Komoly tanulságokkal szolgált a Mérték átfogó kutatása a kereskedelmi és közszolgálati média politikai-közéleti híradásairól. A teljes egészében még nem nyilvános, de a Ténytár által már megismert elemzés empirikusan is megerősíti azt a képet, amelyet sok esetben egy figyelmes hírfogyasztó is tapasztalhat.
A kereskedelmi televíziók lényegében nem töltik be köztájékozatási funkciójukat, a közéleti hírek aránya 14-16 százalék körülire zuhant, a többi hír nettó bulvár. Sőt, 2011-re a közszolgálati tv híradójában is többségbe kerültek a bulvárhírek a közélet híreivel szemben. Elmondhatjuk, hogy a legnagyobb elérésű televíziókban lényegében megszűnt a tájékoztatás, ami kevés még maradt, az ritkán nem több kormánypárti propagandánál. (Az ábrák kattintásra megnőnek.)
Pedig a törvény nem ezt mondja
Nem csak az új Alaptörvény, de a médiatörvények és a médiahatóság is egyértelműen hangsúlyozza, hogy a mindenkori szabályozás egyik legfontosabb célja és feladata a választópolgárok hiteles és szabad tájékoztatása. Sőt, a médiatörvény ezt kifejezetten jogként írja le és kinyilvánítja, hogy „a demokratikus társadalmi nyilvánosság kialakulása és megerősödése kiemelkedő alkotmányos érdek”. Ennek ellenére a legnagyobb nézettséggel és a legszélesebb hozzáféréssel bíró televíziós és rádiós szolgáltatók esetében mindez olyan korlátozottan valósul meg, hogy lényegében sehogy.
Az elkészített elemzés a kormányváltás, így az új médiatörvény előtti és a utáni televíziós, rádiós közéleti tartalomkínálat egy részét hasonlítja össze meghatározott szempontok szerint. Ez a 2008 októberének és 2011 novemberének kb. két-két hetes időszakát jelenti, amikor a forint jelentős mértékben gyengült.
Bulvár bulvár hátán
Ez egy jelentős gazdasági, politikai és társadalmi folyamat, amely heteken keresztül meghatározó eleme volt (kellett volna, hogy legyen) a hírkínálatnak, és összehasonlíthatóvá teszi az időszakokat. A kutatás az RTL Klub, a TV2 és az m1 híradóit, valamint az Este című műsort és a Kossuth Rádió Déli Krónikáját vizsgálta.
Az eredmények alapján először nézzük meg azt, hogy az országos kereskedelmi televíziók, illetve a közszolgálati média tartalomkínálata milyen lehetőségeket nyújt a közönség tájékozódni vágyó tagjainak.
A kutatás során vizsgált időszakban majdnem az összes a hírműsor hossza növekedett, azonban – mint ahogy az a fenti ábrán elég látványosan kitűnik - a közéleti tartalom mennyisége és aránya minden hírműsorban komolyan csökkent. Ez a TV2 és az RTL Klub esetében drámai mértékű: 2008-hoz képest 2011-re a közéleti hírek amúgyis meglehetősen alacsony mennyisége kb. a harmadára zuhant, és így a kereskedelmi „híradókban” 13-15 százaléknyi közéleti tartalommal találkozhat az a tévénéző, aki képes végignézni egy ilyen műsort.
Mindez percre átszámolva azt jelenti, hogy a 2011 novemberi, 30 percnél általában hosszabb kereskedelmi hírműsorokban kb. 4.5-5 percnyi közéleti hír volt összesen. Ez a csökkenés a közszolgálati híradóban is látványos, hiszen a majdnem 30 percnyi hírműsor kb. 12 perce volt átlagosan közéleti. Ez egyben azt is jelenti, hogy az m1 híradóban is több volt bulvárhírből, mint közéletiből.
Mit is nézünk akkor?
Nos, mint az látható, nem csak akkor fogyasztunk bulvárt, ha a Fókuszt nézzük, vagy a Story Magazint lapozgatjuk, esetleg a velvet.hu-ra kattintunk, hanem akkor is, amikor „híradót" nézünk. De pontosan mit is?
