Az egyik nagy internetes hírportál a hétvégén számolt be arról, hogy a Semmelweis Egyetem munkatársai nem engedtek Schmitt Pál doktori disszertációjáról képi másolatokat készíteni – a szerzői jogok védelmére hivatkozva.
Ez a hír viszonylag jelentős visszhangot váltott ki a médiában, s többen szóvá tették, hogy plágium gyanúja esetén mégis miként lehet hivatkozni szerzői jogokra. Amennyiben a jogi szabályozásra tekintünk, akkor kiemelhetjük, hogy tisztán jogi szempontból a Semmelweis Egyetemnek végső soron még igaza is van: a szerzői jog ugyanis minden szellemi alkotást véd, függetlenül a minőségétől, s függetlenül attól, hogy annak elkészítése során mennyiben voltak tekintettel más szerzői jogaira.
Forrás: Wiley Canada
A szerzői jog
Magyarországon a szerzői jogról szóló törvény alapján "[s]zerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása". A törvény azt is kimondja, hogy "[a] védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől". Így egyéni és eredeti jellege miatt minden alkotást véd a törvény.
Kérdésként merülhet fel, hogy egy plagizált dolgozat esetében beszélhetünk-e eredeti jellegről? Amennyiben a HVG cikkének kutatásaiból indulunk ki, akkor is azt kell mondanunk, hogy igen, legalább 35 oldalnyi tartalomban. A másik, hogy az eredeti jelleget egy szerzői mű kapcsán egészen addig vélelmezni kell, amíg be nem bizonyosodik annak valótlansága.
S azt is ki kell emelnünk, hogy a szerzői jogi törvény alapján, „szerzői jogi védelem alatt áll – az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül – más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van". Mivel Georgijev úr munkáját franciául írta, s 400 oldalas volt, ezért a kérdéses doktori disszertáció - a HVG állításainak valósága esetén is - legrosszabb esetben egy idegen szerzői mű fordítása és átdolgozása, s mint ilyen, önmagában is szerzői jogi védelem alatt áll.
Így ha a szabályozásra tekintünk - plágiumgyanú ide vagy oda - a kérdéses disszertáció egyértelműen szerzői jogi védelem alatt áll.
Mik is azok a szerzői jogok?
A szerzőt megillető jogosítványok két fő csoportba sorolhatóak. Egyrészt személyi jellegűek, amelyek közé a mű nyilvánosságra hozataláról való döntés és a nyilvánosságra hozatal (publikáció) joga, a szerző nevének feltüntetésére való jog, valamint a mű egységének védelme tartozik.
A másik csoportba a szerzői mű után járó vagyoni jogok tartoznak, amelyek közé a törvény a többszörözést, a terjesztést, a nyilvános előadást, a mű nyilvánossághoz való közvetítését és a mű átdolgozásának jogát sorolja.
Ezen jogok egy részével a szerző, más részével a szerző, illetve – ha azokat felhasználási szerződés keretében másnak átadta –, a szerződésben meghatározott személy rendelkezik. Az ő hozzájárulásuk nélkül csak az úgynevezett szabad felhasználás körébe tartozó tevékenységeket lehet elvégezni.
A szabad felhasználás esetei
A szabad felhasználás legjellemzőbb esete az idézés, amikor is valamely - a bírói gyakorlat szerint jellemzően rövidebb - részletét bárki idézheti. Ha az idézést meghaladó szöveget szerepeltet más szerző, akkor átvételről beszélünk. A törvény szerint, átvételre csak iskolai oktatási és kutatási célra használható fel, s ez a felhasználás nem lehet üzletszerű. Kiemelhetjük, hogy ebben az esetben az origo nem felel meg ezeknek a feltételeknek, hiszen nem a fenti célokra használta volna fel a szövegeket, s ráadásul egy üzletszerűen működő szervezetről van szó.
A neuralgikusabb pont azonban a másolás kérdése. A szerzői jogi törvény szerint magánszemély magáncélra a szerzői műről másolatot készíthet. Teljes könyv esetében erre magáncélra is csak kézírással, illetve gépírással van lehetőség. A magáncélú szabad másolás körébe nem tartozik bele, ha más személy készít számítógépes adathordozóra másolatot. Itt is hangsúlyozni kell, hogy az adott esetben nem magáncélú másolásról, hanem egy internetes sajtótermék cikk készítéshez szükséges anyaggyűjtéséről van szó, tehát a másolás fenti megengedő szabályai sem alkalmazhatóak.
Viszont a doktori disszertáció egy példányát – a mindenkori felsőoktatási törvények szerint – el kell juttatni a címet adományozó egyetem nyilvános könyvtárának, amely az a könyvtári állomány részévé válik, s a könyvtár szabályzata szerint helyben olvasható, vagy kölcsönözhető. Jelen esetben is erre került sor: a Semmelweis Egyetem könyvtárában bárki elolvashatja és megtekintheti a disszertációt, azonban a szerző külön engedélyének hiányában, elektronikus másolatot nem készíthet róla. Mindezekre figyelemmel, azt kell mondanunk, hogy a Semmelweis Egyetem eljárása jogilag korrekt volt.
Ki adhat a korlátozások alól felmentést?
Miként korábban jeleztük, alapvetően a szerző. Bár jogilag semmi nem kötelezi erre a felmentésre - sőt, ezek a jogszabályok alapvetően szerzői munkájának védelmét szolgálják -, de jelen esetben a helyzet tisztázása érdekében lehet, hogy hasznos lenne a fenti korlátozások alóli felmentés megadása. Ennek hiánya ugyanis felvetheti a „nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja" elv érvényesülését, s esetleg erősítheti a felmerült gyanút.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!