Bár fél év rendkívül rövid idő, mégis a fővárosi önkormányzat helyzete kétszer is jelentősen megváltozott az elmúlt hat hónapban. Ha a főváros és a kerületek közötti "meccset" nézzük, akkor - focinyelven szólva - akciókban és fordulatokban gazdag, izgalmas mérkőzést láthattunk. Mint arról korábban beszámoltunk, a Fidesz magára szabta a fővárosi választási rendszert, csak e miatt tudott többséget szerezni a fővárosban.
A fővárosi választások után, a Fidesz számára kedvező eredményeket követően azonban ismét átalakították a fővárosi rendszert. A korábban gyengének tűnő főpolgármester hatásköreit a választás után annyira megerősítették, hogy csak egy színjátszókörnek tűnik mögötte a közgyűlés. Gyakorlatilag a közgyűlés semmilyen döntést nem hozhat a főpolgármester egyetértése nélkül. Így a főpolgármester nagyobb hatalommal rendelkezik a fővárosban, mint az elnök az USA-ban. Márpedig az USA elnöke az egyik legerősebb egyszemélyi vezető. Ez a jogállás talán leginkább a XIX. század közepének alkotmányos királyaihoz (pl. a porosz király) hasonló. Így Tarlós Istvánt főpolgármester helyett talán Budapest (választott) fejedelmének kellene nevezni.
Ezt tetézi, hogy a kormánypártoknak kedvező választási eredmény UTÁN szabták magukra a főpolgármesteri szabályokat. Egy ilyen változtatás ugyanis már alkalmas a választói akarat befolyásolására is. Így egy demokratikus és jogállami rendszerben meglehetősen szokatlan az ilyenféle átalakítás - és akkor meglehetősen finoman fogalmaztunk.
A változtatások:
A Fidesz előzőleg mindent megtett azért, hogy a fővárosi relatív többségét (azaz, hogy a szétaprózott rendszerben ő a legerősebb párt, de egymaga nem rendelkezik a teljes fővárosi közösség több mint felének támogatásával) abszolút többséggé (azaz a fővárosi közgyűlés tagjainak többségévé) alakítsa magára a fővárosi választási rendszert.
Akkor úgy tűnt, az átalakítás jelentősen megerősíti a kerületeket. Az, hogy a közvetlenül választott képviselők helyett 23 kerületi polgármester és 9, kompenzációs listáról bekerült képviselő alkotja a főpolgármester mellett a közgyűlést arra utalt, hogy az új rendszerben a főváros a kerületek érdekeit fogja közvetíteni.
A győztes önkormányzati választásokat követően 2014. november 6-án nyújtották be az egyes önkormányzati törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amelynek változtatásai elsősorban a főváros főpolgármesterének és közgyűlésének a helyzetére vonatkozott.
Maga dönt személyi kérdésekben
Az új szabályok jelentősen megerősítették a fővárosi főpolgármester helyzetét. Az első jelentős változtatást az jelentette, hogy az új rendszerben valamennyi, a fővárosi közgyűlés döntéshozatali körébe tartozó személyi ügyben javaslatot csak a főpolgármester tehet. A közgyűlés csak azt a személyt választhatja meg, nevezheti ki, akit a főpolgármester jelölt. Ha nem ért vele egyet, akkor nem szavazza meg. A főpolgármester azonban újból benyújthatja ugyanazt a javaslatot, de ismét csak arról szavazhatnak. Magyarán: személyi ügyekben a döntő szó a főpolgármesteré, a közgyűlés legfeljebb "kekeckedhet". Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy bizonyos körben az Mötv. és a fővárosi szervezeti rend bizonyos körben lehetővé teszi,. hogy a főpolgármester helyettesítő döntést hozhasson a közgyűlés helyett, akkor látható, hogy a főpolgármester szava a meghatározó személyi ügyekben.
Abszolút vétó
A másik fő változás, hogy a főpolgármester abszolút vétóval rendelkezik a közgyűlésben. Azaz: a főpolgármester, ha nem ért egyet valamilyen közgyűlési döntéssel, akkor addig "vétózhatja meg", amíg az neki tetsző nem lesz. Míg más polgármester csak egyszer élhet vétójoggal, amelyet a testület összes tagjának többségével fel lehet oldani, addig erre Budapesten nincs lehetősége a közgyűlésnek. Így a testületi döntéshozatalban az egyetlen főpolgármester szinte nagyobb súllyal rendelkezik, mint a 32 közgyűlési képviselő együttvéve.
Bebetonozva
Ha mindez nem lenne elég, a fővárosi közgyűlés (ön)feloszlására vonatkozó szabályát is szigorították. Eddig ezt az összes képviselő többsége eldönthette, most az új szabály szerint a közgyűlés tagjainak 4/5-ének szavazatára van szükség. Ennek indoka elvileg az volt, hogy a feloszlás a kerületi polgármesterek megbízását is megszünteti, s nem indokolt, hogy a főváros más kerületei(nek többsége) megszüntesse a nem kívánt polgármester megbízatását (is). Ez elsőre rendben levő érvelésnek tűnik, de egyben azt is magával hozza, hogy a feloszlás ilyen jelentős korlátozása egyben a főpolgármestert is bebetonozza, így ha a többsége meg is szűnne a közgyűlésben, akkor is gyakorlatilag lehetetlen az eltávolítása 2019. előtt.
Kezdődő erődemonstrációk
Bár a Tarlósra, mint az "óbudai pókra" jellemző döntési mechanizmusok nem mutatják a főpolgármester megnövekedett erejét, hiszen továbbra is minél szélesebb konszenzusra törekszik, de azért egyértelművé tette, hogy "ő itt a góré". Így a városi gazdasági társaságok vezetőinek kinevezésekor egyértelművé tette, hogy ő tehet csak és kizárólag személyi javaslatot. Persze, Tarlós előbb jelzett hatalomgyakorlására jellemzően, még így is törekedett arra, hogy rendkívül széles többsége álljon a javaslata mögött.
A többség kialakítását azonban jelentősen megkönnyíti Tarlósnak, hogy mindenki tudja: végső soron az ő akarata a döntő a fővárosban.
Elegáns ez?
Az előző fővárosi átalakításnál jogosan fel lehetett hozni azt, hogy ez csak kicsit gázosabb, mint ahogy 1994-ben a fővárosi és a városi önkormányzati választási rendszert alakította át az MSZP-SZDSZ-kormány - négy hónappal azelőtt. Ez a mostani változtatás azonban túlment minden határon.
Az ugyanis, hogy a kormánypártoknak kedvező választási eredmény UTÁN szabják magukra a főpolgármesteri szabályokat, kevéssé korrekt. Egy ilyen változtatás ugyanis már alkalmas a választói akarat befolyásolására is. Így egy demokratikus és jogállami rendszerben meglehetősen szokatlan egy ilyenféle átalakítás. Főleg úgy, hogy a kormánypártok egyik prominens képviselője még áprilisban arról beszélt, hogy nem szabad átírni az önkormányzati törvényt. Ehhez képest ezt a főváros tekintetében - kétszer is sikerült nyár óta.
