Az európai parlamenti választásoknak Magyarországon legalább három tanulsága van: egyrészt az öt évvel ezelőtti választáshoz hasonló, alacsony részvételi adatok azt mutatják, hogy a magyar választópolgárok 70 százalékát, csaknem 6 millió embert egyre kevésbé érdekli, mi történik az országhatárainkon kívül, vagy legalábbis nem gondolják úgy, hogy szavazatukkal bármin is változtatnának, ezért nem mentek el szavazni.
Másrészt kiderült, hogy az önreflexió és a tényleges kampány hiánya felgyorsította az MSZP zuhanását az egyre meredekebb lejtőn. Mostanra visszaestek oda, ahonnan a rendszerváltáskor indultak, a rekord alacsony eredmény hatására tegnap este az elnökség felajánlotta a lemondását. Harmadrészt a Fidesz ismét megmutatta, hogy 37 százalékkal, majd 850 ezer szavazattal felülmúlta a második befutót, amely immár a Jobbik Magyarországért Mozgalom lett. A centrális erőtér tehát szilárd, a Fidesz eredménye európai szinten is rekord az EPP-ben.
Akik elmentek szavazni, azoknak 51,5 százaléka a Fideszt támogatta, ezzel a párt 12 mandátumot szerzett. A Jobbik leelőzve az MSZP-t, 14,6 százalékot kapott, amellyel 3 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. A harmadik erővé csúszó MSZP 10,9 százalékkal csupán 2 képviselővel lehet jelen, mögé pedig felzárkózott a DK 9,7 százalékkal, így szintén két képviselőt küldhetnek az EP-be. Az Együtt-PM 7,2 százalékkal egy képviselőt küldhet, végül az LMP épp átcsúszva az 5 százalékos küszöb fölött, szintén egy képviselőt delegálhat.
Forrás: valasztas.hu
Romokban az MSZP
A 2014-es európai parlamenti választás egyértelmű és legnagyobb vesztese a Magyar Szocialista Párt. Annak ellenére van ez így, hogy a Jobbik saját áprilisi eredményéhez képest rosszabbul teljesített. Az MSZP ugyanis - bár az alacsony választási részvétel a néppártok számára mindig rosszabb eredményeket hoz - immár bizonyosan nem a második legnagyobb magyarországi erő, és a baloldalon sincs messze a trónfosztás: a DK-t alig egy százalékkal verte meg országosan.
A bénító választási vereség többek között annak az érthetetlen ténynek is köszönhető, hogy az MSZP kampánya - amennyiben beszélhetünk kampányról - jóval gyengébb volt, mint versenytársaié, a DK-é vagy az Együtt-PM-é. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az áprilisi választásokhoz képest a szavazók arányaiban ugyanolyan százalékban (26 százalék körül) szavaztak a baloldali pártokra mindkét esetben, de az EP-választáson látszik, hogy a szavazatarány a baloldali tömbön belül - mostanra legalábbis - főleg a DK-nak kedvez.
Ez a passzivitás a kritikus küszöb, 15 százalék alá lökte a pártot, amely megyei szinten kizárólag Csongrádban hozta a Fidesz mögött a második helyet, még a hagyományosan balra hajló fővárosban is vesztett pozícióiból. Ennek megfelelően az ilyen esetekben szokásos formalitás érvényesült, az elnökség felajánlotta a lemondását a választmánynak, amely azonban - szintén a szokásos formalitás szerint - valószínűleg nem fogja azt elfogadni, hiszen egyelőre nem úgy látszik, hogy a párton belül lenne Mesterházy Attilának komoly kihívója.
Második helyezettek Budapesten I Forrás: Origo.hu
Összefogás helyett erősödő középpártok
Igazán nagy tétje az idei európai parlamenti választásoknak a baloldal középpártjainak szempontjából volt. A DK és az Együtt-PM ugyanis friss pártokként az eddigiekben még nem mérettettek meg önállóan választásokon. Most volt először módjuk felmérni, mekkora támogatottsággal rendelkeznek, illetve immár a mobilizációs képességeiket is felmérhették országosan, és helyi szinten egyaránt. Az eredményekből pedig az látszik, hogy volt eredménye a kampánynak.
A Demokratikus Koalíció rögtön április hetedikén kezdte a kampányát, amelyben tetemes részt vállalt Gyurcsány Ferenc, aki helyett azonban a párt második embere, Molnár Csaba fogja betölteni a párt elnyert mandátumát. A kampány az eredmény tükrében annak ellenére mondható sikeresnek, hogy központi témája, az Európai Egyesült Államok koncepciója úgy tűnik, egyre messzebb van. A DK mégis olyannyira megszorongatta az MSZP-t, hogy immár értelmetlen a fejtegetés, miszerint Gyurcsány lenne a baloldal mumusa. Ez a koncepció bizonyosan megbukott, olyannyira, hogy az országgyűlési választáson egyedüli baloldali bástyaként fennmaradt Budapesten a DK lett a második erő az MSZP előtt.
Forrás: feketexenia.tumblr
Az Együtt-PM pozíciói nem voltak túl erősek az országgyűlési választáson, így önálló frakciójuk sem lett, de a mostani 7,2 százalékos eredményük alapján úgy tűnik, erős versenytársai lehetnek az LMP-nek, amely ismét épphogy megugrotta az 5 százalékos küszöböt. A pártszövetséget - amely szavazatainak majd 40 százalékát Budapesten szerezte - a PM társelnöke, Jávor Benedek fogja képviselni az Európai Parlamentben.
