése szerint Budapesten az átlagos bérleti díj jelenleg 150 000 forint, az augusztus végéig meghirdetett lakások átlagos alapterülete pedig 53 négyzetméter volt. (A vidéki nagyvárosokban - melyek jórészt mind egyetemvárosok is egyben - természetesen olcsóbban találunk albérleteket: Debrecenben, Győrben és Székesfehérváron szeptember közepén 120 és 130 ezer forintnál jártak az árak, míg Pécsen átlagosan 115 ezer forintért, Szegeden 110 ezer forintért, Miskolcon pedig 90 ezer forintért találhattunk kiadó lakásokat.) – írja a Portfolio.
A lakhatás megfizethetősége:
Az Eurostat definíciója szerint a lakhatás akkor megfizethető, ha egy háztartás a rendelkezésre álló jövedelmének kevesebb mint 40 százalékát költi erre a célra. Magyarországon a bérlők mintegy 46 százaléka rendelkezésre álló jövedelmének több mint 40 százalékát költi lakhatási költségekre. Egy másik mérés szerint (amely európai szinten vizsgálja a kérdést) az Unió 27 országából 11-ben a minimálbér több mint 40 százalékát kénytelenek lakbérre fordítani a dolgozók. (Magyarországon 50 százalékot)
A Kettős Mérce által publikált táblázat értelmezéséhez azonban érdemes figyelembe venni, - ahogy írják:
„az egyes régiók lakbérei között országokon belül is jelentős különbségek mutatkozhatnak. A magyarországi példából kiindulva elég belegondolni, hogy Budapesten kétséges, hogy találni a piacon kiadó (legfeljebb kétszobás) ingatlant havonta 211 eurós díjon, míg elnéptelenedő vidékeken értelemszerűen ennél alacsonyabb összegért is lehet lakhatáshoz jutni”
Lakásárak
Az elmúlt években megfigyelhető volt a lakásárak szélsőséges arányú emelkedése. Míg a régió országainak nagyvárosaiban egy évtized alatt 0 és 30 százalék között növekedtek az ingatlanárak, addig Budapesten 130 százalékkal. A 90-es években egy átlagos háztartás 4-6 évi jövedelme kellett egy 60 négyzetméteres lakás megvételéhez, 2020-ban néhol ennek a duplája
Budapesten míg 2011-ben egy átlagos családnak 4-5 év alatt megkereshető jövedelemre volt szüksége, hogy lakást vásárolhasson magának (vagy a gyereknek), addig 2019-ben ez a család már 9 évnyi jövedelméből vásárolhatta meg ugyanazt az átlagos fővárosi lakást.
Misetics Bálint: a Budapest Főváros lakás- és szociálpolitikai főtanácsadója szerint az elmúlt évekbe a lakbérek és a lakásárak növekedése annyira elszakadt a bérekétől, hogy a probléma már az alsó középosztályba és a középosztályba is begyűrűzött.
A problémák forrásai és a megoldási javaslatok:
Habitat for Humanity szerint a lakhatási válság mélyülésének legfőbb oka a magántulajdonhoz jutás túlzott támogatása, a köztulajdonú és nonprofit lakhatási formák súlyos alulfinanszírozottsága, továbbá a lakáspolitikai beavatkozások jelentős részének a tehetősebbekre való célzása.
További probléma a szervezet szerint, hogy a korábbi évtizedekhez, illetve társadalmi jelentőségéhez képest a lakáspolitika sokat veszített (köz)politikai súlyából, és egy töredezett, többféle logika által megtépázott beavatkozási területté vált, amely nem reagál érdemben a különböző társadalmi csoportok – és különösen a szegények – lakásproblémáira.
A Habitat for Humanity az alábbi pontokban foglalta össze megoldási javaslatait:
(nagyításhoz katt a képre)
A baloldalhoz köthető szakértők az alábbi megoldási javaslatokat tették:
Kettős mérce:„elsősorban a lakáspiac szabályozására – például a befektetési célú lakásvásárlás és a rövidtávú szálláskiadás felszámolására – valamint az állami és önkormányzati, nem piaci alapú bérlakásszektor radikális bővítésére lenne szükség. De ezek az intézkedések együtt kell hogy járjanak a minimálbér emelésével, aminek európai direktíváiról jelenleg is viták zajlanak.”
Pogátsa Zoltán közgazdász: „Újra be kell vezetni az önkormányzati szociális lakásépítést is. Az olcsó, de megfelelő szintű lakás a nyugati világban abszolút gyakorlat, a skandináv jóléti modellnek vagy a bécsi lakáspiacnak például meghatározó eleme. Magyarországon azonban ez a rendszerváltás után teljesen felszámolódott.”
