Utoljára idén áprilisban, a tisztújító kongresszus után foglalkoztunk komolyabban az MSZP-vel. Akkor (az új vezetést látva) arra a következtetésre jutottunk, hogy a 2014-es választásokig minden felelősség Mesterházy Attila (és csapata) vállát terheli. A régi-új pártelnök három hónappal ezelőtt őszinte beszédet, baloldali minimumot, reális megoldásokat, felelős tetteket, a széthúzás helyett összetartást, a külön alkuk helyett együttműködést, az önérdek helyett a közérdek képviseletét ígérte a jelen lévő küldötteknek.
Mi akkor úgy láttuk: a szép szavak után eljött az idő, hogy a tettek beszéljenek. A szocialistáknak valós alternatívát nyújtó, konkrét lépéseket tartalmazó programra van szükségük ahhoz, hogy a tőlük elforduló választók elgondolkozzanak a visszatérésen. Az olyan, „nesze semmi, fogd meg jól" ígéretek, mint a jogállamiság, a demokrácia helyreállítása nem lesz elegendő ahhoz, hogy „2014 tavaszán az ország többsége mondja azt: újra MSZP!”
Az elmúlt hónapok eseményei azt mutatják, hogy Mesterházyék is így gondolják: az elmúlt két évben nem látott aktivitás tapasztalható a szocialisták háza táján. Programok készültek, konkrét ígéretek hangzottak el. Talán ennek is köszönhető, hogy még a jobboldalhoz köthető közvélemény-kutatók felméréseiben is javult valamicskét a párt támogatottsága. Sőt, a két nagy párt népszerűsége közel azonos szinten mozog (bár ez inkább köszönhető a Fideszből kiábrándult szavazóknak). Most viszont az a kérdés, a jelenlegi helyzetet hogyan kezelik majd.
„Azelmúltkétév”
A 2010-ben elkezdődött kormányzati ciklus első két évében gyakorta vetettük a szocialisták szemére, hogy meglehetősen halovány teljesítményt nyújtanak a T. Ház falain belül és kívül is. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a legnagyobb ellenzéki párt felkászálódjon a 2010-es K.O. után a padlóról, és felfogja: az „anti-Fidesz” hozzáállás önmagában nem lesz elég ahhoz, hogy a belőlük kiábrándult választók visszatérjenek a párt támogatói közé.
No persze a párt elnöke többször hangsúlyozta, hogy első körben fő célja a még megmaradt bázis, illetve az MSZP-n belül saját személyének megszilárdítása volt. Senki nem vitathatja el Mesterházy Attilától, hogy mindkettőt teljesítette: a lehetséges szavazók száma folyamatosan stagnált, őt (és csapatát) pedig meggyőző többséggel választotta újra az MSZP kongresszus három hónappal ezelőtt.
Nagyobb sebesség?
Ezzel ugyanakkor óriási felelősséget is vállalt magára Mesterházy. Innentől kezdve az, hogy milyen eredményt tudnak majd elérni a szocialisták 2014-ben, csak rajta áll. Az elmúlt hónapok eseményeit számba véve, úgy tűnik, elérkezettnek látta az időt arra, hogy a szocialisták nagyobb sebességre kapcsoljanak.
Bár a határidők tartásával még mindig akad némi gondjuk. Rövid időn belül két programot (igaz mindkettőt vitaanyaként aposztrofálják) is letettek az asztalra: az egyik az „Ajánlat Magyarországnak”, a másik a Kelet-Magyarország program címet viseli. Miután az előbbit a sajtó (és mi is) választási programnak tekintette, Mesterházy többször hangsúlyozta, „A programírást most így kell kezdeni: párbeszéddel, felelős és tartalmas vitával”, mert csak közösen, szakmai támogatással lehet újjáépíteni a magyar demokráciát. Ennek első állomása ez a vitaanyag, ami csupán tartalmi keret. Az mindenesetre biztos, hogy végleges választási programot írni még bőven van idő, elvégre – legyünk őszinték – a voksok sorsa nem a különböző programok tartalmán dől el.
Változás az ígéretek frontján
Az elmúlt két évben leginkább olyan, „nesze semmi, fogd meg jól" (ráadásul a Ténytár számára is megfoghatatlan) ígéretekkel találkoztunk, mint például a jogállamiság, vagy a demokrácia helyreállítása. Esetenként ugyan szembejött egy-egy szimbolikus ígéret is – ami a szocialista szavazóknak fontos lehet –, mint például a „nem váltunk kormányt a Jobbikkal”, vagy a „nem veszünk részt Áder János megválasztásában”, de konkrétumokkal szinte egyáltalán nem találkoztunk.
Mostanában viszont záporoznak a Ténytár számára is megfogható, esetleges kormányra kerülésük esetén pedig számon is kérhető ígéretek. Ezek szerint a szocialisták – ha lehetőséget kapnak rá – újra 18 évre emelik a tankötelezettséget, el fogják törölni a távközlési és a tranzakciós adót, visszaállítják a szolgálati nyugdíjat és a szerzett jogokat is.
A hátulütők
Mi úgy látjuk, hogy ezek a lépések hozzájárultak ahhoz, hogy ha lassan is, de határozottan elkezdett nőni a párt népszerűsége. Ez azonban komoly kockázatot rejt magában: jelesül, hogy a szocialisták elbízzák magukat. A hosszú ideig „testképzavaros mamutként” viselkedő MSZP vezetői nem követhetik el azt a hibát, hogy a meginduló növekedést úgy értelmezzék: ennyi elég, a választók látják, milyen a Fidesz, úgyis visszajönnek hozzánk.
Márpedig Mesterházy nagyon magabiztosan nyilatkozik arról, hogy (még az új, az ellenzéki pártok számára nem éppen kedvező választási rendszer ellenére) akár egyedül is meg tudják nyerni a 2014-es országgyűlési választásokat.
Pártelnökként neki természetesen az a dolga, hogy efféléket mondjon, de jó, ha észben tartja: a túlzott magabiztosság olykor vissza is üthet. 2014-ig ráadásul van még feladat bőven: a már majd 50 százalék bizonytalant kell meggyőzni arról, hogy a szocialisták – „azelmúltnyólcév” ellenére – alkalmasak arra, hogy ismét kezükbe vegyék a kormányrudat.