Orbán Viktor – és a Fidesz vezető politikusai – jelentős foglalkoztatás növekedést, valamint javuló gazdasági teljesítményt várnak a munkahelyvédelmi akciótervtől. Ez nem lesz egyszerű. Mi is úgy gondoljuk, hogy már a program megvalósulása is kétséges. Azok után különösen, hogy az Európai Központi Bank elmarasztalta a kormányt az MNB megadóztatása miatt. Így máris 100 milliárdos költségvetési lyuk keletkezett a jövő évi büdzsében. (Mi úgy látjuk, a kormány kénytelen lesz visszavonni a törvény ezen részét az IMF-tárgyalás miatt.)
Ha sikerülne is valahogy megvalósítani az akciótervet – úgy, hogy az ne üssön jelentősebb lyukat a 2013-as költségvetésben –, a magyarországi munkaerő-piaci tendenciákat figyelembe véve, erősen kétséges, hogy egyfajta trendfordulóként, pozitív irányú folyamatok indulnának meg. Nem is beszélve a gazdasági növekedésről, amit oly sok bel- és külföldi tényező befolyásol, hogy önmagában a járulékcsökkentés nem elegendő a gazdasági teljesítmény felpörgetésére.
A gazdasági folyamatok pályáját most sokkal jobban befolyásolja az IMF-megállapodás alakulása. Egy elhúzódó tárgyalás kedvezőtlenül hathat, viszont egy gyors megállapodás pozitívan érintheti a hazai beruházásokat, a kockázatok csökkenésével vonzóbbá válhat az ország, és talán a vállalatok is optimistább várakozásokat építenek fel a jövőre nézve. Emiatt pedig a foglalkoztatás, és a munkanélküliség helyzete is kedvezőbben alakulhat. Mi a jelen helyzetben úgy látjuk, hogy az első számú prioritás egy olyan gazdaságpolitika felépítése, amely nem szab gátat a külföldi segítségnek.
A magyar munkaerőpiac helyzete
A kétezres évek közepéig viszonylag kedvezően alakultak a munkaerő-piaci folyamatok. A világgazdasági konjunktúrának köszönhetően, a magyar feldolgozóipar jól teljesített, a termelői szektor sikeresen felszívta a 90-es évek strukturális változásai miatt munka nélkül maradt emberek egy jelentős hányadát. A kedvező gazdasági környezetben rengeteg új állás jött létre – részben külföldi, részben hazai vállalatoknak köszönhetően. Öröm az ürömben, hogy az üres álláshelyek száma mindvégig magas volt, és bár rengeteg új álláshely volt, ezek egy része sokáig betöltetlen maradt az effektív magasnak mondható munkaerő-piaci súrlódás miatt.
Ez a folyamat egészen a gazdasági válságig tartott. Utána viszont néhány negyedév alatt jelentősen megugrott a munkanélküliségi ráta. Egy év alatt több mint százezren kerültek utcára. Ezzel párhuzamosan, egyre kevesebb új álláshely jött létre a versenyszférában. A strukturális munkanélküliség változását jól tükrözi a Beveridge-görbe. Grafikonunkon is jól látható, hogy 2005 első negyedévétől kezdődően hogyan alakult a munkanélküliek és az új álláshelyek száma – egészen 2012 első negyedévéig. A relatív negatív meredekség (néhány időszakot leszámítva) nem meglepő, konjunkturális időszakokban alacsonyabb a munkanélküliség, és magasabb a betöltetlen állások száma – még abban az esetben is, ha a munkaerő-piaci súrlódás csekélyebb, mint a Magyarországon tapasztalt mérték – válságok idején jelentősen nő a munkanélküliség és csökken a betöltetlen állások/új állások száma.
A görbén jól látható, hogy 2008. harmadik negyedévétől jelentős mértékű „leszakadás” kezdődött – nem meglepő módon a pénzügyi világválság hatására. Pozitív irányú elmozdulás 2010. első negyedévében figyelhető meg – részben a Bajnai-kormány sikeres válságkezelésének köszönhetően. Ekkor a munkanélküliség csökkenni, az államilag nem támogatott új álláshelyek száma növekedni kezdett.
A „csoda” gyakorlatilag a második negyedév után véget is ért. Azóta a strukturális munkanélküliség egy „körpályán” mozog. Az utolsó negyedévben mért adatok alapján pedig kijelenthető, hogy ismét kiábrándító a helyzet. Gyakorlatilag majdnem ott tartunk, mint 2009. harmadik negyedévében, ez pedig nem sok jót jelent. A bizonytalan gazdasági környezet miatt kevés az új, vagy betöltetlen álláshely a versenyszférában, miközben a munkanélküliség ismét növekedési pályára állhat.
