Míg Magyarországon Kövér László nemes egyszerűséggel csak cirkusznak nevezte az eddig több mint háromezer áldozatot követelő ukrán konfliktust, addig külföldön jelentős politikusok, közéleti személyiségek már egyenesen Adolf Hitlerhez, a náci Németország vezetőjéhez hasonlítják Vlagyimir Putyin orosz elnököt. Egyenlőségjelet tenni a két államvezető közé túlzás lenne, azonban Putyin eddigi tetteit sok szempontból valóban párhuzamba lehet állítani a náci diktátoréval. Így tett az ukrán média is, amely összegyűjtötte azokat a jelenségeket, amelyek igazak mindkét személy hatalmi politikájára.
Hitler azzal az indokkal kebelezte be a szomszédos államokat, (az Anschluss-tól kezdve Csehszlovákia feldarabolásán át egészen Lengyelország megtámadásig), hogy ily módon "nyújtson védelmet" az adott területen élő németség számára. Putyin is a náci diktátor érvrendszerével kíván olyan orosz lakta területeket az országához csatolni, ahol éppenséggel nem csak oroszok élnek. Putyin azonban biztosan nem akar egy újabb világháborút kirobbantani az atomfegyverek korában, sokkal inkább „csak” rendezni kívánja Oroszország nyugati határait, visszaszerezni a Szovjetunió felbomlásával elveszített pozíciókat, illetve visszaállítani a cári időket idéző orosz hatalmi presztízst és dicsfényt.
Putyin hatalmi törekvéseit teszi tönkre a NATO azáltal, hogy a még az 1990-ben tett ígéretét már réges-régen megszegve ( nem vesz fel a tagjai közé volt szocialista államokat) még tovább kívánja folytatni a keleti bővítési politikát. Az orosz elnök számára az elfogathatatlan lenne, ha esetlegesen egész Ukrajna a közeljövőben belépne a NATO-ba és az EU-ba. A nyugati hatalmak továbbá azért sem ártatlanok a történetben, visszás módon ugyanis olyan ukrán kormányt támogatnak, amelynek tagjai között a szélsőjobboldali Szvoboda párt képviselői is megtalálhatóak. Azonban jelenleg egyértelműen Oroszország az, amely kiérdemli az agresszor szerepét azáltal, hogy katonákat küld egy másik független állam területére, ezzel olyan konfliktust generálva, amelynek már most több ezer áldozata van.
Hitler is olimpiával kezdte
Az ukrán Slovoidilo által készített infógrafika felhívja a figyelmet a két politikus hatalomra kerülésének hasonlóságaira, illetve arra az egybeesésre, hogy ezek után mindkettejüket megválasztotta a Time magazin az év emberének. Putyin ugyanúgy, mint Hitler, a saját maguk és rendszerük népszerűsítésének érdekében még olimpiát is rendeztek (1936 Berlin, 2014 Szocsi). Területfoglalásaikat is hasonlóképpen indokolták, azaz mindketten csak a saját etnikumaikhoz tartozókat kívánták "megvédelmezni".
Ami Ausztria és a Szudéta-vidék bekebelezése volt a németeknél, az a Krím-félsziget és Kelet-Ukrajna elfoglalása az oroszoknál: ezáltal mindkét nemzet felrúgott egy sor korábban kötött egyezményt. Hitler többek között a müncheni megállapodást szegte meg, míg Putyin az budapesti memorandumot vette semmibe. Az 1994-ben megkötött megállapodás szerint ugyanis Ukrajnának azért cserébe, hogy leszereli az atomarzenálját, minden más állam garantálni fogja a függetlenségét és területi szuverenitását. Az oroszok a mostani akcióikkal éppen ezt rúgták fel.
Bár vannak egyértelmű pontatlanságok az infógrafikán (többek között, hogy a térképen Dániát egyből Németországhoz csatolták, míg Oroszországhoz egész Finnországot), az a tíz pont, amelyet összegyűjtöttek, valóban megállja a helyét mindkét politikusra nézve:
Személyi kultusz kiépítése, hatalomcentralizáció, revansizmus, külső ellenségek kreálása, a másként gondolkodók üldözése, különböző személyek jogainak csorbítása (az infógrafika a melegekét emeli ki), továbbá a szélsőjobboldali pártok támogatása külföldön.
