Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor be kell vallanunk, hogy a kétharmados többségével (vissza)élő kormánypárti frakciószövetség jelentős létszámbeli fölényét felhasználva, már eddig is tett arról, hogy különös hordereje sem a Parlamentnek, sem a parlamenti vitáknak ne legyen. Szinte követhetetlen tempóban lökik át a T. Házon a jelentősebbnél jelentősebb jogszabályokat, amiknek szignálását lassan már a „törvényalkotás motorja", Schmitt Pál sem győzi. Ettől függetlenül, az ellenzéki jogosítványok egyik legfontosabbika a parlamenti munkában való részvétel. Nem véletlen, hogy az ellenzéki pártok teljesítményét vizsgáló elemzéseinkben külön szempontként szerepelt.
A jelenlegi körülmények között, az ellenzéknek mindössze két valós eszköz maradt a tarsolyában (már ami a parlamenti munkát illeti): az egyik az obstrukció, a másik, hogy a Házszabálytól való eltéréshez a parlamenti képviselők négyötödének igen szavazatára van szükség. Így a Fidesz ebben az esetben rákényszerül a velük való együttműködésre. Legalábbis eddig.
A Lázár János és nyolc kormánypárti képviselőtársa által benyújtott módosító javaslat (amit természetesen sürgősséggel tárgyal az év végén (is) eszetlen tempót diktáló Országgyűlés) gondoskodik arról, hogy ülésszakonként hat alkalommal (azaz évente tizenkétszer), a képviselők mindössze kétharmados támogatása mellett úgynevezett „kivételes sürgős eljárásban", vita nélkül nyomjanak át bármit (kivéve „Az Alaptörvény módosítására, valamint a megalkotására irányuló törvényjavaslatot”) a - sajnos ki kell mondanunk - valós funkcióját teljes egészében elvesztő Országgyűlésen.
Az obstrukciót már megoldották
Az, ahogy a Fidesz-KDNP kezdetektől visszaél parlamenti többségével, igen csekély mozgásteret hagy az ellenzéki padsorokban ülőknek. Ennek köszönhető, hogy pár hete a késő éjjel a patkóban tartózkodó szocialista képviselők – felismerve ritka helyzeti előnyüket (többségük volt a patkóban) – az úgynevezett obstrukció eszközét felhasználva elérték, hogy ne az éjszaka közepén, televíziós közvetítés nélkül kerüljön sor az új Munka törvénykönyvének vitájára.
Annak ellenére, hogy az obstrukció nem elegáns megoldás, akkor, amikor a többség egyáltalán nem veszi figyelembe a kisebbség véleményét, indokolt, sőt hasznos eszközként szolgálhat.
Nem sokáig örülhettek az ellenzéki képviselők az elért sikernek, a Fidesz gyorsan tanult a hibából, és gondoskodtak arról, hogy a baki ne ismétlődhessen meg: azóta időkeretben tárgyalnak minden törvényt.
Ám Lázár Jánosnak és frakciójának már ez sem elég. Úgy döntöttek, hogy bizonyos esetekben az lesz a legjobb, ha teljes egészében hanyagolják a vitát, elvégre minek is ez a fölösleges színjáték. Érdemben amúgy sem jelent semmit, úgyis az lesz, amit a Fidesz akar.
Az eszköz
Így aztán az egyéni képviselői indítványok egyik rekordere, Lázár „hagy kapjon szegény kormány lehetőséget a gyors jogalkotásra" János benyújtotta javaslatát a Házszabály módosítására. A Fidesztől már megszokott, álszent indoklás magyarázza az erre szolgáló eszköz, a „rendkívüli sürgős eljárás" bevezetését.
„A Tisztelt Ház munkáját figyelemmel kísérő közvélemény számára átlátható, a polgárok érdekeit elősegítő törvényhozási rendszer, az Országgyűlés munkájába vetett közbizalom megteremtését szolgáló jogalkotási mechanizmus továbbfejlesztésével"
Mégis: a vita teljes hiánya, a rohamtempóban, seperc alatt elfogadott jogszabályok hogyan szolgálhatnák a polgárok érdekeit és a közbizalom erősítését? Különösebb magyarázat nélkül kijelenthető: sehogy.
Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt hetekben megfigyelhető jogalkotási sebesség nem támasztja alá Lázár frakcióvezető szavait, miszerint a kormánynak manapság nem lenne lehetősége a gyors jogalkotásra. (Épp ellenkezőleg: ezen a héten például 29 törvényt fogad majd el – természetesen szigorúan időkeretben - a T. Ház, közöttük olyan „marginális kérdésekről” döntenek, mint a felsőoktatás, a közoktatás, a választási rendszer, vagy épp az utolsó utáni pillanatban is toldozgatott-foltozgatott költségvetés.)
RIP parlamentarizmus?
A valós ok sokkal inkább az, hogy most már a látszatra sem adnak a kormánypártiak. Mindenki számára világos üzenet ez: az Országgyűlés csak szavazógép, a benne ülők pedig gombnyomogató droidok.
Így volt eddig is – ez már csak a végjáték.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!