Az LMP az európai parlamenti választásokra nem sokat kampányolt, inkább az áprilisi lendülettel kívántak bejutni az EP-be, ám a különutasság stratégiája láthatólag jóval kevesebb szavazót hozott egy olyan környezetben, ahol a demokratikus erők immár külön-külön indulva képesek voltak a saját politikai üzeneteik kompromisszumok nélküli közlésére. Ez a környezet annak ellenére tudta a belépési küszöbhöz szorítani a pártot, hogy a választáson a fővárosi értelmiség, az LMP bázisa erősen felülreprezentált volt.
A Jobbik kudarca
A Jobbik a választás abszolút második helyezettje, hiszen beelőzte a romokban heverő MSZP-t, ezzel pedig a második legtámogatottabb párttá vált a Fidesz után. Tette ezt úgy, hogy közben elszenvedte eddigi fennállásának legsúlyosabb botrányát, a Kovács Béla elleni kémváddal ugyanis láthatóan nem tudott mit kezdeni a radikális párt. Az identitásának alapjait megkérdőjelező gyanú, hogy a magyar helyett az orosz érdekeket szolgálja, sebezhetővé tette a pártot a radikális hívei előtt.
Talán ennek is köszönhető, hogy a párt alig haladta meg az öt évvel ezelőtti teljesítményét,14,6 százalékot szerezve. Az országgyűlési választásokhoz képest a Jobbik még rosszabbul szerepelt, 5 százalékkal rosszabb eredményt ért el. Megállapítható tehát, hogy a Jobbik csupán az MSZP látványos széthullása miatt tűnik nyertesnek, magához képest valójában rontott az eddigi eredményeihez képest. Érdekes módon Vona Gábor mégis ezt az eredményt értékelte sikernek, az áprilisi eredményt pedig kudarcnak, amikor a Jobbik az eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta.
Az abszolút győztes: Fidesz-KDNP
A Fidesz számára kedvező volt a környezet az áprilisi győzelem után: a baloldali összefogás atomjaira hullott,az abban részt vevő pártok leginkább egymással szemben próbálták definiálni magukat, kevesebbet törődtek a kormánypártokkal. Ennek megfelelően a Fidesz is jobbra fordította az ágyúnaszádot, ahol Kovács Béla ügyének terítésével bizonyára képes volt faragni kissé a Jobbik táborán. Az ügy kísértetiesen hasonlított a pár hónappal azelőtt kirobbantott Simon-ügyhöz, ezúttal is egy jól időzített karaktergyilkossággal sikerült tematizálni a közbeszédet a választás előtti hetekben.
A Fidesz számára ennek a választásnak relatíve alacsony volt a tétje például 2009-el ellentétben, amikor a baloldali kormány leváltásának főpróbája volt az európai parlamenti választás. A kormánypártok számára ezért nem is lett volna előny a magas részvételi arány, hiszen az csak az MSZP erősödését hozhatta volna. Ezért is került sor az országgyűlési és európai parlamenti választás kettéválasztására. A kampány pozitív részéhez ezúttal sem kellett program, elég volt a jól ismert háborús retorika, amellyel Orbán most az őshonos magyar akácot, és a tényleges életfogytiglani halálbüntetést védte meg, utóbbit ráadásul máshol, mint kellene.
A győzelem ráadásul nagyobb volt, mint amekkorát a közvélemény-kutatók jósoltak, pedig a Fideszt általában felülbecsülik. Most mégis 12 mandátumhoz jutott 11 helyett, ezzel pedig arányosan a Fidesz hozta a legjobb teljesítményt az Európai Néppártból. A központi erőtér tehát köszöni, jól van.
Európai vonatkozások
Az európai parlamenti választásokon a végső adatok szerint megfordult az a trend, ami az utóbbi hónapokban látszott, vagyis a szociáldemokraták helyett végül az Európai Néppártnak sikerült a legtöbb képviselőt küldenie a házba - bár 2009-hez képest jó pár mandátumot vesztett - így a jobboldali bizottsági jelölt, Jean-Claude Juncker esélyei is jócskán megnőttek. A történet itthoni vonatkozása, hogy Orbán Viktor a minap kijelentette: nem támogatja Juncker jelölését. Az újabb orbáni háború frontvonala tehát úgy tűnik, a pártcsaládon belül alakulhat ki.
A választásokon a szélsőjobboldali pártok megerősödése egyértelmű tendencia. A brit UKIP megelőzte a torykat és a munkáspártot. Dániában is jobban szerepeltek a szélsőségesek a szociáldemokratáknál, a görögöknél is a szélsőségesek kapták a legtöbb szavazatot, az Arany Hajnal, az ottani neonáci párt pedig 10 százalékot kapott. Franciaországban is aggasztó a helyzet, a szélsőjobboldali Nemzeti Front ugyanis a szavazatok 26 százalékának bezsebelésével győzött az EP-választáson, a kormányon lévő szocialisták csak a harmadik helyen végeztek. Az Európai Parlamentben egy szélsőjobboldali koalíció azonban még akkor is nehezen elképzelhető, ha megvan az ehhez szükséges képviselőszám, hiszen ezek a pártok sokszor egymást is elutasítják.