Clintontól Kaszparovig
Nemcsak az ukrán média látja így a dolgokat, már korábban is felmerült a párhuzam a legkülönbözőbb helyekről. Hillary Clinton, volt amerikai külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy:
"Ha az a benyomásuk, hogy ezt már látták valahol, az azért van, mert Hitler is ezt csinálta az 1930-as években"
Barack Obama, bár nem ejtette ki Hitler nevét, sokat mondóan csak annyit jegyzett meg, hogy az orosz agresszió a nacionalista érzelmekre játszik, amelyhez hasonlóra már tettek a múltban kísérletet mások is Európában, veszedelmes következményekkel.
A republikánus oldalról is megtörtént az összehasonlítás John McCain szenátor által. Az amerikai politikus szerint Putyin ugyanis azt számolgatja, hogy:
"mi az, amennyit még megúszhat, ugyanúgy, ahogy Adolf Hitler is ezt számolgatta az 1930-as években".
Németországban Angela Merkel pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble hasonlította össze a Krím-félsziget bekebelezését a Szudéta-vidékkel, Nagy Britanniában pedig Károly walesi herceg fogalmazott úgy, hogy most Putyin teszi ugyanazt, mint Hitler. Oroszországban a sakkvilágbajnok, és egyben orosz ellenzéki aktivista Garri Kimovics Kaszparov tett egyenlőségjelet a két politikus közé, továbbá Andrej Zsubov történészprofesszor is megtette az összehasonlítást, aki már azóta az állásával is fizetett a kijelentése miatt.
Az orosz medve igaza
Oroszországnak az agresszív ukrajnai fellépését részben az abból eredő haragja táplálja, hogy a NATO országai a keleti bővítésének befagyasztásával kapcsolatban tett ígéretüket egyáltalán nem tartották be. Elég csak arra gondolni, hogy ma már hazánk is a NATO tagja, sőt, azok a balti államok is, amelyek korábban a Szovjetunió tagállamaihoz tartoztak. Az sem lehet túl megnyugtató orosz szemszögből, hogy a NATO rakétákat telepít az orosz határ közelében. (igaz, az USA szerint csupán védelmi célból)
Az is kérdéses, hogy a nyugatiak részéről mennyire etikus dolog egy olyan ukrán kormányt támogatni, amelynek tagjai között a szélsőjobboldali Szvodoba párt képviselői is megtalálhatóak. Az ukrán nacionalizmus feltüzelése ugyanis rengeteg veszélyt hordoz magában. A nyugati gazdasági érdekeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Milyen jól jönne az Európai Uniónak, vagy akár az Egyesült Államoknak egy olyan új hatalmas piac, mint Ukrajna, és mindezzel párhuzamosan Oroszország térvesztése a régióban.
Putyin világháborút kockáztat?
Putyin nem akar egy harmadik világháborút, „csak” kísérletet kíván tenni arra, hogy visszaszerezze azokat a hatalmi pozíciókat, amelyeket országa a Szovjetunió felbomlásával elvesztett, illetve hogy a nyugat véletlenül se tegye be a lábát az orosz érdekszférához tartozó területekre. A Hitlerrel való párhuzam maximum csak abban áll, hogy Putyin tisztában van azzal, hogy a nyugati hatalmak nem fognak egy világháborút kockáztatni Ukrajnáért, így az orosz elnök gyakorlatilag szabadon intézkedhet egészen addig, míg nem egy NATO tagállam ellen intéz katonai akciót.
Hitler a Mein Kampf-ban leírta a keleti élettér bővítéséről szóló elképzeléseit, illetve hogy végül a germán fajnak kell uralnia az egész világot. Ilyen mértékű orosz világhatalmi ambíciói nincsenek, Putyin célja a nyugati orosz határ rendezése, illetve a cári időket idéző hatalmi presztízs visszaállítása. Azzal viszont, hogy mindez mennyi halálos áldozattal jár majd, Putyin a legkevésbé sem fog törődni.