A Fidesz-frakció egy év után ismételten bizalmat szavazott Lázár Jánosnak és vezetőjének választotta hódmezővásárhelyi polgármestert. Nem állítjuk, hogy különös éleslátás kellett volna ahhoz, hogy ezt valaki megjósolja. Bár a szavazóknak mindössze 28%-a szereti Lázárt, sajnos ezzel az eredménnyel nem lóg ki a sorból a politikus általános megítéléséhez viszonyítva, sőt: négy százalékkal még így is megelőzi a legnépszerűbb ellenzéki politikust.
De Lázár János még egy számos közéleti vitát generáló kormányzatban is kimagaslóan sok vitatható ügy főszereplője lett. Ez persze részben a pozíciónak magának köszönhető, részben pedig Lázár sajátos szerepfelfogásának következménye. Miután az Orbán-kormány hivatalba lépésének első évfordulója kapcsán bemutattuk annak (szerintünk) tíz legjobb, illetve (szerintünk) tíz legrosszabb intézkedését, most Lázár János kalandjainak első évét tekintjük át.
Legalább két dimenziót muszáj egymástól megkülönböztetni Lázár tevékenysége áttekintéséhez: az első a frakcióvezetői teljesítménye, a második politikuskénti megítélése.
Lázár mint pásztor
Mint frakcióvezető egészen kiválóan teljesített, és feltehetően Orbán ragaszkodásán kívül ez tarthatta őt pozíciójában a botrányai ellenére. Míg az ellenzéki frakcióvezetőnek leginkább debattőrként kell tündökölnie, addig a kormánypárti frakcióvezető legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a törvényhozás gördülékeny munkáját, illetve hogy a kormány ne veszítsen el szavazásokat, mert kényes időpontokban nyaral a fél frakció.
Nyilván egy olyan giga-frakcióval, mint a Fidesz-KDNP blokkja az Országgyűlésben viszonylag nagy pufferrel dolgozik Lázár, azaz a legtöbb szavazást akkor is meg lehet nyerni, ha a dohányos kollégák éppen az újságírókkal játszanak bújócskát a folyosón.
Mindazonáltal épp a mérete miatt igényel komoly odafigyelést a frakció – Lázárnak helyettesből is több jutott (22), mint ahányan az egész LMP frakcióban ülnek! Nem könnyű biztosítani, hogy 263 (a KDNP-seket is számítva) fő tudja mindig, hogy melyik gombot kell megnyomnia, ha épp fogalma sincs, hogy miről szavaznak, vagy hogy mi az előterjesztés lényege (azaz gyakran).
Ehhez képest nem csak a kétharmadot igénylő indítványok mentek át simán (a Fidesz-KDNP-nak összesen öt képviselővel van többje a kétharmadnál, tehát ezeknél nem hiányozhatnak sokan), hanem a házszabálytól való gyakori eltérés is, amihez négyötöd kell, azaz a fegyelmezett Fidesz-KDNP mellett a Jobbikra is szükség van.
Bár sejtettük, hogy Magyarország legfegyelmezettebb pártjának fegyelmezett frakciója is lesz, azért mégis Lázár érdeme is, hogy a gépezet külső szemmel ennyire olajozottan működik. Ha pusztán frakció-menedzsélésről lenne szó, mi is újraválasztottuk volna Lázár Jánost.
Lázár a botrányhős
Lázár azonban még egy celeb-botrányok által szaturált világban is némileg túl gyakran nem a – szintén vitatható, lásd alább – parlamenti előterjesztései miatt került a címlapokra, hanem a különböző botrányai miatt.
Elsőként Lázár azzal borzolta a kedélyeket, hogy nyilvánosságra hozott egy név szerinti listát azokról, akik városában valamilyen formában vétettek a szociális segélyezés szabályai ellen. Bár a kormánynak vagy önkormányzatnak nyilván jogában áll fellépni azok ellen, akik visszaélnek a segélyekkel, az már kevésbé indokolható, hogy nyilvánosan meg is szégyeníti őket. Mitöbb, ez törvénybe is ütközik, amit Lázár egyfelől elismert, de egyúttal jelezte: mivel igazságos amit csinál, nem foglalkozik a törvénnyel (ez a sajátos jogállam-felfogás megjelent a visszamenőleges adó eltörlése kapcsán is.)
Ez picit furcsa hozzáállás attól az embertől, akinek feladata épp törvények elfogadásának biztosítása. Aligha akceptálná Lázár, ha a népesség megtagadná a különböző népszerűtlen Fidesz-törvények végrehajtását a saját igazságérzetére hivatkozva, de nem először egyértelművé teszi: rá más szabályok vonatkoznak.
Ezért nem értette, hogy miért akadhatott ki bárki, amiért havi 900 ezret költenek az adófizetők luxusautójára, miután évekig az előző kormány pazarlásait állította pellengérre a Fidesz. Ami másnál visszaélésnek minősül, az Lázár János természetes jussa.
Ez a fajta hübrisz nyilvánult meg abban a jellegzetes Lázár-performanszban is, amikor még polgármesterként fejtette ki az ifjú titán, hogy az ember értékét pénze határozza meg, és márpedig neki (hála az adófizető nagyvonalúságának) nagyon sok van. (Nem, abszolút nem gondoljuk, hogy kiforgatták Lázár szavait – ő forgatta ki azokat a magyarázatával).
Lázár a jogalkotó
Érdekes módon az utóbbi botrány nem hatott drámaian Lázár népszerűségére. Bár a 28% a mai viszonyok közt magas népszerűség, nem is olyan régen ez már kifejezetten lúzer-színvonval volt. Elképzelhető, hogy a botrány csak azért nem vitte lejjebb Lázár népszerűségi mutatóját, mert már előtte is csak a hardcore-fideszesek tartottak ki mellette. S az utóbbiak száma rohamosan csökken, amiben szerepe játszik Lázár János jogalkotási tevékenysége is.
Mióta az egyéni képviselői indítvány áradatával a Fidesz sportot űz a házszabály kijátszásából, egyes politikusai egyénileg is törvénygyárrá váltak. Lázár János ugyan csak harmadik lett a jogalkotói toplistán, több prominens törvényjavaslat is az ő nevéhez fűződik.
Így például Lázárhoz „tartozik” a válságadó, az általunk dicsért dohányzástilalom, az Alkotmánybíróság kiherélése, a 98%-as visszamenőleges adó és a három csapás törvény. (A teljes lista itt megnézhető.)
A visszamenőleges adó kivetésével, majd az annak Alkotmánybíróság általi elkasszálása után az AB jogkörének felszámolására tett javaslatával nem csak frakcióvezetőként, hanem egyénileg is komoly felelősséget vállalt a jogállam elleni ámokfutásért. Persze nyilvánvaló, hogy az egyéni indítványok lényegüket tekintve nem azok, hanem valamilyen átláthatatlan rendszer szerint kiosztott szerepvállalások. De Lázár tevékenységéről az is sokat mond, hogy milyen szerepet vállalt ebben a szomorú színjátékban.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon is megjelent elemzés enyhén rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
