Az EU gazdasága sincs a legjobb passzban, és a következő költségvetés két fő tényezőt próbál egyensúlyba hozni. Egyrészt az adósságmegosztást feltételező szolidaritást, másrészt a nemzeti pénzügyi, költségvetési és gazdasági szuverenitás fokozott átruházását európai szintre.
A dokumentumból egyelőre az kiolvasható, hogy hazánk számára nem kecsegtet túl sok jóval. Orbán Viktor miniszterelnök ezt szóvá is tette: „A dokumentum nem képezi tárgyalás alapját" .
A jelenleg napirenden lévő terv persze nem azt mondja ki, hogy Magyarország kapjon kevesebb pénzt. Hanem az új elosztási szabályok olyanok, hogy az éppen Magyarország számára a legkedvezőtlenebb. Tehát a csúcson most csak annyiról döntöttek, hogy idén év végéig meg akarnak állapodni a végleges, már konkrét számokkal kiegészített költségvetésről. Remélhetőleg így a magyar diplomáciának lesz még ideje arra, hogy a kedvezőtlen helyzetből kihozzon valami elfogadhatót hazánk számára is.
Számítások szerint, a mostani költségvetés tervezete 20-25 százalékkal kurtítaná meg a Magyarországnak járó kohéziós pénzeket 2014-2020 között, a mostani ciklushoz képest. Vagyis 2000 milliárd forinttal kevesebbel számolhatnánk. Ez komoly probléma hazánknak, hiszen eddigi tapasztalataink szerint, az állami beruházásaink 95-96 százalékát ebből finanszíroztuk. Tehát a vasútépítés, az autópálya-építés és sok más felújítás kerülhet ezáltal veszélybe, ami a jelenlegi helyzetünkben katasztrofális is lehet.
A veszteség egyik oka, hogy a bizottsági tervben megjelent egy új régió-kategória, az átmeneti régió, amelynek értelmében a teljes kohéziós keretből 10 százalékot ezek a régiók kapnának.
A kohéziós alapok eddig elsősorban olyan tagállamoknak jártak, amelyekben az egy főre eső GDP nem érte el az uniós átlag 75 százalékát. A hét hazai régió közül a Közép-Magyarországi Régión kívül (Budapest kivételével) mindegyik régió a szegénységi küszöb alatt van. Az új besorolásban megjelenő átmeneti régió a 75 és 90 százalék közöttiekre vonatkozik. Ilyenből egyetlen egy sincs Magyarországon. A budapesti régió felette, a többi hat alatta van az átmeneti régióra vonatkozó számoknak. Vagyis a kohéziós keret ezekre fordított új része nekünk egy az egyben kimarad. Az új kategória egyértelműen a régebbi tagállamoknak kedvez, mert ilyen átmeneti régiók főként Németországban, Belgiumban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Görögországban vannak.
Új sapkát is kaptunk – ez jobban szorít
A másik, ennél is nagyobb probléma számunkra a capping, vagyis sapkázás. Értelmesebb fordításban plafon. Ez azt jelentené, hogy egy tagállam GDP-jének 2,5 százalékánál nagyobb összeget nem kaphatna a kohéziós alapokból. Eddig ezt a plafont országonként határozták meg, és a Gyurcsány-kormány 3,5 százalékos plafont alkudott ki Magyarországnak erre a ciklusra.
Tovább ront tehát a helyzeten, hogy a magyar növekedési kilátások rosszabbak, mint a régiós országokéi, és a rendszer szerint, minél szegényebb valaki, annál kevesebb is jár neki. Így ezzel megint csak hazánk veszít.
A bizottság szakítana azzal a szokással is, hogy az áfa elszámolható költség maradjon a pályázatokban. Ez az unióban különösen magas magyar áfa miatt okozna hatalmas hiányt itthon, mert ez alapján a nemzeti önrészt jelentősen növelni kellene.
El sem tudjuk költeni
Emellett azt is meg szeretné határozni az unió, hogy mire lehet felhasználni a forrásokat. Az sem tetszik nekünk, hogy országonként a teljes keret 5 százalékát félre kellene tenni, és ezt a keretet a jól teljesítők meghatározott célokra költhetnék csak el, a ciklus végén, 2019-ben. Ez azért lesz nehéz, mert 2020-ig kellene megpályáztatni egy igen nagy összeget, ráadásul korlátozott célokra. Márpedig már most is nehéz szabályosan elkölteni a rendelkezésre álló keretet, és a ciklus végén egy ekkora összeg megpályáztatása a mostani tapasztalatok alapján is az őrületbe kergeti a magyar bürokráciát.
Emellett szigorítanák az ellenőrzést is, tehát komolyabban kellene bizonyítani, hogy a közös pénz hatékony célokra fordítódik, illetve a bizottság könnyebben felfüggeszthetné, vagy akár le is állíthatná a kifizetéseket, ha számukra nem megfelelő az, ahogyan elköltjük a pénzüket.
Nemzeti érdek
„Egy biztos: ha akarunk, bekapcsolódunk, ha akarunk, vétózunk, ha akarunk, kimaradunk” – mutatott rá a magyar miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy „a végső döntésben nem ideológiai, nem integráció-elméleti megfontolás, hanem a nemzeti érdek lesz a meghatározó”.– mondta Orbán Viktor miniszterelnök. Reméljük, a kormányfő betartja ígéretét, és valóban kiáll a magyar érdekek mellett, mert most igazán szükség van a magyar szabadságharcra és a szövetségesekre.