Nyilvánosságra hozta a KSH a 2013. I. negyedévi GDP-adatokat. A számokat látva sajnos bebizonyosodott korábbi feltételezésünk: nincs valós növekedési fordulat annak ellenére sem, hogy Magyarország 2013 első negyedévében kikerült a recesszióból. A friss adatok megegyeznek az egy hónappal korábban megjelent becsült adatokkal: azaz a magyar gazdaság 2012 utolsó negyedévéhez képest 0,7 százalékkal növekedett, 2012 első negyedévéhez képest pedig a naptári hatással kiigazítva 0,3 százalékkal teljesített rosszabbul.
Mondhatnánk, hogy ez szép teljesítmény, főleg annak tükrében, hogy a legtöbb európai országhoz képest javítani tudtunk. Ez leginkább a bázishatásnak volt betudható, hiszen míg a legtöbb európai ország 2012 utolsó negyedévében növekedést tudott felmutatni, addig mi nagyot zuhantunk. De az ördög a részletekben rejlik: a mezőgazdaságot és az építőipart leszámítva minden más szektor stagnált, vagy még rosszabbul teljesített. Ez pedig egyértelműen előrejelzi, hogy a magyar növekedés szerkezetében nagyon rossz és tartósan robosztus növekedéssel kár számolni.
Annak eléréséhez versenyképes gazdaságra lenne szükség, kiszámítható gazdasági klímával és jogbiztonsággal. Ellenkező esetben a vállalatok nem tudnak tervezni és máshova viszik a beruházásaikat. Ehhez elsősorban gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. Olyan gazdaságpolitikára, amely bebizonyítja a nyugati vállalatok számára, hogy érdemes idehozni a tőkét.
Csak az agrár szektor
Tavaly, főleg az utolsó két negyedévben a mezőgazdaság nagyon rosszul teljesített, és részben ennek volt köszönhető, hogy a magyar gazdaság recesszióba zuhant - a hibás gazdaságpolitika és az eurózóna adósságválsága mellett. Várható volt, hogy az aszályos évnek köszönhető gyenge terméshozam és az ebből fakadó agrár szektori bezuhanás után 2013 első negyedévében sokkal jobb lesz az adat, de talán azt senki sem merte gondolni, hogy ennyivel: az utolsó negyedévhez képest 27,6 százalékkal teljesített jobban a mezőgazdaságot, erdőgazdálkodást és halászatot magában foglaló agrárium.
Ezt leszámítva viszont egyedül az építőipar tudott 1 százalékkal nagyobb növekedést felmutatni 2013 utolsó negyedévéhez képest. Minden más szektor néhány tized százalékkal növekedett, vagy stagnált, vagy tovább csökkent. Az igazán aggasztó adat az ipari teljesítmény további zuhanása, elsősorban a feldolgozó ipar romló tendenciája miatt. Ez azért is fontos adat, mert a kormány mind kommunikációjában, mind gazdaságpolitikájában, mind a stratégiai megállapodások során a feldolgozóipar teljesítményének javítására épített. A gyenge ipari adatok (nem csak negyedéves, hanem éves alapon is) alátámasztják, hogy valójában beruházást segítő működőtőke egyáltalán nem áramlott be az országba tavaly.
Gyenge beruházási ráta és fogyasztás
2013 első negyedévében mind a beruházási teljesítmény, mind a fogyasztás sokkal rosszabb volt, mint 2012 elején. Termelői oldalon éves alapon gyakorlatilag semmilyen javulást nem tudunk felmutatni. Egyedül a nettó export és az építőipar teljesített jobban, de mindez kevés ahhoz, hogy Magyarországot tartós növekedési pályára tudja állítani.
Beruházások hiányában márpedig képtelen lesz a gazdaság talpra állni. Hiába a stratégiai megállapodások, hiába egy látványosabb alapkőletétel, vagy üzemnyitás, nemzetgazdasági szinten a beruházási ráta történelmi mélyponton van. Ezen valamelyest segíthet majd a jegybank növekedési hitelprogramja, amely növelheti a kkv-szektor beruházási kedvét, de ennek hatásai csak 2014-ben lesznek érezhetőek. Addig is egyre több aggasztó hír jön, mint például a Mercedes-gyárfejlesztés esetleges elmaradása.
Miért problémás a növekedés összetétele?
Mivel elsősorban az agrár szektor húzza magával a gazdasági teljesítményt, így maga a GDP is szezonális, és erősen ciklikus lehet, akárcsak a mezőgazdasági teljesítmény, abban az esetben, ha a többi kulcsváltozó nem lép ki abból a gödörből, ahol most van. Ennek fényében már negyedéves alapon sem lehet jelentősebb előrelépéssel számolni, ráadásul a rossz szerkezet miatt teljesen kiszámíthatatlan lesz a gazdasági teljesítmény. Egyik negyedévben egy kicsit jobb adat, a másikban egy kicsit rosszabb. Ilyen körülmények között a Statisztikai Hivatalnak sem lesz könnyű megbecsülnie a pontos adatokat, és előrefordulhat, hogy utólag kell majd „belenyúlnia".
Ráadásul a mezőgazdasági szektor tartósan nem tud javítani a munkaerőpiaci helyzeten. A foglalkoztatásban még nagyobb lehet a szezonalitás, a hosszú távú munkanélküliségi ráta azonban változatlan marad, és tartósan 11 százalék környékén, vagy afelett tetőzhet. A foglalkoztatottak számában ismét javuló mutatókat látunk, azonban ez elsősorban a mezőgazdasági munkával, a közmunkával és statisztikai okokkal magyarázható.
Akárcsak a gazdasági teljesítményt, úgy a munkaerőpiaci helyzetet is a beruházási kedv tartós javulása tudná segíteni. Ehhez azonban kiszámítható, vállalkozóbarát környezetre van szükség, olyan adórendszerrel, amely nem adóztatja agyon a vállalatokat (különadók), segíti a hitelezést (a bankadó nem segíti, éppen ellenkezőleg), és nem magát a munkavégzést terheli (az egy foglalkoztatottra jutó költség nagyon magas Magyarországon, szükséges lenne a munkaadói és munkavállalói járulékok csökkentése, szemben az szja további csökkentésével).
A növekedési fordulat kulcsa
Versenyképes gazdaságra van szükség - mi egyébként még hátrébb csúsztunk -, kiszámítható gazdasági klímával és jogbiztonsággal. Ellenkező esetben a vállalatok nem tudnak tervezni és máshova viszik a beruházásaikat. Ehhez elsősorban gazdaságpolitikai fordulatra van szükség, olyan gazdaságpolitikára, amely bebizonyítja a nyugati vállalatok számára, hogy érdemes idehozni a tőkét.
Az utolsó 100 komment: