A Magyar Köztársaság 2009-2010 között hivatalban levő miniszterelnöke a nehéz gazdasági helyzetben hozott intézkedésekkel kapcsolatban egyértelműen kimondta, hogy azok „végrehajtása fájni fog". Különösen igaz volt ez a nyugdíjkasszát érintő súlyos módosításokra.
Magyarország jelenlegi miniszterelnöke ezzel szemben azt emeli ki, hogy megvédi a nyugdíjak reálértékét, miközben olyan módosításokat hajtott végre, illetve olyan tervek szivárogtak ki, amelyek elsősorban a nyugdíjba vonuló, jelenlegi 50-es korosztályt, valamint kisebb részben a mostani nyugdíjasokat is hátrányosan érintik. Igaz, hazánk hivatalban levő miniszterelnöke „öreg katona, aki nem először szagol lőporfüstöt". A következőkben azt tekintjük át, hogy az eddigi nyugdíjügyi lépések kinek és hogyan fájnak.
Forrás: hvg.hu
A nyugdíjkassza összemegy
A magánnyugdíj-pénztári vagyon államosítását követően, az uniós konvergenciakritériumokat a legmesszemenőbbig figyelembe vevő 2012. évi költségvetési törvény tervszámai már nem számolnak nagyobb, egyösszegű bevételekkel. Így a tervek szerint, a nyugdíjkassza nagyjából egyensúlyba kerülne. A korábbi évekhez képest, jóval kisebb arányú, 3,69 százalékos, a központi költségvetésből származó hozzájárulással számol. Ennek összege még így is 101,5 milliárd forint, ami jól mutatja a nyugdíjkassza óriási méretét (közel 2750 milliárd forint). Ez a kiadási összeg alacsonyabb, mint az előző évi, hiszen az közel 3050 milliárd forintos volt.
A fenti csökkenésnek több oka van: egyrészt a rokkantsági ellátások 183,5 milliárd forintos forrása az új rendszerben átkerült az egészségbiztosítási kasszába, másrészt a kormányzat bizonyos intézkedései is segíthetnek a nyugdíjkassza kiadásainak lefaragásában. Persze mindezek csak tervek, a pontos képet majd 2013-ban, a zárszámadás elfogadásakor láthatjuk. Mindenesetre az elvárt kiadáscsökkentési szándék határozottan kivehető.
A kiadáscsökkentés vesztesei
Mint minden kiadáscsökkentésnek, ennek a reformnak átalakításnak megszorításnak is vannak vesztesei. Talán a legnagyobb vesztesek a korábbi rokkantnyugdíjasok, akikről már írtunk. A jelzettek mellett, még járulékos megtakarítások is jelentkeznek a rokkantsági nyugdíj átalakításából. Mivel ez az ellátás nem nyugdíj, így például ha elhunyt a rokkantnyugdíjas, akkor az özvegye nem lesz jogosult özvegyi nyugdíjra, sem az esetleges kiskorú, vagy tanulmányokat folytató árvái árvaellátásra. Ez további kormányzati megtakarítást jelenthet.
A korhatár előtti nyugdíjasok járandóságának szociális juttatássá alakítása is bizonyos megtakarításokat eredményez, ám ezek elsősorban csak a ténylegesen - 16 százalékkal - csökkentett, rendészeti, honvédelmi és politikusi korhatár előtti nyugdíjasoknál jelentkeznek. Tulajdonképpen ez az a csoport, amely tényleges nominálértékbeli csökkentést szenved el. Mivel létszámuk az összes nyugdíjashoz képest nem túl magas, ezért a jelentős egyéni veszteségek össz-költségvetési szinten csak mérsékelt megtakarítást jelentenek.
A legnagyobb megtakarítás tulajdonképpen a korhatár előtti nyugdíjazás azonnali megszüntetésének köszönhető. Ezen változtatás hatására a vesztesek legszélesebb köre a mai 50-es korosztály, azaz a Ratkó-korszak utolsó éveiben, valamint az 1950-es évek második felében és a hatvanas évek elején született, jelenleg még aktív személyek.
