A fideszes kampánystáb minden bizonnyal hosszú idő óta tervezhette az idei október 23-át. Profin meg volt komponálva minden: jól működött a szokásos buszoztatás az ország minden részéből (sőt, még azon is túlról) , a 2006-os események helyszínein vonult fel a tömeg, az utcákon a résztvevők pedig mindenhol az ElkXrtuk filmplakáttal találkozhattak. Mondhatni, hogy a Fidesz rutinból hozza már le az egész békemenetet.
Mindezzel együtt, ahogy egy átlagos március 15-ei megemlékezésen kevés szó van általában a márciusi ifjakról, úgy most is kevés szó esett a 65 évvel ezelőtti forradalomról, és sokkal inkább a 2006-os események kerültek az előtérbe. Orbán Viktor miniszterelnök feltüzelni kívánta hallgatóságát az ellenzék ellen, annak a vezetőjének a nevét azonban – Márki-Zay Péterét – egyszer sem kiejtve a száján. Bár a múltbéli beszédéihez képest jóval többet foglalkozott az ellenzékkel, a saját hatalmára leselkedő veszélyt sokkal inkább „külföldben” láttatta.
Abban igaza van, hogy most 2021-2022 fordulóján teljesen más a politikai széljárás, mint korábban volt – Amerikában Trump bukása után Biden demokrata elnök van hatalmon, Németországban pedig Angela Merkel távozását követően szociáldemokrata-zöld hatalomváltás várható, illetve maga a Fidesz is kikerült közben az Európai Néppártból. A miniszterelnök beszédével előre fel kívánta készíteni szimpatizánsait a külföldről érkező kritikákra – „támadásokra”, amelyek vélhetően a 2022-es választás idején érkezhetnek majd nagyobb számban.
