Hosszan tartó, súlyos betegségét követően, életének 81. évében elhunyt Horn Gyula. Az egykori miniszterelnök egyfelől a rendszerváltozás utáni magyar politika meghatározó, emblematikus figurája, másrészt (elsősorban pártállami múltja miatt) megosztó személyiség volt. Az 1956-os eseményekben betöltött pontos szerepét mindmáig homály fedi, azonban a vasfüggőny lebontásában szerzett érdemei a történelemkönyvek lapjaira emelték.
Azt ugyanakkor senki nem vitathatja el tőle, hogy vezetésével az 1989-90-ben megsemmisítő vereséget szenvedett, mély morális válságba került MSZP 1994-re nagy támogatottságú, kormányképes párttá vált anélkül, hogy látványosan szakított volna múltjával.
Kormányfőként legjelentősebb tettei közé tartozik a Bokros-csomag néven emlegetett stabilizációs intézkedéssorozat bevezetése, amely ugyan alaposan megtépázta pártja népszerűségét, de utólag bebizonyosodott, hogy szükség volt rá.
Magyarország egyik nagy személyiségét veszítette el. Nekrológ.
Forrás: hvg
Horn Gyula 1932. július 5-én született Budapesten. Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő. Horn visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a család (hat testvér) nagyon szűkös körülmények között élt. Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta és innen nem tért vissza. A háború után műszerésztanuló lett, majd 1949-ben szakérettségit tett. 1950 és 1954 közt a Szovjetunióban, Rosztovban tanult, pénzügyi diplomát szerzett. 1954-től volt tagja a Magyar Dolgozók Pártjának, hazatérése után a Pénzügyminisztériumban lett előadó.
1956
Itt dolgozott 1956 őszén is, amikor kitört a forradalom. Saját visszaemlékezései szerint tartalékos tisztként behívták a Nemzetőrségbe. A november 4-i szovjet megszállás után belépett a Kádár-rendszer megszilárdítására hivatott Magyar Forradalmi Karhatalom kötelékébe. Arról keveset tudunk, pontosan mit is csinált Horn 1957 júniusáig a „pufajkásoknál”. Ő maga úgy emlékezett, hogy őrséget állt, pályaudvarokon és kocsmákban razziázott, és egy alkalommal még szót is emelt egy őrizetes megverése ellen. Csatlakozását személyes okokkal indokolta (bátyja halála, lánya születése), 2006-ban a Die Weltnek adott interjújában pedig azt mondta, a „pufajkások” közt ő „a törvényes rendet védte”. Ez az álláspontja később sem változott.
A forradalom után
A forradalom során tett szolgálataiért Horn megkapta a Munkás-Paraszt Hatalomért emlékérmet, és 1959-ben a Pénzügyminisztériumból a Külügyminisztériumba került. Ekkor indult el diplomáciai karrierje, amelynek csúcsán, 1989-ben a Németh-kormány külügyminisztere lett.
A rendszerváltozás
Külügyminiszterként a rendszerváltozás több szimbolikus eseménynél is jelen volt, bár nem teljesen egyértelmű, mekkora szerepe volt a történelem alakításában. 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel átvágták a vasfüggönyt, ami akkor már nem is működött. Nem sokkal később, szeptember 10-én bejelentette a keletnémetek kiengedését, amit persze Németh Miklós miniszterelnök és Helmut Kohl kancellár már korábban eldöntött.
A határnyitással azonban kezdetét vette a német egyesítés folyamata, amelynek végén Kohl és Horn is bevonult a történelemkönyvekbe, ráadásul Hornt a németek elhalmozták kitüntetésekkel. Ő írta ugyan alá 1990 márciusában Moszkvában Eduard Sevardnadze külügyminiszterrel a szovjet csapatok kivonását kimondó szerződést, de valószínű, hogy a kivonulásról a Kremlben már korábban döntöttek.
A rendszerváltozás után
Az MSZMP utolsó kongresszusa elhagyta a párt nevéből a „munkás” jelzőt, és megalakult a Magyar Szocialista Párt. Az MSZP az első szabad választásokon katasztrofális vereséget szenvedett, mindössze 33 képviselőt sikerült bejuttatnia az országgyűlésbe. A vereség változásokat indított el a párton belül, amelyek végén Horn ragadta magához az irányítást. Végül az MSZP második kongresszusán – 1990 májusában – őt választották elnöknek.
„Magyarország túl drága, hogy kísérletezzenek vele.”
Az MSZP 1992-ben már ki tudott lépni a köré vont politikai karanténból, amikor csatlakozott az Antall-kormány ellen, „a demokrácia védelmében” szerveződött Demokratikus Chartához. 1994. július 15-én (nagy mértékben Hornnak köszönhetően) a választásokon nagy többséggel győztes MSZP vezetőjeként az országgyűlés miniszterelnökké választotta. Bár az MSZP többséget szerzett a parlamentben, mégis koalíciót kötött a Szabad Demokraták Szövetségével. Így kétharmada lett, amellyel szinte egyáltalán nem élt vissza.
A Bokros-csomag
Az 1995. március 12-én bejelentett, titokban előkészített csomag megmentette az ország fizetőképességét, és a rákövetkező években helyreállt a magyar gazdaság megbomlott külső és belső egyensúlya, megteremtve a felzárkózó országokra jellemző gyors gazdasági növekedés újraindulásának alapjait. Az intézkedéscsomag ugyanakkor az életszínvonal jelentős zuhanásával járt és névadója, valamint a szocialisták számára (2010-ig) példátlan népszerűtlenséghez vezetett.
A stabilizáció sikerrel járt ugyan, de a koalíció állandósult belső vitái, a privatizációt körüllengő korrupciógyanú és az 1996-ban kezdődött robbantásos merényletek sokat rontottak a kormány megítélésén.
Az 1998-as választási vereség után Horn távozott a pártelnöki posztról. Ezután már nem is töltött be választott tisztséget az MSZP-ben, de még sokáig jelentős befolyással bírt a pártban. Utoljára 75. születésnapján jelent meg a nyilvánosság előtt.
Horn Gyula (elsősorban 1956-os szerepe miatt) megosztó személyiség volt. A vasfüggőny lebontásában szerzett érdemei a történelemkönyvek lapjaira elemelték. Ráadásul egyesek szerint az MSZP, mások szerint a rendszerváltás eddigi legsikeresebb kormányzati ciklusa, valamint a gazdasági csőd szélén álló ország megmentése is miniszterelnökségéhez köthető.
„Olyan Magyarországot kell teremteni, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes benne.”
Nyugodjék békében.
