Az országgyűlési és az európai parlamenti választások megmutatták, hogy a baloldalnak csupán néhány bástyája maradt, ahol jó esélye van megnyerni az önkormányzati választásokat: néhány megyei jogú város (pl. Szeged és Miskolc) és a főváros, valamint annak kerületei. Ezért négy hónappal az önkormányzati választások előtt, valamint az Európai Parlamenti választások eredményének ismeretében a Fidesz kimaxolta a választási mutyit: megalkotta a fővárosi választási rendszert, amely ellehetetleníti a város fejlesztéspolitikáját, ellentmondásossá teszi a képviselők feladatát, még mindig aránytalan, de legalább már nem alaptörvényellenes. Cserébe nagyságrendileg 25 százalékkal torzít a Fidesznek.
Mivel a főváros súlya jelentős a magyar közigazgatásban, ezért a Fidesz gyakorlata alapján várható volt, hogy itt is saját érdekei szerint kíván belenyúlni a rendszerbe, ezúttal ráadásul úgy, hogy a törvény sértette az Alaptörvéyt is. Ezért aztán a zárószavazás előtt még módosításokra került sor: a Fővárosi Közgyűlésbe a polgármesterek mellett kompenzációs listáról választott képviselők kerülnek majd, a kerületek lélekszáma alapján súlyozva a mandátumokat. A javaslat jelenlegi formája azonban még mindig korlátozza a választói akarat szabad kifejezését.
A rendszer a kerületek és a főváros viszonyának problémáját sem oldja meg, cserébe viszont a fővárosi közgyűlést úgy szabja át, hogy a kormánypárti többség minél teljesebb módon érvényesüljön. A budapestieknek viszont az átalakítás katasztrofális következményekkel járhat, a tulajdonképpen 23 egymással versengő kisvárossá szabdalt főváros koncepciója ellehetetleníti az egységes fejlesztéspolitika kialakítását, ami még az eddigi rendszerben sem volt egyszerű.
Így választunk Budapesten
Az új rendszer nem számolja fel a fővárosi önkormányzatot, nem szünteti meg a főpolgármester tisztségét, sőt, meghagyja annak közvetlen választását is. Ez a korábbi modellek alapján nem racionális, hiszen egy társulásos jellegű modellben éppen ezt a pozíciót kellene a elsőként felszámolni. Ehelyett a Fidesz kizárólag az arányos választási rendszert számolja fel, helyébe egy közvetett választási rendszert épít be, a kerületi polgármestereket pedig kapásból a fővárosi közgyűlésbe delegálja.
Miközben a főváros szerkezetén, valamint a főváros és a kerületek feladatmegosztásán érdemben nem változtatnának, a korábban közvetlenül választott közgyűlést egy, a 23 kerületi polgármesterből és egy 9 fős kompenzációs listával kiegészített, 32 fős testület váltja fel. Mindeközben fennmaradna a főpolgármester közvetlen választása.
Hogy miért? A válasz egyszerű, ha Budapest 2014. tavaszi politikai helyzetét vizsgáljuk. Egységes ellenzéki fellépés hiányában a relatív többségi polgármesteri választási rendszerben egyértelműen a Fidesz jelöltje lesz a főpolgármesteri szék várományosa, így a pozíciót annyira gyengítik, amennyire még belefér Tarlósnak.
Azonban eddig könnyen előfordulhatott volna, hogy a közgyűlésben az erős budapesti baloldali-liberális tábor akár még többségre is szert tehetne egy arányos választási rendszerben. Ez pedig a kellemetlen együttlakás (co-habitation), amelynek nehézségeiről Botka László és Gajdos István is sokat tudna mesélni. Többek közt ezt akarják elkerülni a kormánypártok az új rendszerrel. Emellett persze azt úgy alakították ki, hogy az őrületes mértékben lejtsen a Fidesz javára: a régi és az új választási metódusban az Origo ábrái alapján így alakulnak a viszonyok:
És most következzen ugyanaz a szavazatarány az új rendszerben: 
Forrás: Origo.hu
Még jobban látszik a túlsúly, ha a 2010-es eredményeket vetítjük rá az új rendszerre. Akkor a Fidesz a szavazatok 50 százalékát szerezte meg, amellyel 17 helyet kapott a közgyűlésben az akkori 33-ból, 51 százalékot, ami megfelel a szavazati aránynak. Az új szabályozással a 2010-es eredmény 25 helyet eredményezett volna a Fidesznek, a mandátumok 75 százalékát. Tehát csupán a rendszernek köszönhetően 25 százalékkal nőne az elnyert mandátumok aránya, ahogy a Kettős Mérce is írja..gif)
Forrás: magyarinfo.blog
Az eredeti javaslat még az Alaptörvénnyel is ellentétes volt
Az egy dolog, hogy egy ilyen változtatás a választások előtt nem sokkal - finoman szólva is - nem elegáns, ezt azonban már megszokhattuk a jelenlegi kormánypártoktól. Az azonban nagyobb gond, hogy a kormánypártok még a saját, gránitszilárdságú Alaptörvényüket sem tisztelik. Mert mit is mond az Alaptörvény 35. cikkének (1) bekezdése?
"A helyi önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják."
