Lezárult a devizahitelesek befogadására létrehozott ócsai lakópark projektje, és túlzás nélkül állíthatjuk, teljes a kudarc. Az eredeti terveknek csupán a töredéke valósult meg, ráadásul elképesztően drágán. A Fidesz szerint persze az ócsai lakóparkért is Gyurcsány a hibás. Pedig a lakópark nem csupán az állami pazarlás, és talán a korrupció szimbóluma.
Az ócsai lakótelep 2,7 milliárd forintjába került az adófizetőknek. Ez megmentett családonként 70 millió forint körüli összeget jelent. A kudarc már a kezdetektől fogva kódolva volt a projektben: mindenféle előzetes hatástanulmány nélkül kezdtek a kiemelt projektté emelt zárvány megvalósításba, így a hatóságoknál elvileg zöld utat kellett volna kapnia. Mégis csak másfél évvel később indult meg az építkezés.
A lakóparkot több pályázati körben sem sikerült benépesíteni, pedig folyamatosan könnyítették a pályázati feltételeket. Mindössze a megépült házak fele (42) talált bérlőre, ami több okból sem csoda: egyrészről gázt nem vezettek ki a telepre, így csupán a fával való fűtés maradt. Másrészről a munkalehetőségek sem biztosítottak helyben, a városközponttól távol, 5 km-re fekvő telepre pedig mindössze napi kétszer jár a busz. Az üresen maradt ingatlanok most B-tervként a Nemzeti Eszközkezelő tartalékalapjába kerülhetnek, hogy aztán katasztrófák idején a rászorulóknak utalják ki azokat.
forrás: atlatszo.blog
Baljós árnyak
A kormány még 2011 nyarán álmodta meg a devizahiteleseknek szánt lakópark ötletét. A legelső gondolat szerint Budapest környéki (itt él a legtöbb fizetésképtelen hiteles), állami földterületen kezdődött volna meg a munka, amelynek jelentős részét közmunkából kívánták megoldani, hogy még olcsóbb legyen.
Családi házakban gondolkoztak, kis előkerttel és hátsó veteményessel, hogy a családok megtermelhessék fogyasztásuk egy részét. A házaspároknak 40-, az egygyerekes családoknak 50-, a kétgyermekeseknek 60-, a háromgyerekeseknek 80 négyzetméteres házat szántak. Végül 50 darab 50 négyzetméteres, 20 darab 60 és 10 darab 70 négyzetméteres házat építettek. Az építkezés megkezdése előtt persze nem készült semmiféle döntés-előkészítő tanulmány, ami előre kódolta a lakópark kudarcát.
A lakópark építése az eredeti tervekhez képest csak másfél évvel később kezdődött el, annak ellenére, hogy kiemelt kormányzati beruházásként zöld utat kellett volna kapnia. A gyorsított eljárás ellenére egyenként több hónapot csúszott telkek belterületté nyilvánítása, kitűzése, illetve a szakhatósági engedélyek begyűjtése. Valamint csak harmadik nekifutásra tudtak győztest hirdetni a kivitelezői közbeszerzési tenderen, amit a Veszprémber Zrt. nyert meg. A cég a határidőt betartva 2013 márciusára építette meg az első 80 házat.
A feltételek
Első körben az a devizahiteles pályázhatott, akinek lakását 2011. október 1. és 2012. november 30. között kényszer-értékesítésre jelölték ki. Az ingatlan értéke, a hitelszerződésben meghatározott forgalmi értéke nem lehetett több Budapesten és a megyei jogú városokban 25 millió, más településen pedig 20 millió forintnál. További részletek a feltételekről itt.
A havi bérleti díj az első évben a háztartások előbbi sorrendjében: 16 ezer 800, 19 ezer 500, illetve 21 ezer 100 forint volt házanként.
A második körben már azok is indulhattak, akiket közmű- vagy közösköltség-tartozás miatt lakoltattak ki (ha banki jelzálogjog is volt a lakásukon), és egységesen 25 millió forintban határozták meg az elárverezett ingatlan értékhatárát. A végére pedig már szinte bárki pályázhatott, aki valamilyen ok miatt fedél nélkül maradt.
Totális kudarc
Az adósmentő lakótelep eredetileg 500 házas lett volna (az infrastruktúrát ki is építették ennyi házra), de végül mindössze 80 ház épült meg és mostanáig a fele talált lakóra. A potenciális bérlőket egyébként a Máltai Szeretetszolgálat kereste fel, az utolsó pályázati határidő lezárultával feladatuk a lakók segítésére korlátozódott. Az üresen álló házak most a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. tartalékalapjába kerülnek, kiadásuk pontos feltételét pedig egy későbbi időpontra tolta a pénzügyi salátatörvényben a kormány.
