A Matolcsy György által ismertetett konvergencia programban a jobboldali kormányzat egyrészt az átlagos keresetű állampolgárokat érintő juttatások fájdalmas megvágásával, másrészt a korábbi kormányzat strukturális reformterveinek leporolásával kívánja kezelni az államháztartási hiányból fakadó problémákat.
A középső és felső középosztályt társadalmi bázisának tekintő Fidesz-KDNP számára a jobbmódú rétegeknek nyújtott kedvezmények megcsonkítása tabu, így kénytelen az átlagos keresetűeket oltalmazó szociális védőhálóhoz hozzányúlni.
Az adócsökkentés révén kieső bevételek miatt a kiadásokat is csökkenteni kényszerül. A program újonnan bejelentett elemeit (legalábbis 12-ből 10-et) a Fidesz vagy élesen kritizálta ellenzékben, vagy programjában gyökeresen ellentétes javaslatot fogalmazott meg, vagy egyszerűen nem beszélt róluk. Ezek, többek között: gyógyszerkassza csökkentése, nyugdíjkorhatár felülvizsgálata, álláskeresési segély megszüntetése, közösségi közlekedés átalakítása, felsőoktatás átalakítása, vagy az önkormányzatok reformja (amelyet 2004-05 óta támad).
“Nincs más út csak az Isten útja” - énekli Szörényi Levente és Bródy János népszerű rockoperájában, az István, a királyban maga István. Ez a megállapítás igaz a Széll Kálmán tervnek nevezett Orbán csomagra is: a Fidesz által még ellenzékben súlyosan kritizált és elutasított reformok megjelennek a programjában.
A főbb változtatások másik csoportját a jóléti állam vívmányainak felszámolása jelenti, miként erre már következtethettünk a Széll Kálmán Terv bejelentésekor, illetve az új alkotmány szövegének közzétételekor.
A következő táblázat a fontosabb reformok körét, az ezeknek köszönhető megtakarításokat, és a várható hatásokat mutatja be. Az is kiderül, hogy a strukturális reformokat korábban mereven ellenző jobboldali kormánytöbbség legtöbb esetben változtatott az álláspontján. (Az ábra kattintásra megnő.)
Az átlagos keresetűek sem járnak jól
A konvergencia program változtatásai elsősorban az átlagos keresetű dolgozó rétegek juttatásait építik le. Az új rendszerben megszűnik az álláskeresési segély, valamint az álláskeresési járadék időtartama 270 napról 90 napra rövidül. Teszi ezt úgy a kormányzat, hogy a munkanélküliség átlagos időtartama ma 18,3 hónap, s ebből a korábbi 9 helyett csak 3 hónapot hajlandó támogatni. Ezek a juttatások nem “könyöradományok”: a munkaadók és a munkavállalók a munkavállaló havi bruttó bérének 2,5%-át fizették be havonta ezek finanszírozására.
Így gyakorlatilag biztosítási alapú ellátást csökkentettek úgy, hogy a “biztosítási díj”, a járulék változatlan maradt. Ráadásul olyan helyzetben, amikor nem feltétlen volt szükség erre, hiszen idén eddig összesen 187.7 milliárd forint folyt be a Munkaerőpiaci Alapba, míg az álláskeresési támogatásra fordított összeg 134.8 milliárd forint volt. Tehát a be-, és kifizetések egyenlege jelen helyzetben is pozitív.
Mi marad, ínségmunka?
Ugyanaz, ami a lerövidített álláskeresési támogatások esetében: a közmunka. Az új közmunkaprogrammal a kormányzat 300 000 álláshelyet kíván létrehozni. Azonban itt is igaz az a tudományokban elterjedt állítás, miszerint “nincs új felfedezés, csak nem olvasott irodalom”. Az új kétszintű közfoglalkoztatási rendszer Magyarországon már működött: 1920 és 1944 között a Horthy-korszak szociálpolitikája segély helyett alacsony presztízsű, a nyílt munkaerőpiactól élesen elválasztott, alacsonyabb bérezésű munkalehetőséget kínált fel a munkát nem találó rászorulóknak. Ez volt az ún. ínségmunka, amely hozzájárult a “hárommillió koldus” országának fennmaradásához, ugyanis az alacsony jövedelmű és presztízsű ínségmunka és ínsegély világából nem lehetett kitörni.
A kétszintű közmunkarendszer tehát nem a munkájukat elvesztő átlagos keresetűek felemelkedését szolgálja. Megteremtésének forrásait azonban éppen az átlagos keresetű rétegek szociális biztonságát szolgáló jutttatások csökkentése teremti meg.
Strukturális reformok - változott a szél(l)irány
Az önkormányzati reform szükségességéről már írtunk korábban, a konvergencia program közzétett adataiból pedig úgy látszik, hogy a kormányzat is elszánta magát az önkormányzati rendszer átalakítására: csökkenteni akarja az önkormányzatok állami támogatásait, valamint kormányzati engedélyhez kötné hitelfelvételüket. Ezektől az intézkedésektől összesen 115 milliárd forint megtakarítást várnak.
Úgy tűnik nagyot fordult a világ a Fidesszel a 2007-es, “Erős Magyarország” című program óta , hiszen abban még az önkormányzatiság erősítését fogalmazták meg. Ez a csomag azonban két év alatt 10%-kal csökkentené (1148,66 milliárd forintról 1034 milliárd forintra) az önkormányzatoknak nyújtott állami forrásokat.
Bár az önkormányzati reform irányairól továbbra sem jelent meg hivatalos közlemény, a konvergencia program megfogalmazása és a jelentős költségcsökkenés arra utal, hogy az elaprózott önkormányzati rendszer hatékonyabb egységekbe történő összevonására kerülhet sor. Olyan átalakításokra, amelyet Gyurcsány Ferenc is tervezett miniszterelnökként, ám a Fidesz támogatásának hiányában nem tudott megvalósítani.
A strukturális reformok másik színtere a felsőoktatás lehet, amellyel kapcsolatban a konvergenciaprogram 2012-13-ban összesen 50 milliárd forint megtakarítással számol. A változtatások körében a piacközpontúságot emelik ki, így a műszaki és természettudományos képzések súlyának erősítését, az államilag finanszírozott helyek csökkentését, és a költségtérítések piaci szintű meghatározását.
Ha jobban megvizsgáljuk ezeket a pontokat, akkor felismerhetjük a 2006/2007-es felsőoktatási reformprogram fontosabb elemeit. Nagyon úgy tűnik, hogy a Fidesz az általa a “szociális népszavazással” megbuktatott gondolatok feltámasztásán dolgozik - a költségvetési megtakarítás érdekében.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