Úgy tűnik, hogy a kormány azon - minden valószínűség szerint Európában, de talán a világon is egyedülállóan - törekvése, hogy törvényileg csökkentse 20 százalék alá a bűnügyi híreket, sikerrel járt. De ez nem akadályozta meg a hírgyárosokat, hogy más bulvárral töltsék fel a hírműsorokat.
Az új médiatörvényt megalkotó ott követett el hibát, hogy nem írta meg a celeb, a havária és a baleset paragrafusokat. Persze, mint az látható, a bűnesetek aránya a bulvárhíreken belül továbbra is magas, 28 százalék. Azonban a balesetek aránya sem alacsonyabb érdemben. Sőt, ezen típusok aránya is komolyan nőtt, 18 százalékról 28 százalékra.
A cuki, vagy éppen vérszomjas állatok kedvelőinek érzései viszont felemások lehetnek. Egyrészt az ilyen hírek aránya a bulváron belül több, mint kétszeresére nőtt. Azonban ez még így is csak 3 százalékot jelent a vizsgált 2011-es időszakban. Örülhetnek viszont a celebes hírek kedvelői: a mondvacsinált, vagy esetleg valódi hírességek pszeudoéletének megismerésére 2011-re a „híradók" a drága műsorpercek 10 százalékát szánták.
És mi a lényeg?
No, de evezzünk komolyabb vizekre. Tovább árnyalja a már megismert képet, ha azt is megnézzük, hogy a híradókon belül hol jelennek meg a közéleti hírek. A közszolgálati hírműsorokban a két időszak között nincs érdemi változás, a médiatörvény által is fontosnak tekintett közéleti tartalmakat már a hírműsorok első harmadában fogyaszthatjuk.
Azonban, az átlagos néző számára is könnyen észrevehetően, a kereskedelmi televíziók hírszerkesztési gyakorlata teljesen megváltozott. Míg 2008-ban még mindkét televízió híradója alapvetően a műsor első felében, illetve vezető hírként foglalkozott közéleti témákkal, addig 2011-re az a kevés közéleti hír, ami egyáltalán megmaradt, a műsor második felébe csúszott.
Bár itt most a TV2 számait láthatjuk, de az RTL Klub esetében is pontosan ugyan ilyen a kép. Elmondható, hogy a tizenkettedik hír, tehát a hírműsor félideje előtt gyakorlatilag nem, vagy csak kivételes esetben kerül képernyőre közéleti tartalom. Ezzel a kereskedelmi híradók a saját kicsavart logikájukkal súlytalanná is teszik ezeket, hiszen azt jelzik, hogy a mindennapjainkat meghatározó hírek nem is fontosak, a műsor végén éppen csak megtűrik őket.
Bár, mint az a lenti ábrán látható, a sok százezer bajba jutott devizahitelesen segíteni szándékozó Nemzeti Eszközkezelőről szóló híreket esetleg váró tévénézők még örülhettek is, hogy a „bikafejű cápabébi" világrajöttét a róluk szóló hírnek mégis sikerült lenyomnia az eszelős hírversenyben. Perce az a 22 másodperc annyira nem sok, de legalább valami. Pont egy másodperccel több, mint a nap másik közéleti híre aznap TV2-n, a rekord magas benzinár. És igen, összesen ennyi volt. 43 másodperc. Köszönjük!
Mi a tanulság?
Egy nyitott szemmel híradót néző számára is egyértelmű már, hogy a Fidesz-kormány médiapolitikájának egyik fő célja a nagy elérésű tömegkommunikációs csatornák megszállása vagy domesztikálása. Ez a hírműsorok készítőit arra kényszeríti, hogy ilyen perverz hírversenyben fitogtassák képességeiket és vérben tocsogó bulvárba meneküljenek a köz alkotmányosan előírt tájékoztatása helyett.
De ha a fenti, meglehetősen plasztikus számokon tovább tekintünk, akkor a kép még szörnyűbb, hiszen mivel a közélet történéseit érdemben be sem mutatják ezek, a sokakat elérő műsorok, az információk kritikus, reflektív feldolgozására, illetve a hírekből összeálló összefüggések megvilágítására végképp nem marad tér.
Tényleg a tájékozatlan választópolgár a cél?
