A 2014-es választáson nehezített pályán kellett átverekedniük magukat a baloldali összefogás pártjainak, ahol a Fidesz mindent bevetett: választókerület-manipuláció, lakájmédiává züllesztett közmédia, ál civilek a kampányban, ellehetetlenített külföldi szavazók, győzteskompenzáció a választási rendszerben.
Mégis, a számok alapján a baloldal nem csupán a Fideszre igazított rendszer miatt kapott ki. A baloldal bizony a saját erőtlensége, frontvonalbeli retro-arcai, kapkodása miatt szerepelt ennyire rosszul. Ha nem lesz képes a rendszerkritika mellett a saját háza táján felvetni a felelősség kérdését, akkor nem számíthat jobb eredményre az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon sem.
Az eredmény kommentár nélkül : a Fidesz 133 mandátumot nyert (egy körzet billeg, elvesztésével ugrik a kétharmad), a Kormányváltók összesen 38 mandátumot kaptak, míg a Jobbik 23 mandátumot ért el. Végül pedig az LMP is bejutott, ők 5 képviselőt küldhetnek majd az országgyűlésbe.
Forrás: Index Második helyezettek az egyéni választókerületekben (Jobbik: fekete, Kormányváltók: piros, Fidesz: narancssárga
Csupán a választási rendszeren múlt?
Röviden: nem. A Fidesz az előző választási rendszerben is nyert volna, de biztosan nem kétharmaddal. A kormányváltó baloldali erők viszont sok esetben a baloldali fellegváraknak számító körzetekben sem tudtak győzni. A Jobbik viszont jó pár egyéni választókerületet vihetett volna az előző rendszerben, most azonban egyet sem tudott, így hiába szavaztak rá többen, mint 4 éve, jóval kisebb frakcióval ül majd a Parlamentben. A jelenlegi rendszer legnagyobb vesztese ezért Vona Gábor pártja.
Hosszabban: a helyzet az, hogy a választási rendszerben a Fidesz semmit nem bízott a véletlenre. A választási rendszer immár a győztest kompenzálja. Választójogot kaptak a (többségében jobbra szavazó) határon túliak, miközben a magyar lakhellyel rendelkező több százezer külföldi magyar hozzájuk képest csak óriási nehézségek árán szavazhatott. A kisebb parlament miatt az egyéni mandátumok aránya sokkal nagyobb súllyal bírt az új rendszerben, az egyéni választókerületeket viszont úgy szabta át a Fidesz, hogy az új határok mindenütt a kormánypártnak kedvezzenek.
A kampány sem volt éppen kiegyensúlyozott: a kormánypárt a negatív kampányt kiszervezte baráti "civil szervezeteknek", amelyek közpénzből folyatták a kormányzati propagandát. A pártok média megjelenését korlátozták, a közszolgálati médiát lényegében propagandagyárrá silányították, így a tájékoztatás kiegyensúlyozottsága nem érvényesült. Az óriásplakátolási szabályokat szigorították (de csak a pártok esetében, a kormány és civil szervezetek bárhol hirdethettek). A kormány is beszállt a kampányba, 1000 milliárdot ígértek a kormányzati vezetők különböző rendezvényeken az elmúlt hónapokban. A Nemzeti Választási Iroda és a Nemzeti Választási Bizottság vezetését is lényegében átvette a kétharmad. A protest szavazatok elaprózását pedig a kis pártok felélesztésével oldották meg, ami miatt az idei választás ára rekordokat döntött, 8,8 milliárd forintjába került a költségvetésnek.
Mégis, az adatok fényében kijelenthető, hogy a baloldali ellenzék nem csupán a jobbra lejtő pálya miatt maradt alul. Annak ellenére, hogy a Fideszre 1998 óta nem szavaztak ennyire kevesen, az elpártoltak nem jelentek meg a baloldalon. 700 ezer ember forgácsolódott ugyanis le a Fideszről 2010 óta, de a baloldal 4 év alatt csak 200 ezerrel tudta növelni a szavazótáborát. a baloldali összefogás pedig nem okozta azt az áttörést, amit az abban részt vevő pártok vártak tőle. A régi tábor tehát eltűnt, nincs többé.
Minden jel arra mutat, hogy a választók gondolkodásmódja kétfelé mozdult el 2010 óta: egyrészről a részvétel a választáson egyre csökken, a közügyektől való távolmaradás, a kiábrándultság ereje még a Fidesznél is erősebb az országban. Az apátia mellett sok kiábrándult szavazónak a megerősödő szélsőjobb jelent alternatívát. A Jobbik 2010-hez képest 130 ezer fővel növelte a szavazótáborát annak ellenére, hogy a Fidesz a ciklus alatt többször tett gesztusokat a párt hívei felé.
Hol ebben az eredményben a baloldal felelőssége?
A felelősség már önmagában tetten érhető abban, hogy hiába fordultak el ennyien a Fidesz nyújtotta kormányzástól, az elfordult szavazók nagy részét a baloldal képtelen volt megszólítani. Nagyobb körben pedig az egész politikai elit felelőssége az, hogy a választásra jogosult szavazópolgároknak egyre kisebb része, mostanra alig 60 százaléka gondolja annyira fontosnak a választásokat, hogy éljen szavazati jogával.
A baloldali Összefogás/Kormányváltás szövetsége minden igyekezete ellenére nem tudta megszólítani az embereket. Láthatólag nem volt elég a Fidesz-ellenesség ahhoz, hogy szétszéledt táborukat egybegyűjtsék. Márpedig programjuk nagyrészt erről szólt, a hangsúly a pozitív üzenetek helyett nagyrészt a negatív kampányon volt. A megkésettség jelei mindenütt megmutatkoztak: maga a közös lista csupán két hónappal a választások előtt jött létre, majd számos névváltáson esett át, ami jelképesen és a "brand" megismerhetősége szempontjából is öngólnak számított.
A megkésettséget és a kampány döcögősségét a felek közti rengeteg vita számlájára lehet írni. Rengeteg energiát vett el maga a formáció és a személyi kérdések körül kialakult vita, amely komoly kétségeket támaszthatott a későbbi kormányzóképességet illetően is. A személyi kérdésekben a szavazatok alapján mérleget vonva kiderült: az emberek többségének szemében nem voltak hitelesek a baloldal régi politikusai. Itt bizony muszáj lesz a felelősségről beszélni, mielőtt az "engesztelhetetlen ellenzék leszünk" szerepkörébe burkolózna bárki is a baloldalon.
Forrás: valasztas.hu
A baloldal az egyéni győzelmek zömét olyan körzetekben aratta, amelyek többségükben baloldali fellegvárak voltak, mint Zugló, a XIII. kerület és Csepel. Vidéki bástyáik jórészét azonban elvitte a Jobbik. A budapesti egyéni választókerületekben szoros verseny volt, az utolsó igazán nagy kérdés pedig az, hogy Kunhalmi Ágnes megnyeri-e a XVIII. kerületi székhelyű választókerületet, ezzel visszavéve a Fidesztől a kétharmados hatalmat.
Az elkövetkező években pedig kiderül majd, képes lesz-e a baloldal levonni a konzekvenciákat az ismételt vereségből, és képes lesz-e hiteles alternatívát felmutatni? Meg tudja-e tartani erejét a baloldal legnagyobb pártja, az MSZP a baloldali versenytársaival, illetve a Jobbikkal szemben? A legnagyobb kérdés azonban a kormánypárttal kapcsolatos: mit tartogat hazánk számára az a III. Orbán-kormány, amelyről egyelőre csak annyit tudunk, hogy még programmal sem rendelkezik?...