Emelkedő nyugdíjkorhatár
A Fidesz azt kommunikálja, hogy a nyugdíjak reálértékének megőrzésével, a Bajnai tervet továbbra is tartja, s nem gyorsítja fel a nyugdíjkorhatár-emelést. Azonban a korhatár előtti nyugdíjazás megszüntetése a gyakorlatban tényleges korhatár-emelést jelent. Ahogyan ezt a nyugellátásokkal foglalkozó szakemberek mondják: jelentősen emelkedik a nyugdíjba vonulás korcentruma.
Ez azt jelenti, hogy a Bajnai-terv a hosszabb (legalább 37 év) szolgálati idővel rendelkező személyeknek akár két évvel előbb történő nyugdíjba vonulást is lehetővé tett. Az új rendszerben erre nincs mód. Így például egy 65 esztendős, legalább 37 éves szolgálati idővel rendelkező férfi, vagy egy 37 és 40 év közötti szolgálati idővel rendelkező nő nem 63, hanem csak 65 éves korában vonulhat 2022 után nyugdíjba. Ez márpedig egyértelműen a korhatár tényleges emelkedését is jelenti. A korhatár előtti nyugdíjazás lehetősége - amint már korábban írtuk - csak a 40 éves szolgálati idővel rendelkező nők esetében marad meg.
Így a kassza egyik legnagyobb megtakarítása abból keletkezhet, hogy a mai 50 éves korosztálynak csak később kell nyugdíjat fizetni. Ezzel várhatóan 2012-ben jelentősen csökken a nyugdíjba vonulók száma, tehát a tb-kassza kiadása is. Igaz, ez azt jelenti, hogy ezeknek az idősebb embereknek tovább kell helytállni az egyre élesebb nyugdíjpiaci versenyben. Ez a kiadáscsökkentés ára.
A nyugdíjak reálértéke már nem nő
A legkisebb veszteséget az irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyeknek kell elszenvedniük. Egyrészt gyakorlatilag megszűnt az őszi, egyszeri nyugdíj-kiegészítés lehetősége, másrészt elvesztették annak az elvi lehetőségét, hogy a nyugdíjak reálértéke is növekedhessen ha a gazdaság növekedni fog. Így a kormánypárti parlamenti többség befagyasztotta a nyugdíjak reálértékét.
S hogy miért így alakult? Ennek több oka lehet, de az sem elhanyagolható szempont, hogy a nyugdíjasok egy hárommilliós tömeget képeznek. Ahogyan ezt a téli Békemenet elnevezésű rendezvény is mutatta, a kormánnyal egyetértők között nagyon sok a nyugdíjas. Márpedig egyetlen, tartós kormányzásra törekvő politikai erő sem akar olyan bátor lépéseket tenni, amelyek a meglevő szavazóbázist erodálhatják. Így ez is közrejátszhat abban, hogy a nyugdíjkasszát érintő megszorítások – a többiekhez képest – csak kisebb mértékben rontják a nyugdíjkorhatár fölötti nyugdíjasok helyzetét.
Régi nyugdíjas jó nyugdíjas, új nyugdíjas rossz nyugdíjas
Hogy ez a gondolatmenet nem pusztán spekuláció, azt a miniszterelnök évértékelő beszéde is egyértelművé tette. A nyugdíjasokkal kapcsolatban ugyanis az alábbiakat fogalmazta meg.
A középosztály és nyugdíjasok érdekeit is egyesíteni akarjuk. Arra kérjük a nyugdíjasokat, hogy támogassák a középosztályt támogató politikát, hogy a középosztály megteremthesse a nyugdíj alapját, a középosztályt meg arra, hogy támogassák a nyugdíjasokat, akiknek a szavazataival megteremthető a középosztály érdekét szolgáló többség.
Mindezek azt támasztják elő, hogy a miniszterelnök a nyugdíjasokra elsősorban mint szavazóbázisra tekint. Éppen ennek a jelentős bázisnak a megóvása miatt, a változtatások csak kis mértékben érintik őket, szemben azzal az 50-es korosztállyal, amelyik egyre messzebb kerül a nyugdíjazástól, s egyre inkább csökkenő összegű ellátásra számíthat.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
