A 2012. január 1-jén hatályba lépő új Alaptörvény tervezett változtatásai izgalmas csemegéket tartogatnak mindenkinek. Ezeket a „jogi bonbonokat" mi is szeretnénk olvasóinkkal megosztani.
Az új Alaptörvény ugyanis egyszerre mondja ki a 2011. december 31-éig hatályban volt Alkotmány érvénytelenségét, s ugyanakkor hivatkozik is arra, mint megalkotásának jogalapjára.
Ezen túl azonban elképzelhető olyan jogi értelmezés is, amely magának az Alaptörvénynek a közjogi érvénytelenségét veti fel.
Forrás:Székely Bertalan: Vérszerződés (Magyar Nemzeti Galéria)
Érvénytelen alkotmány vagy az Alaptörvény megalkotásának jogalapja?
Ha azt mondjuk, hogy az Alaptörvény ambivalensen viszonyul a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló, többször módosított 1949. évi XX. törvényhez, akkor nagyon finoman fogalmaztunk.
Elsőre a viszony tisztának tűnik: az Alaptörvény preambuluma, a Nemzeti hitvallás kimondja az alábbiakat:
„Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét."
Ez egyértelmű állásfoglalás: mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya formailag, az 1989-es alkotmánymódosítás révén az 1949-es sztálini alkotmány módosítása volt, ezért az érvénytelen. Igaz, hogy az 1989-es és az 1949-es alkotmányban csak Budapest fővárossá nyilvánítása és a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó volt közös, de attól még ez az Alkotmány is - éppen a formai kapcsolat miatt - zsarnoki, s így érvénytelen.
Hopp, egy csavar!
Igen ám, de itt felvetődik egy kérdés, hogy akkor mi van a 2011. december 31-éig, a korábbi Alkotmány által meghozott jogszabályokkal, s egyáltalán, milyen alapon fogadták el az Alaptörvényt? Talán ismét összegyűlt a magyar nemzet, mint a honfoglalást követően Pusztaszeren, s közfelkiáltással elfogadta az Alaptörvényt? Nos, nem.
Míg a Nemzeti Hitvallás csak preambulum, s nem része a normaszövegnek, addig az Alaptörvény normaszövegnek minősülő záró rendelkezései már máshogy viszonyulnak az Alkotmányhoz. Ezek 2. pontja ugyanis az alábbi rendelkezést tartalmazza:
„Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949. évi XX. törvény 19. § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el."
Hoppá! Akkor most hogy is van ez? Az Alaptörvényt egy érvénytelen jogszabály alapján fogadták el? Még szerencse, hogy a preambulum nem alkalmazható közvetlenül – igaz, az Alaptörvény alapján annak elveire figyelemmel kell lenni -, mert akkor maga az Alaptörvény is érvénytelen lenne. Hiszen érvénytelen jogszabályra nem alapozható egy másik norma érvényessége. Viszont ha az új Alaptörvény erre a régire alapozódik, akkor az mégsem sztálinista?
Közjogi érvénytelenség?
Az előző bonbonból is látható, hogy elvileg az Alaptörvény közjogi érvényessége is megkérdőjelezhető. Van viszont egy másik ok, amely ennek a kérdésnek a felvetését indokolttá teszi: az Alkotmány korábbi 24. § (5) bekezdése, amely a következőképpen rendelkezett:
„(5) Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges."
Igaz, a fenti szabályt beiktató törvény akként rendelkezett, hogy a módosító törvény az 1994-ben alakult Országgyűlés megszűnésével hatályát veszti, így a helyzet egyértelműnek tűnik: ez a négyötödös szabály csak és kizárólag az 1994-98-as Országgyűlésben alkotmányozó többséggel rendelkező szociálliberális erők „önkorlátozása" volt.
Ezen az állásponton állt a jelenlegi kormánytöbbség is, amely az egyik átmeneti alkotmánymódosításban, 2011. júniusában hatályát vesztett szabályként tekintett erre a rendelkezésre.
Ezen értelmezés mellett azonban - az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésére figyelemmel - egy másik értelmezés is elképzelhető. Az AB ugyanis kimondta, azzal, hogy egy módosító törvény a hatályát veszti, maga a módosítás nem, hiszen az már a módosító törvény hatályba lépésével beépült az eredeti törvénybe. Ezt a véleményt egyébként a mindennapokban a jelenlegi kormánytöbbség is osztja, amikor a törvénymódosításokban folyamatosan rendelkezik a módosító szabály hatályon kívül helyezéséről.
Azaz: ha ezt az AB határozatából levezethető érvelést fogadjuk el, akkor ez a négyötödös szabály csak akkor szűnt meg, amikor 2011. nyarán egy új rendelkezést illesztettek ennek a helyére (igaz, az új rendelkezés „üres bekezdésként" tekintett a korábbi rendelkezésre, de mégis...)
Amennyiben pedig az 1995-ös szabályt ezen érvelés alapján érvényesnek tekintjük, akkor kétharmados többséggel nem lehetett volna elfogadni az új Alaptörvényt, ahhoz négyötödös többségre lett volna szükség. Ami pedig nem volt meg. Így ezen érvelés mentén, akár az Alaptörvény közjogi érvénytelenségét is fel lehetne vetni - ha lenne olyan szerv, amely ezzel kapcsolatban jogosult lenne állást foglalni. De nincs.
Talán csak az ellenállás és ellentmondás Aranybullából levezethető joga... Bocsánat, az sem, pedig az Alaptörvényen nyugszik...
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
Az utolsó 100 komment: