A 2011-es népszámlálásra vonatkozó törvényi szabályok elvileg biztosítják a személyes adatok védelmét az adatfelvétel során. Az egyéni kérdőíves, illetve az internetes felmérés címlistáját - ellentétben a tudományos kutatásokkal és a piackutatásokkal - azonban nem kell megsemmisíteni a népszámlálást követően.
Igaz, hogy a törvény rögzíti, hogy az adatbázisokat nem szabad összekapcsolni, de az alapadatok megőrzése lehetővé teszi, hogy egy kevéssé törvénytisztelő kormányzat összekapcsolhassa a nevekkel a személyi adatokat.
A végrehajtó hatalom etikusságában kevéssé bízó állampolgároknak nincs sok választási lehetősége, a részvétel ugyanis kötelező, megtagadása szabálysértésnek minősül. Egy opció azért akad: a lelkiismeretére bízhatja, hogy az ún. szenzitív adatokat megosztja e.
Népszámlálás a világban
A népszámlások nemcsak Magyarországon, hanem a világ minden államában kiemelt fontosságúak. Lefolytatásának különböző módszerei ismertek a világban. A hagyományos módszer azt jelenti, hogy az állam által kijelölt kérdezőbiztosok minden, az országban tartózkodó személyt felmérnek, s kitöltetik vele a népszámlálás adatlapját. Ez a megoldás azonban egyrészt drága, másrészt az adatok feldolgozása is lassú. Ezért az információs technológiák feljlődésével megjelentek az interneten kitölthető elektronikus kérdőívek is. Számos vitát követően ez a megoldás már elérhető Magyarországon is.
A kérdőíves teljes felmérés másik nagy hibája, hogy bár totalitásra törekszik, nem teljesen megbízható. House doktor óta tudjuk, hogy "mindenki hazudik", ráadásul sokszor nem is szándékosan. Így aztán nem feltétlen kapunk korrekt adatokat. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a nagymintás adatfelvételen alapuló, azt statisztikai becslésekkel korrigált adatfelvétel sok esetben jóval pontosabb, mint a teljes körű kérdőíves felmérés.
Éppen ezért számos európai államban - általában a fejlettebbekben - a népszámlálás során az állami nyilvántartások adatait, a lakosság 5-10%-ára kiterjedő adatfelvétellel kiegészítve, statisztikai módszerekkel korrigálva végzik el a felmérést. Ennek a módszernek az előnye, hogy olcsóbb, valamint sok esetben megbízhatóbb.
A nemzeti népszámlálások adataira épít az Európai Unió is, ezért 2008-ban az Unió tagállamainak népszámlálásait összehangoló jogszabályt adott ki. A közösségi rendelet azt is meghatározta, hogy az első, összehangolt európai népszámlálásra 2011-ben kerül sor. A módszer meghatározásában a rendelet nagy szabadságot adott az európai államoknak, az adatvédelemmel kapcsolatban is csak annyit írt elő, hogy azt a lehető legjobban kell az egyes országoknak biztosítani a nemzeti joguk keretei között.
Az adatvédelem - a népszámlálás Achilles-sarka
Mivel a népszámlálások erősen érintik a magánszférát, ezért az adatvédelem kérdése minden államban a leginkább neuralgikus pont. Nincs ez másként Magyarországon sem. A szigorú magyar adatvédelmi törvény szabályai alapján a 2000/2001-es népszámlálás során megkíséreltek egy olyan rendszert kialakítani, amelyben érvényesülnek az adatvédelem alkotmányos előírásai, s amely biztosítja azt is, hogy a kellő adat kényelmesen rendelkezésre álljon. Azonban ebben a rendszerben nem volt teljesen egyértelmű, hogy hogyan áll fenn a KSH-nak az egyéni azonosíthatóság kizárásával kapcsolatos adattörlési kötelezettsége.
Éppen az adatvédelmi szempontok miatt, a népszámlálásról szóló törvény eredeti szövege nem tartalmazott kérdéseket az egészségi állapotra, a termékenységre, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a fogyatékosságra és a vallásra nézve. Ezt az elvet - az akkori ellenzéki - Fidesz-KDNP erősen támadta, véleményük szerint a társadalomról alkotott valós képhez ezeknek az adatoknak az ismeretére is szükség van. Ezt az érvelést elfogadta az akkori köztársasági elnök, Sólyom László is, aki politikai vétót emelt a törvény ellen. Az akkori kormánypárt, az MSZP, valamint az SZDSZ azonban - a szenzitív adatok védelme érdekében - nem egészítette ki a törvényt.
Kormányra kerülve a Fidesz-KDNP - az előzmények ismeretében egyáltalán nem váratlanul - módosította a törvényt: a kérdőívbe korábbi javaslataik alapján bekerült az élveszületett gyermekek számára vonatkozó kérdés, valamint a fakultatív - azaz a szabad belátás alapján megválaszolható - kérdések közé a fogyatékosságra, egészségi állapotra, a nemzetiségre és a vallásra vonatkozó elem is.
Az azonban annál váratlanabb volt, hogy egy olyan rendelkezést is beiktattak a törvénybe, amely kimondja, hogy "[a] lakások címét belső azonosítóval kell ellátni és a teljeskörűség ellenőrzését követően a népszámlálás során felvett adatoktól elkülönítetten kell kezelni." Ebben csupán egyetlen hiba van: míg a népszámláláshoz hasonló tudományos és üzleti kutatások esetén meg kell semmisíteni a személyes azonosíthatóságra alapozó adatbázist, addig itt csak az elkülönített kezelésről van szó.
Ez azt jelenti, hogy azt az adatsort, amely alapján az egyedi válaszadók tulajdonképpen beazonosíthatóak, nem kell megsemmisíteni, csak "elkülönítetten kell kezelni." Az adatösszekapcsolás lehetőségét csak a törvény zárja ki, annak technikai feltételeit nem számolják fel: az adatbázis rendelkezésre áll.
És mi van, ha valaki megtagadja a népszámlálásban való részvételt?
Röviden: baj, hosszabban: szabálysértés. A részvétel megtagadása ugyanis - az egyes szabálysértésekről szóló kormányrendelet alapján - ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A népszámlálási törvény is előírja, hogy az adatszolgáltatás kötelező. Ezért mindenképpen teljesíteni kell ezt a kötelezettséget. Így csak egy törvényes megoldás marad annak, aki nem akarja szenzitív adatait másokkal megosztani: ezekre a kérdésekre nem válaszol. Ez ugyanis jogszerű.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