Következő grafikonunk szintén jól tükrözi a munkaerő-piaci folyamatok alakulását:
Pozitívnak mondható, hogy az állásmegtartási ráta kedvezően alakult a gazdasági válság idején. Annak ellenére, hogy a gazdasági teljesítmény több mint 7 százalékkal visszaesett, a foglalkoztatás területén jóval kisebb volt a visszaesés mértéke – köszönhetően a csökkentett munkaidőnek, a négy napos munkaheteknek. A vállalatok viselkedése azért is fontos, mert mind a felmondás, mind az új munkavállaló keresése költséges számunkra. Ezért a várható konjunkturális időszakban jobban teljesíthet a cég, amennyiben megtartotta korábbi munkavállalóit. Spanyolországban például a munkanélküliség gyorsabb ütemben növekedett, mint ahogy a gazdaság teljesítménye visszaesett – nem véletlenül tart ott az ország, ahol most tart.
Ennek ellenére, a létszámváltozási adatok azt tükrözik, hogy a vállalatok inkább kivárnak. A gazdasági környezetből fakadó bizonytalanság miatt, nem érdemes új befektetésekbe kezdeniük, valamint a termelés stagnálása miatt nincs lehetőség új munkahelyek teremtésére sem. Magyarország jelenleg kockázatosnak számít. A belső fogyasztás növekedés helyett csökken, az eurózóna adósságválsága miatt pedig a megrendelésállomány sem alakul a tervezett szint szerint. Mindezek miatt a hazai vállalatoknak egyszerűen nincs lehetőségük új álláshelyek létrehozására.
2010. első negyedévében, amikor már viszonylag kedvezőnek mondható folyamatok indultak meg a hazai gazdaságban – és még az eurózóna adósságválsága sem robbant ki – a létszámváltozás is lekövette a gazdasági teljesítmény javulását. Az utána mutatkozó stagnálás viszont jól tükrözi, hogy a vállalatok már előre felmérték a kockázatokból fakadó veszélyeket. Az utolsó negyedéves adat igazolja várakozásaikat, a recesszió elkerülhetetlenné vált Magyarországon.
Az új akcióterv kevés lesz a tendenciák megváltoztatásához
Bár a Fidesz a munkavédelmi akciótervtől várja a tendencia megváltozását, a program önmagában kevés lesz a foglalkoztatás és a GDP fellendítéséhez. Ahogy adószakértők is rámutattak, a járulékcsökkentés és a kedvezőbb adózás leginkább az egyéni vállalkozóknak kedvez, illetve azoknak akik eddig többnyire minimálbérre voltak bejelentve, vagy éppen feketén dolgoztak. A vállalatok jelentős hányada még mindig kimarad a kedvezményekből. Ráadásul akik jól is járnak, többletforrásuk csak arra lesz elegendő, hogy finanszírozzák az olyan tételeket, mint a telefonadó, a tranzakciós adó, a biztosítási adó, a korábbinál jóval drágább benzin és gázolaj. Így a Fidesz programja maximum arra lesz elegendő, hogy egy bizonyos szegmensben megóvja a munkahelyeket, és ne legyen még nagyobb a munkanélküliség.
De még ha az egyéni vállalkozók terheit csökkentik is, az alacsonyabb adóék nem fogja fellendíteni a gazdasági teljesítményt. Ez ennél sokkal összetettebb folyamat, nem lehet csupán egyetlen tétellel befolyásolni. A gazdasági teljesítmény és az adóterhek közötti összefüggést harmadik grafikonunk ábrázolja, 25 európai országra kivetítve.
A szórás viszonylag magasnak mondható, a korrelációs együttható nagyon alacsony, az adóterhelés és a gazdasági teljesítmény változása közötti kapcsolat nem szignifikáns. Görögországban például hiába mondható viszonylag alacsonynak az adóék, az ismert okok miatt, a gazdaság recesszióban van, és egyelőre a kiút sem látszik.
Magyarország esetében is elmondható: hiába csökken az adóék jövőre – annak ellenére, hogy fontosnak tartjuk mind a munkaadói, mind a munkavállalói terhek csökkentését – önmagában ez kevés lesz a gazdasági teljesítmény beindítására. A fogyasztás várhatóan továbbra is stagnálni fog, a befektetések pedig változatlanul távol maradnak az országtól. Emiatt csak és kizárólag a nettó exportban bízhatunk. Ezt pedig leginkább a külföldi megrendelésállomány befolyásolja.
Vannak fontosabb teendők
A gazdasági folyamatok pályáját most sokkal jobban befolyásolja az IMF-megállapodás alakulása. Egy elhúzódó tárgyalás kedvezőtlenül hathat, viszont egy gyors megállapodás pozitívan érintheti a hazai beruházásokat. A kockázatok csökkenésével vonzóbbá válhat az ország, és talán a vállalatok is optimistább várakozásokat építenek fel a jövőre nézve. Emiatt pedig a foglalkoztatás, és a munkanélküliség helyzete is kedvezőbben alakulhat. Mi a jelen helyzetben úgy látjuk, hogy az első számú prioritás egy olyan gazdaságpolitika felépítése, amely nem szab gátat a külföldi segítségnek.