Az elemzőket is meglepte a vártnál magasabb növekedési adat: 2013 harmadik negyedévében a magyar gazdaság 0,8 százalékponttal teljesített jobban, mint a második negyedévben, és év/év alapon 1,7 százalékos GDP-bővülést mutat a KSH előzetes becslése. A két adat közül inkább a negyedéves számít meglepőnek, hiszen a második negyedévben már a lassulás jeleit mutatta a magyar gazdaság (akkor 0,1 százalékos volt a negyedév/negyedéves növekedés).
Az éves növekedés már kevésbé meglepő, hiszen tavaly annyira rosszul teljesítettünk, hogy az alacsony bázis miatt várható volt, hogy felszívja majd magát a gazdasági teljesítmény. Bár részletes adatok még nincsenek, valószínűsíthető, hogy a növekedést elsősorban a mezőgazdaság teljesítménye segítette, akárcsak 2011-ben. 2012-ben viszont a rossz gazdaságpolitika, a megszorítások, a külföldi dekonjunktúra mellett a mezőgazdaság rossz teljesítménye is nagyban hozzájárult az akkori csúfos visszaeséshez.
Szerkezeti problémának tekinthető, hogy a hazai gazdaság teljesítményét ennyire stabilizálni, vagy éppen destabilizálni tudja a mezőgazdaság hektikus teljesítménye, főleg annak tudatában, hogy a GDP-hez való hozzájárulása elenyésző az ipar és a szolgáltatási szektor mellett.
Bár az adatok azt sugallják, hogy valóban növekedési fordulat történt Magyarországon, ezt még korai kijelenteni. Az egyszeri tételek kifutásával, a nemzetközi környezet romlásával és egy rossz mezőgazdasági termés mellett ismét visszacsúszhatunk a negatív tartományba, mivel a fogyasztói és beruházói bizalom még nem állt helyre hazánkban. A következő években megmaradhat az alacsony növekedési pálya, közép és hosszú távon viszont komoly szerkezeti reformokra lenne szükség ahhoz, hogy hazánk valamennyire fel tudjon zárkózni a régiós társakhoz. Magyarország számára ugyanis már nem az az elsődleges cél, hogy a nyugat-európai színvonalat elérjük, hanem az, hogy beérjük azokat az országokat, akik az elmúlt 10 évben elhúztak mellettünk.
A mezőgazdaság hozzájárulása
Annak ellenére, hogy a nyár meglehetősen csapadékszegény volt, a mezőgazdaság a tavalyi évhez képest jelentős javulást tudott felmutatni. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a magyar gazdaság ismét növekedési pályára állt. Rövid távon. Bár a mezőgazdaság hozzáadott értéke elenyésző, az utóbbi években mégis meghatározó szerepe volt a GDP növekedésében, vagy éppen csökkenésében. 2011-ben például kiváló termőév volt, és ennek köszönhetően várakozáson felül teljesített a magyar gazdaság (a gazdasági válság után anticiklikus gazdaságpolitika mellett már az 1,7 százalékos növekedés is jónak mondható). 2012-ben viszont a rossz terméshozam nagyban hozzájárult a visszaeséshez, bár a recesszió még akkor is elkerülhetetlen lett volna, ha a mezőgazdaság nem teljesített volna annyira rosszul. Ez elsősorban a megszorításoknak - és ezzel együtt a kereslet visszaesésének -, valamint a gyenge ipari teljesítménynek és a bizonytalanságból fakadó beruházás-visszaesésnek volt köszönhető.
Idén már jobban teljesített a mezőgazdaság, és ez meg is látszik a GDP-adaton. Ennél viszont sokkal érdekesebb, ha megnézzük, hogy hogyan teljesít a magyar gazdaság a mezőgazdaság teljesítményének kihagyásával:
A portfolio.hu ábráján jól látható, hogy a tavalyi GDP-visszaesés jóval alacsonyabb lett volna, idén pedig stagnálás lenne, ha nem számolnánk a mezőgazdasággal. Így már nem tekinthető annyira jónak a GDP-adat, és továbbra is kijelenthető, hogy a magyar gazdaság súlyos szerkezeti problémákkal néz szembe.
A többi tényező
A növekedést segíthette a Nemzeti Bank által indított Növekedési Hitelprogram is. Hozzájárulása azonban még nagyon elenyésző lehet, elvégre a program csak pár hónapja indult be. A gyenge hitelezési környezetben viszont segítheti az alacsony kamatozású hitel a vállalati hitelfelvételt (ne felejtsük el, hogy a Fidesz által bevezetett különadók és a bankszektor agyonadóztatása mélyítette tovább a hitelezési környezetet).
