Bár a kormányzat évről-évre halogatja a nyugdíjrendszerben az egyéni számla bevezetését. Idén ismét hangzatos tervekkel állt elő. A középosztály baby-boomjának előmozdítása érdekében ugyanis csökkentenék a gyermektelenek és az egygyermekesek, s növelnék a három- illetve többgyermekes családok nyugdíját.
A hangzatos tervek mögött – amelyek súlyosan érintik és stigmatizálják is a meddő és csökkent termékenységű, de gyereket vállalni akaró, gyakran középosztálybeli párokat is – apró módosításokkal, a 2013-as nyugdíjkiadásokat is csökkenti a kormányzat.
Ebben a csomagban már előre programozott változtatásokat halasztottak el. Így – a salátatörvénybe eldugva – egy apró kézmozdulattal kihúzták azt a szabályt, amely szerint a nyzugdíjszámítás alapja immáron nem a nettó, hanem a bruttó munkabért lett volna. Így a 2013. után nyugdíjba vonulóknak továbbra is a nettó munkabérük alapján számítják a nyugdíjukat - igaz, legalább változatlan szorzókkal, azaz a bruttósítással együtt a szorócsökkentést is elhalasztották. Így nyugdíjügyben a hangzatos tervek ellenére továbbra sincs érdemi változás.
Egyéni számla – ismét elhalasztva
Bár a magánnyugdíj-pénztári vagyon zsarolással súlyosbított einstandja során, a kormányzat azzal hitegette az állami rendszerbe visszalépőket, hogy megtakarításaik nem vesznek el, hiszen egyéni számlán vezetik azokat Amennyiben az idei, menetrend szerinti éves nyugdíjjal kapcsolatos módosító törvényjavaslatra tekintünk, láthatjuk, hogy abban szó sincs egyéni számlás rendszerről.
Ha azonban a Pénzügyi Szemlében közzétett tanulmánysorozatot nézzük, láthatjuk, hogy ennek bevezetésére valószínűleg csak korlátozott mértékben kerülhet sor, hiszen az NGM által támogatott publikációk az egyéni megtakarításokra alapozott állami rendszer helyett, a járulékfizetők számát is értékelő, úgynevezett német modell mellett tették le a voksukat.
Az elsőre elegáns német modell
A hagyományos, szintén Németországban, a XIX. század utolsó harmadában kialakult bismarcki jóléti modell problematikus pontjainak egyik korrekcióját jelenti a jelenlegi német nyugdíjrendszer. Ebben a megoldásban – annak érdekében, hogy ne csökkenjen a járulékfizetők száma – büntetik azt, aki nem „állít be" maga helyett új járulékfizetőt, s jutalmazzák azt, aki több dolgozó gyermekkel is „hozzájárul" a rendszer fenntartásához.
Ez a modell elsőre elegáns, hiszen elvileg ösztönzi, hogy megfelelő számú járulékfizető maradjon a rendszerben.
Az első ránézés mögött azonban súlyos kockázatok is rejlenek. A modell ugyanis egy viszonylag magas foglalkoztatottsági szint mellett lehet sikeres – azaz akkor igazságos, ha a fiataloknak van is esélyük elhelyezkedni. Ugyanakkor azt feltételezi, hogy akinek kevesebb gyermeke van, az a kevesebb gyermek miatti alacsonyabb kiadásokból az öngondoskodás formáin keresztül tud felkészülni idősebb korára. Azaz: a rendszer egy stabil, kiszámítható és korrekt jövedelmet biztosító országot feltételez. Kérdéses, hogy ezek mennyire érvényesek Magyarországra: ha ugyanis nem, az súlyos zavarokat idézhet elő a rendszer 2032-es (vagy 2035-ös) bevezetésekor.
Az már csak hab a tortán, hogy azokat a párokat külön sújtja, akik önhibájukon kívül nem tudnak gyermeket vállalni. Ezzel is az átlagos embereket érinti hátrányosan, hiszen még a társadalombiztosítás által finanszírozott asszisztált humán reprodukciós eljárások (inszemináció és „lombikbébi") is milliós költségekkel járhatnak – s ezt nem mindenki engedheti meg magának.
Az NGM által közzétett koncepcionális anyagokban is egy ilyen megoldás körvonalazódik: a nulla vagy egy dolgozó gyermeket felnevelő személyek kevesebb, a három vagy több dolgozó személyt felnevelők pedig több nyugdíjat kapnának. Kockázatok és mellékhatások márpedig bőven vannak – kérdés, hogy a magyar viszonyok között az előnyök vagy a hátrányok lesznek-e a hangsúlyosabbak.
Elhalasztott nyugdíjreform 2013-ban
Bár az idei éves „nyugdíjsaláta" javaslata egyes pozitív rendelkezéseket (például a hozzátartozói nyugdíjak méltányos számítása) is tartalmaz. Összességében azonban a helybenjárás csomahjának is lehet nevezni, hiszen már előre programozott változtatásokat is elhalaszt.
A hatályos szabályozás szerint, ugyanis jelentősen csökken a szolgálati idő alapján növekvő nyugdíjszorzó mértéke is. Ennek azonban az az oka, hogy 2013-tól a nyugdíj számításának alapja nem a nettó-, hanem a bruttó munkabér lett volna.
A „saláta" egy eldugott módosító szabályból (egészen konkrétan a 41 paragrafusos törvény 31. § (3) bekezdés g) pontjából) egy apró kézmozdulattal kihúzták azt a szabályt, amely szerint nem a nettó-, hanem a bruttó munkabért kell szorozni.
A "saláta" egy másik pontján pedig rögzíti, hogy továbbra is a 2013 előtti szorzókkal kell számítani a nyugdjíat. Azaz: bár hangzatos tervek születnek, de Kormány halogatja a nyugdíjrendszer átalakítását. Talán nem véletlenül.
A blogban kisebb pontosítást hajtottunk végre.