Ha ránézünk a törvényjavaslatra, akkor azt látjuk, hogy a tervezett szabályozás csak két ponton sérti az Alaptörvényt: nem közvetlen és nem egyenlő.
Nem közvetlen, mivel nem a képviselőket választjuk, hanem a (kerületi) polgármestereket. Míg egy társulásnál ez korrekt, de a Fővárosi Önkormányzat nem a kerületek (laza) társulása, hanem a főváros egészét megtestesítő szervezet.
Nem egyenlő, mert a kerületi polgármesterek egyenlő szavazattal rendelkeznek a közgyűlésben. Márpedig a kerületek lakosságszáma között óriási eltérések vannak: a legnagyobb kerület összlakosságszáma több, mint hétszerese (145 ezer 510) a legkisebbének (19 ezer 982). S a közgyűlésben mindkettejüknek ugyanannyi szavazata lenne. Egy választópolgár szavazata tehát hétszer annyit ér, mint egy másiké pusztán azért, mert Budapest másik részén lakik. Ebben a formában tehát a rendszer sérti a választók közti egyenlőség elvét - is.
Módosító indítványok az alkotmányosságért
Mivel az eredeti koncepcióval kapcsolatban súlyos alkotmányossági aggályok merültek fel, ésszerű volt ezeket kijavítani, lássuk hogy sikerült:
A kerületekben súlyozták a töredékszavazatokat (minden olyan polgármesterjelöltre leadott szavazat, amely végül nem eredményezett mandátumot), tehát annál többet ér a töredékszavazat, minél nagyobb a lakosságszám egy adott kerületben. Ez a végelszámolásnál jelent különbséget, így ugyanis kevésbé torzít a rendszer a kis lélekszámú kerületek javára.
A másik módosítás, amely az arányosság elvét igyekszik belopni a rendszerbe, az EU döntéshozatali mechnizmusából ismerhető kettős többség elve, mely ebben a rendszerben azt jelenti, hogy a Fővárosi Közgyűlés 33 képviselőjéből nem elég, ha 17 igennel szavaz. Emellett a 23 kerületi polgármestert küldő kerületek lakosságszámát is figyelembe vennék. A határozathozatal csak akkor lesz sikeres, ha az igent nyomó kerületi polgármesterek által képviselt kerületek lakosságszáma eléri a budapesti összlakosság több mint felét. Így tehát nem születhet olyan döntés, amely mögött a fővárosi lakosok kisebbsége áll.
Az összeférhetetlenségi szabályokon is enyhítettek a kormánypártok, így az egészségügyben, a köznevelésben,a szociális és a gyermekvédelmi intézményekben dolgozók mégis lehetnek önkormányzati képviselők. Az ajánlások számát is csökkentették, és Fodor Gábor módosítójának következményeként az önkormányzati választási rendszerben is több pártot ajánlhat egy személy - ezzel a módszerrel sikerült bizonyíthatóan aláírásokat hamisítaniuk a milliárdokat bezsebelő kamupártoknak áprilisban. Érdekes, hogy bár módosítóját - unortodox módon - befogadta a többség, az ellenzéki pártokhoz húzva nemmel szavazott a javaslatra.
A módosítókkal összességében sikerült kisebb korrekciókat tenni, a többségi rendszert kicsit eltolni az arányos rendszer irányába. Fontos azonban megjegyezni, hogy ez csupán viszonyítás kérdése, a jelenlegi budapesti választási rendszerhez képest a módosított törvény még mindig jócskán a Fidesznek kedvező módon szabja át a rendszert.
Ami továbbra is kérdés
Az új rendszer a Political Capital szerint még mindig korlátozhatja a választó szabad választását, hiszen a választópolgár egyetlen szavazattal két helyre delegál képviselőt: a fővárosi közgyűlésbe és a kerület élére, polgármesterként. Tehát a választónak két különböző testületbe, eltérő logika mentén kell döntenie, olyan döntési lehetősége pedig nincs, hogy a kerülete élére erős, független polgármestert választ, amíg a fővárosi közgyűlésbe annak a pártnak a többségét látná szívesen, amellyel szimpatizál. A mostani rendszerben döntenie kell, mi fontosabb, kerülete függetlensége, vagy pártja többsége a közgyűlésben.
Ebben a rendszerben egyértelműen kerületek az urak, s a főváros egységessége szinte már csak illúzióvá válik. Így meggyengül a főpolgármester is. A kerületek képviselői ugyanis egyúttal a főváros érdekeit is képviselik, ami a kerület és a főváros közti vitás ügyek elrendezésénél, valamint egy szimpla kerület-főváros érdekütközésnél is óriási problémákat, fennakadásokat okozhat, mind fejlesztéspolitikai, mind hatalomtechnikai szempontból.
Alig négy hónappal az önkormányzati választások előtt törvényt alkotni úgy, hogy az még mindig fennakadhat az Alkotmánybíróság hálóján, finoman szólva sem segíti elő az ellenzéki pártoknak azt, hogy képesek legyenek felkészülni a megváltozott küzdőtéren való megmérettetésre. Persze nyilvánvalóan a költséghatékonyság volt a vezérelv, az pedig csak véletlen, hogy az új rendszerben a legutóbbi eredmények hozzávetőlegesen 25 százalékkal többet hoztak volna a Fidesznek.