A rezsicsökkentés és a félszuperbruttó kivezetésével (az egykulcsos adó idén vált teljessé) valamelyest több pénz maradt a háztartásoknál - a tranzakciós adó áthárítása és egyéb megszorító intézkedések viszont a másik zsebből vettek ki pénzt -, amelyet fogyasztásra tudtak fordítani, de ennek hozzájárulása szintén nagyon alacsony lehet.
A kormányzati megrendelések is segítették a növekedést : a stadionépítések, a Kossuth-tér rekonstrukciója és az egyéb állam által finanszírozott beruházások felpörgették az évek óta mélyponton lévő építőipart, segítve az ipari teljesítményt és a foglalkoztatást a szektorban.
A három felsorolt tétellel viszont az a legnagyobb gond, hogy ezek mind egyszeri, és nem tartós hatások: az alacsony kamatkörnyezetnek egyszer vége lesz (a Hitelprogram pár év múlva kifut, miközben a nemzetközi szinten is megváltozhat a kamatkörnyezet), a rezsicsökkentést nem lehet örökké folytatni, és az adórendszerben sincs jelentősebb mozgástér a szigorú fiskális szabályok miatt (tartani kell a 3 százalék alatti hiányt). Igaz ez a kormányzati beruházásokra is: az építőipar teljesítménye könnyen visszafordulhat a mélypont irányába, ha a kormányzati megrendelések kifutnak.
Régiós versenyben kapaszkodunk
A 2012-es évhez képest most a régióban is sokkal jobbak vagyunk. Míg tavaly a régióban a magyar gazdaság abszolút utolsó volt (Európában is csak Görögország és Portugália teljesített rosszabbul), jelenleg Románia és Lettország után a harmadik hazánk a növekedési adat tekintetében. A csalóka képhez természetesen az alacsony bázis is kell: a régióban tavaly Csehországot, Szlovéniát és minket leszámítva minden ország növekedést tudott felmutatni, így nekik nem kellett visszakapaszkodniuk a mélypontról (ami azért jóval könnyebb, mint tartósan dinamikus növekedést felmutatni).
A nemzetközi adatokból az is látszik, hogy a Fidesz egyszerűen csúsztatott, amikor a nemzetközi környezettel magyarázta a tavalyi visszaesést: a harmadik negyedéves német gazdasági adatok például nagyon rosszul sikerültek. A Fidesz magyarázatával élve tehát nekünk is rosszabbul kellett volna teljesítenünk, hiszen az exportunk 25 százalékának iránya Németország. Mégsem így történt. Ez egyértelműen mutatja, hogy bár az export és a nemzetközi környezet fontos, elsősorban mégis a hazai környezet az, ami meghatározza a növekedés irányát. (Kommunikációs trükk: ha jól teljesítünk, akkor a Fidesz gazdaságpolitikáját kell dicsérni, ha rosszul, akkor a külföldre mutogatni, még ha az adatokból könnyen kivehető az ellentmondás.)
Rekord alacsony infláció
A rezsicsökkentés és az üzemanyag árak csökkenése miatt az infláció is mélypontra zuhant (1százalék alá). Az erős dezinflációs folyamat egyértelműen alátámasztja, hogy a kereslet még korántsem állt helyre a gazdaságban, miközben az újabb rezsicsökkentés miatt novemberben tovább mélyülhet az árszínvonal-növekedés.
Természetesen itt is egyszeri hatások járulnak hozzá az infláció visszaeséséhez - elsősorban a rezsicsökkentés. Jövőre már 2-3 százalék közötti inflációt várnak a szakértők a rezsicsökkentés hatásának kifutásával.
Van még hova javulni
Bár az adatok azt sugallják, hogy valóban növekedési fordulat történt Magyarországon, ezt még korai kijelenteni. Az egyszeri tételek kifutásával, a nemzetközi környezet romlásával és egy rossz mezőgazdasági termés mellett ismét visszacsúszhatunk a negatív tartományba, mivel a fogyasztói és beruházói bizalom még nem állt helyre hazánkban. A következő években megmaradhat az alacsony növekedési pálya, közép és hosszú távon viszont komoly szerkezeti reformokra lenne szükség ahhoz, hogy hazánk valamennyire fel tudjon zárkózni a régiós társakhoz. Magyarország számára ugyanis már nem az az elsődleges cél, hogy az nyugat-európai színvonalat elérjük, hanem az, hogy beérjük azokat az országokat, akik az elmúlt 10 évben elhúztak mellettünk.
