A jelenlegi országgyűlési kampány egyik legaktívabb résztvevője nem párt. Mi más lehetne, merül fel a jogos kérdés, hiszen a verseny ezen a piacon alapvetően a pártok között zajlik. A válasz: megjelent a pályán egy új szereplőtípus, a politikai jellegű civil szervezet. A Civil Összefogás Fórum (CÖF) egy ilyen szervezet, amely tevékenységét a jelenlegi kormánypártok érdekében (Békemenet), s az ellenzéki pártok ellenében (utcai plakátok) végzi.
Amennyiben a magyar választási kampányokra tekintünk, akkor az körvonalazódik, hogy egyelőre a jobboldal él elsősorban ezzel az eszközzel. Nem véletlenül, hiszen a választási törvény átfaragásával, valamint a civil pénzek fölötti kontroll megszerzésével tágra nyílt a lehetőségek tárháza, kormányról jóval könnyebb pénzhez juttatni a baráti "civileket".
A látszólag ártalmatlan politikai jellegű civil szervezetek bevonása azonban számos veszélyt rejt: ezek az - egyesek szerint álcivil - szervezetek ugyanis nem pártok, s rájuk nem vonatkoznak a szigorúbb kampányfinanszírozási és támogatási szabályok, így alkalmazásuk ezeknek a megkerülését is szolgálhatja.
Forrás: Soós Bertalan szabaduszó fotós Facebook lapja
Politikai akcióbizottságok a magyar kampányokban
Az amerikai megoldásként elhíresült politikai akcióbizottságok (PAC) a közvetlen kampánytámogatás megkerülésére jöttek létre 1947-től. Ezek sajátos civil szervezetként jogszerűen támogathatták a kampányt úgy, hogy közben forrásaikat az egyéni támogatók mellett vállalatoktól és érdekképviseleti szervezetektől szerezték.
A taktikát egyes információk szerint a Republikánus Párt tanácsadóira is támaszkodó magyar jobboldal kezdte először alkalmazni. Első megjelenésének a 2002-es választásokat követően megalakult polgári köröket tekinthetjük, amelyek szervezésekor nagyban támaszkodtak az amerikai mintákra.
Szintén ide sorolhatjuk a 2006-os választási kampányban két alkalommal kiadott Magyar Vizsla című kiadványt. A lapot - amely az akkori kormánypártokkal (így különösen a nagyobbik kormánypárttal, a Magyar Szocialista Párttal) erősen kritikus volt - egy civil szervezet, az Adózók Érdekvédelmi Szövetsége adta ki. A megoldás azonban erősen tesztjellegű volt: a jobboldali párt ekkor még nem vállalta fel, hogy ez a szervezet kötődik hozzá. A baloldal kampányában pedig fontos szerepet kapott, hogy igazolja: ez a szervezet nem tekinthető politikailag függetlennek. Azaz: ekkor az amerikai modellel ellentétben a negatív kampányt végző szervezet pártkötődését titkolni próbálták.
A kampány kiszervezése
Már a Magyar Vizsla esete is mutatta, hogy a kampányfinanszírozás szabályainak lazítása érdekében a jobboldal szélesebb körben alkalmazhatja ezt a megoldást. Ezt a várakozást erősítette, hogy a kormányzatot támogató tömegrendezvényeket 2010-et követően hivatalosan nem a kormánypártok, hanem a jobboldali elköteleződésű, civil szervezetként bejegyzett Civil Összefogás Fórum szervezte.
A Békemenetek széles tömegeket megvalósító rendezvényeinek gördülékeny, s a szervezés költségeit és annak forrásait sikeresen elfedő megoldás nyomán a 2014-es kampányban emelte a tétet a jobboldal. Ha a 2014-es választás plakátjaira nézünk, akkor láthatjuk, hogy a plakátháború egyik legaktívabb résztvevője ez a civil szervezet, amely erőteljesen kampányol a baloldal ellen, összesen akár százmilliós összköltséggel. Ráadásul mindezt úgy, hogy rá nem vonatkozik a kampánytörvény, tehát nyugodtan teleragaszthatja az utak széleit óriásplakátjaival.
És ez jó a jobboldalnak?
