Az OECD most megjelent Society at a Glance kiadványa kifejezetten borús képet fest Magyarországról. Ebből a nemzetközi összehasonlító értékelésből is az derül ki, hogy hazánk lecsúszóban van a közép-kelet-európai régióhoz képest.
A felmérés szerint a 2006/2007-es évekhez képest 2011/2012-re majdnem megduplázódott (17 százalékról 30 százalékra emelkedett) azok száma, akik úgy érzik, hogy még élelmiszerre sincs elég pénzük. Nem ez az első kutatás a szegénység hazai növekedéséről. A Tárki tavaly tavasszal publikált kutatása alapján a válság óta és a Fidesz-kormány regnálása alatt 2009 és 2012 között növeedett a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya. Ez pedig azt jelenti, hogy válság okozta társadalmi polarizáció nemhogy nem állt le, hanem tovább mélyült.
Jól érzékelhetővé teszi a régióhoz képest a lemaradásunkat a GfK Vásárlóerő tanulmánya, amely szerint a magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 ezer 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede. Régiós összehasonlításban még szomorúbb a helyzet: a magyar vásárlóerő mindössze a szlovák kétharmadát teszi ki.
Az OECD összehasonlító vizsgálatából az is kiderül, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális juttatások, illetve ehhez kapcsolódóan csökkent a munkaképes korú lakosság támogatása.
Ezeket a dolgokat nem találjuk a kormány "jobban teljesít" kampányában.
forrás: minimumplusz.hu
Az ország harmada nem tud élelmiszert venni
Az OECD most megjelent Society at a Glance kiadványa kifejezetten borús képet fest Magyarországról. A felmérés szerint a 2006/2007-es évekhez képest 2011/2012-re majdnem megduplázódott (17 százalékról 30 százalékra emelkedett) azok száma, akik úgy érzik, hogy még élelmiszerre sincs elég pénzük.
Nem ez az első kutatás a szegénység hazai növekedéséről. A Tárki szerint 2009 és 2012 között jelentős mértékben nőtt a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya, illetve a szegénységi ráta alatt élők aránya a 2009-es 14 százalékról 2012-re 17-re emelkedett. Nem véletlen, hogy a idén már nem lesz több Társadalmi Riport: már 2012-ben sem finanszírozta a kormány a Tárki két évtizedes sorozatát. Az egyenlőtlenségek növekedését jelzi a Gini-index emelkedése is, ami a társadalmi rétegek közötti egyenlőtlenség növekedését mutatja.
Árulkodó jelzőszám a társadalmi lecsúszásról, hogy az anyagi deprivációs ráta 2010-ben közel 40, tavaly már 44 százalékos volt, a súlyos anyagi deprivációs ráta is ezzel párhuzamosan 21,6 százalékról 25 százalék fölé emelkedett.
2012-ben a háztartások háromnegyedének nem volt fedezete váratlan kiadásokra. Harmadának kétnaponta nem futotta húsra. Beszédes az alábbi grafikon, amely a lakosság húsfogyasztását illusztrálja. Eszerint a legtöbb húst közvetlenül a rendszerváltás előtt ettek a magyarok. A válság óta pedig folyamatosan lecsökkent a tendencia a kétezres évek elejének szintjére.
Lemaradó ország - lemaradó vásárlóerő
Jól érzékelhetővé teszi a régióhoz képest a beragadásunkat a GfK Vásárlóerő tanulmánya, amely szerint a magyarok 5009 eurós egy főre jutó vásárlóereje az európai rangsorban nyolcadik helyen álló németek 20 ezer 621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint egynegyede.
Régiós összehasonlításban még szomorúbb a helyzet: a magyar vásárlóerő mindössze a szlovák kétharmadát teszi ki. Északi szomszédunk az egy főre jutó 7473 eurós vásárlóerővel az európai lista 23. helyén áll, Magyarország pedig - a tavalyi évhez hasonlóan - a 31-diken. Így olyan országokat utasítunk magunk mögé, mint Montenegrót (4541 euró) és Romániát (3491 euró).
De Horvátország például (5208 euróval) az egy főre jutó átlagos vásárlóerőt tekintve már hazánk elé került. Magyarország nemzeti átlaga az európai egy főre jutó átlagos vásárlóerő mindössze 38.9 százaléka.
Csökkenő szociális juttatások
Az OECD összehasonlító vizsgálatából az is kiderül, hogy csak Magyarországon (a lélegeztetőgépen tartott Görögország mellett) csökkentek a szociális kiadások, illetve ehhez kapcsolódóan a munkaképes korú lakosság szociális transzferei (ide tartozik a munkanélküli segély, betegszabadság és minimálbéresek támogatása). Az OECD nem is tanácsolja ezen juttatások mérséklését a válságos időkben, mivel ezekben az időkben még sérülékenyebbek a munkavállalók.
Az OECD felméréséből itt tudtok csemegézni: