A múlt hét végén Orbán Viktor feladatul adta az oktatási vezetőknek: három napon belül találjanak ki egy új felsőoktatási rendszert. Mi nem tudjuk elképzelni, hogy ez miként fog összejönni; de nem is tippelgetnénk. Amíg ez kiderül, vegyünk elő egy régebbi ügyet.
A kormány november elején döntött úgy, hogy a sokadik “nem megszorító” költségvetési csomag keretében 7,33 milliárd forintot (ebből végül 7,43 lett) zárol a felsőoktatási intézmények támogatásából. A zárolás azt jelenti, hogy a támogatást befagyasztják, de megfelelő körülmények esetén az érintettek visszakaphatják a pénzt. Megfelelő körülmények azonban ember emlékezet óta nem voltak, így ennek a pénznek nagy valószínűséggel búcsút mondhatnak az intézményi vezetők. A technika egyáltalán nem új, szinte minden kormány alkalmazta, ha a megbillenő költségvetési egyensúlyon kellett átmenetileg (és szerkezeti változások hiányában általában ideiglenesen) javítani.
Az elvont összeg tulajdonképpen nem is tűnik olyan magasnak, tekintve, hogy a felsőoktatás teljes költségvetése 430 milliárd forint, ebből az állami támogatás pedig “mindössze” 160 milliárd. Ez alkalommal azonban mind a feszültség, mind a várható kár nagyobb lesz. A felsőoktatást ugyanis már az elmúlt két évben is számos költségvetési elvonás sújtotta, ez gyakorlatilag az utolsó jobbegyenes, ami a már amúgy is tántorgó áldozat fejét érte. Az átlátszó.hu, "KiMitTud" rendszerének segítésével kért adatok ráadásul azt mutatják, hogy nem egyenlő módon sújtotta a kormány az intézményeket. Bár az állami egyetemek mindegyikénél, illetve az állami főiskolák többségénél is zároltak valamennyi pénzt, addig egyetlen egyházi iskola sem került fel a listára. Nyilván nem véletlenül.
A felsőoktatásból csak fogy a pénz
A bajok a 2011-es Széll “Nemmegszorítás” Kálmán-tervvel kezdődtek. Ebben a kormány úgy döntött, hogy a költségvetés hosszú távú egyensúlyának helyreállítását jelentős részben a felsőoktatás forrásainak csökkentéséből finanszírozza. Ennek jegyében a 2012-es évre 12 milliárdos, 2013-ban és 2014-ben pedig 38-38 milliárdos éves megtakarítással számoltak.
Miért éppen a felsőoktatás kapott ilyen megtisztelő lehetőséget a nemzeti áldozathozatalra? Ez a kassza minden költségvetési fűnyíró kedvenc területe, mivel szép nagy pénz van egy kupacban, ugyanakkor az egyetemek - mint nagy és autonóm intézmények - egy ideig viszonylag rugalmasan tudnak alkalmazkodni. Az persze más kérdés, hogy az okosabb országok - részben, vagy egészében - kímélik az oktatást válság idején is, vagy éppen a kilábaláshoz szükséges stratégia részévé teszik fejlesztését. Nagyon úgy tűnik, mi nem tartozunk az okosak közé. A magyar felsőoktatás költségvetési finanszírozása évek óta folyamatosan csökken: 2008-ban még 191 milliárd forint költségvetési támogatást kaptak az intézmények, jövőre ez 126 milliárd lesz. (Az előirányzott támogatás egyébként 137 milliárd lett volna, de az utolsó percben, egy zárószavazás előtti módosító indítvánnyal lefaragtak még 11 milliárdot.)
Ráadásul a kormány nem érte be a stratégiai megvonással, azonnali akcióra is sor került. Egy 13 millárdos tételt 2011 márciusában azonnal zárolt. Ez rövidesen 20 milliárdra kerekedett ki, amit év végére véglegesen elvontak. Ezt újabb zárolás követte szeptemberben, bár ennek egy részét kivételesen felodották, mert már a bérek kifizetését is veszélyeztette.
A 20 milliárdos mínusz viszont beépült a 2012-es költségvetés tervezésébe is, megfejelve a finanszírozott keretszámok csökkentése miatti 12 milliárdos elvonást. Így összességében az idei felsőoktatási támogatás több, mint 30 milliárddal alacsonyabb a tavalyinál. A különbséget elvileg az intézmények saját bevételeivel kellene fedezni, vélhetően a megnövelt “nemtandíj” önköltség segítségével. Ez, fizetőképes kereslet hiányában meglehetősen kétséges elvárás. A tendencia jövőre is folyatódik, mivel a további keretszámcsökkentést újabb 27 milliárd kivonással jár együtt.
Lélegeztetőgépre rakva
Ezek után már érthető, hogy az intézményeket sokkolta a további 7,43 milliárd forint elvonása. Novemberre az egyetemek és a főiskolák általában már felosztották a rendelkezésre álló kereteket, illetve ezek egy része eleve kötött (például közalkalmazotti bér), így az újabb összeg kigazdálkodása rendkívüli erőfeszítésetek igényel. Az utolsó két hónapra az elvonás az intézmények jó részénél 30-50 százalékot tesz ki, ami rendkívül nagy teher.
A bejelentett szénszünet és az ehhez hasonló intézkedések is csak kis megtakarítást hoznak, és a jövő évi számok miatt arra sincs mód, hogy elhalasszanak kiadásokat. Ezen túl viszont érdemben spórolni csak az óraadó tanárok elbocsátásával és a kutatási kiadások visszafogásával tudnak. Külsőst viszont eddig is csak akkor alkalmaztak, ha nem volt belül megfelelő oktató, vagy éppen, ha gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakembert akartak bevonni a képzésbe. Tehát épp azok a dolgok vesznek el, amitől az egyetem egyetem: a kutatás és magas szintű szakértelem.
Ami a listáról hiányzik
Az Állami Kincstártól, az atlatszo.hu-n keresztü bekért adatok azt mutatják, hogy az elvonás elsősorban a nagy állami egyetemeket érinti. Ezek között vannak azok, amelyek korábban látványos körülmények között nyilvánítottak elit “kutatóegyetemnek”, most tehát éppen a legjobb minőségű képzést nyújtó intézmények érte a legnagyobb kár.
Persze ebben a listában is az a legszebb, ami hiányzik róla. Nem zároltak egyetlen egy fillért sem az összes egyházi intézménytől (fent dőlt betűkkel), illetve a magánintézményektől sem. Nyilván nem véletlenül.
Hogy is szól a klasszikus vicc? Jelenleg a nagy egyetemek abból élnek, hogy zárva tartanak.
Nekünk nincs kedvünk nevetni, de az elmúlt napok eseményeit látva másoknak sem. Illetve mégis: Hoffmann államtitkár töretlenül optimista.