Röviden: igen. Ugyanis a civil szervezetek gazdálkodása kevésbé nyilvános, mint a pártoké, s az adományok elfogadása is könnyebb az esetükben, sőt, akár állami forrásokra is pályázhatnak jogszerűen, ráadásul a civil pénzeket is (áttételesen) a Fidesz osztja. A lazább szabályozás a nem politikai jellegű civilek esetében érthető, hiszen egy bélyegggyűjtő egyesület munkáját jelentősen megnehezítené, ha a pártok nyilvánosságával azonos szabályok vonatkoznának rájuk.
Ez a megoldás azonban problematikus egy kifejezetten politikai célokra létrehozott szervezet esetében, amely így lehetővé teszi a szigorú kampánytörvény jogszerű megkerülését. Így a választási kampány finanszírozásának átláthatósága csökkenhet, ez egyben növelheti a korrupciós veszélyt. Ezen szervezetek jelenléte, a szabályozás hiánya egyenlőtlen feltételeket teremt abban a kampányban, amelyben a Fidesz amúgy sem bízott semmit a véletlenre: számára kedvezően átrajzolta az egyéni választókerületek határait, bürokratikusan megnehezítette többszázezer gazdasági menekült szavazását, a többségi rendszer felé tolta el a választási rendszert, közmunkásokkal építteti a kampányrendezvényeit, illetve a kormánytól többszázezer forint értékben kapott arculati elemeket a kampányához.
A CÖF vajon mi?
A Fidesz mindezek mellett ráadásul közpénzből civil szervezetnek álcázza a kampányköltéseit. Ennek módja, hogy a civil szervezetek állami támogatására létrehozott Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) egyértelműen a jelenlegi kormánypártok befolyása alatt áll. A hárommilliárd forintnyi közpénz sorsáról döntő szervezetbe ugyanis három tagot az országgyűlés (Fidesz) delegál, másik hármat az illetékes miniszter (Fidesz), a maradék három tagot pedig a civilek jelölhetik a posztra. Ha ez nem lenne elég egyértelmű eddig, van folytatás: a testület munkatervét a miniszter hagyja jóvá, elnökét is ő nevezi ki, valamint 300 millió forintról egy személyben a miniszter rendelkezik, noha pályázat kiírásával (a trafikmutyi óta tudjuk, mennyire jelent ez garanciát bármire).
forrás: index / Huszti István Fritz Tamás és Csizmadia László
A NEA elnökének ezen túl vétójoga van, tehát a neki nem tetsző döntéseket képes megakadályozni, ami gyakorlatilag teljhatalmat ad neki a szervezetben. Ez egy erős poszt, túl erős lenne tán még akkor is, ha egyébként a civilek maguk közül választanának vezetőt, de a valóságban persze az elnököt a miniszter jelöli ki. A kormány Csizmadia Lászlót, a Békementetk szervezéséréről és a CÖF elnökeként elhíresült nyíltan kormánypárti kötődésű "civilt" találta erre a legalkalmasabbnak.
Csizmadia egyébként 2012-ben maga dicsekedett azzal, hogy a CÖF-CÖKA a kormány támogatását bírja, sőt, a szintén hozzá kötődő Polgár Portált a miniszteri keretből tőkésítették. Hiába tiltja a civil törvény a NEA vezető tisztségviselői által vezetett szervezetek támogatáshoz juttatását, láthatólag a Csizmadia által összefogott CÖF-CÖKA ettől függetlenül vígan kapja az adóforintokat, amiből aztán kormánypárti propagandát valósít meg. Sok érdemes, valódi civil szervezet viszont ennek következtében lemarad a valójában számukra létrehozott alap pénzének szétosztásából.
Természetesen az ilyen szervezetek egy modern választási kampányban megkerülhetetlenek, s meg kell tanulni velük együtt élni. Azonban szerencsés lenne, ha a civil szervezeteknek szánt adófizetői pénzek nem a Fidesz kampányának kiszervezését szolgáló forrássá degradálódnak. Ez többek közt egyértelműen átláthatóbbá tenné a kampányt, s növelné az azzal kapcsolatos állampolgári bizalmat is.