A projekt társadalmilag megbukott, hiszen 500 ház helyett összesen 80 épült meg, ezeknek is csupán a felébe sikerült pályázókat találni annak ellenére, hogy többször könnyítették a pályázati feltételeket. Ez már magában nyilvánvaló kudarc, de hozzá kell vennünk azt a számokban nem mérhető faktort is, hogy a környezetükből kiragadott, anyagilag (s közben bizonyára érzelmileg is) kifulladt embereknek be kell illeszkedniük egy új környezetbe, a gyerekeknek iskolát, óvodát kell keresni, a szülőknek pedig munkahelyet.
Ócsa megbukott energetikailag is. A kormányzat egyik legfőbb érve az volt, hogy a felépülő lakóparkban a házak sokkal jobb energetikai besorolásúak lesznek, mint a devizahitelesek házai. Kezdetben Szaló Péter, a Belügyminisztérium építési ügyekért és Ócsáért is felelős helyettes államtitkára A+ energiaosztályú épületek felhúzásáról beszélt, amiből a végére C-besorolású házak lettek.
"Az épületek energiatanúsítványa hasonló a hűtőknél, mosógépeknél megszokott energiacímkéhez: azt mutatja meg, hogy az adott épület műszaki állapota alapján mekkora lesz az éves várható energiafogyasztása. Az energiafogyasztás alapján a tanúsítvány energetikai osztályokba sorolja az ingatlanokat, a legkedvezőbb A+ kategóriától a legkedvezőtlenebb "I" kategóriáig. A "C" kategória az, amelyik éppen megfelel a jogszabályban rögzített energetikai követelményeknek" - írja a Fent és Lent blog.
Ma Magyarországon az épületek háromnegyede F-besorolású ezen a skálán. 2,5 millió forintos energiahatékonysági beruházással (nyílászárócserék, szigetelés) az épület máris a C kategóriába esik. 2,7 milliárdból egyes számítások szerint több mint 920 ingatlant újíthattak volna fel legalább olyan minőségűre, mint az ócsai lakópark házai. Ráadásul a házak furcsa módon mentességet kaptak a mára kötelező energiatanúsítvány elkészítése alól, így nincsenek adatok arról, hogy az ingatlanok valóban elérik-e a C kategóriát. Nem feltétlen kell rosszindulat ahhoz, hogy ezt ne gondoljuk véletlennek.
forrás: HVG
Kidobott milliárdok
Végül pedig a projekt megbukott gazdaságilag is, hiszen 2,7 milliárd forintba került. Na de, mire volt elég 2,7 milliárd forint?
Az ócsai lakópark 80 háza a puszta közepére épült, a gázt nem vezették be, a házak fafűtésűek. A hivatalosan közölt adatok alapján is 300 ezer forintos négyzetméterárakra rárakódik az infrastruktúra kialakításának pluszköltsége is, így összesen 522 ezer forintos ára van négyzetméterenként egy háznak az ócsai lakóparkban. Csak érzékeltetésképpen, a 34 millió forintos, négyzetméterenként 522 ezer forintos átlagárért Budapest elit részén, a várnegyedben, vagy a Rózsdombon is találhatunk 75 négyzetméteres eladó ingatlanokat.
Ócsán ezzel szemben (ahol egyébként az elmúlt években visszaesett az ingatlanvételek száma, könnyen találni eladó ingatlant) a legdrágább esetben is 290 ezer forintba kerül egy 50 négyzetméteres ház négyzetmétere, a főút mellett, központi fűtéssel. A kormány által jó biznisznek beállított (deja vu) 50 négyzetméteres ház árából az Index Ócsán egy 170 négyzetméteres, gázkazános, 3 autó befogadására alkalmas garázzsal rendelkező házat talált 800 négyzetméteres telekkel. Általánosságban pedig elmondható, hogy vidéken 8-9 millió forintért már könnyen lehet családi házat vásárolni.
Mi csupán azt a költői kérdést küldenénk a tihanyi ekhóba, így a legvégén: vajon nem lehetett volna 2,8 milliárdnyi közpénzt, családonként 70 millió forintot a devizahitelesekre ennél hatékonyabban elkölteni?