Ha másban nem is nagyon, elvándorlásban egész jó eredményt tudott produkálni Magyarország az elmúlt (fél) évtizedben. Tartjuk helyünket a TOP10-ben a Nagy-Britanniában adószámot kérők között, Németországban dinamikusan növekszik a kitelepedő magyarok száma, Ausztria pedig örök sláger marad, ha ingázásról vagy idénymunkáról van szó.
Hiába tűnhet lejárt lemeznek, az elvándorlás nem áll meg, az üteme pedig emelkedik – derül ki friss statisztikákból. Tavaly minimum 31 ezer 500 magyar állampolgár távozott legalább egy évre külföldre, majdnem másfélszer annyi, mint egy évvel korábban, és csaknem hat és félszer annyi, mint 2009-ben a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint – írja a Világgazdaság.
Nem mi vagyunk azért a csúcstartók, természetesen Románia és Bulgária továbbra is jócskán megelőz minket, de velük szemben csak 2014 elején oldották fel a munkaerő-piaci korlátozásokat. Mostanra a bevándorlás már kevésbé kormányzati toposz, nem hiába. A korábban sokat hangoztatott tény, hogy amíg 2012-ben 2500-an, addig tavaly már 42 ezren adtak be menekültkérelmet, ugyanis értelmezhetetlen adat anélkül, hogy ebből hány embernek adott az országunk menedékjogot. Tavaly összesen 535 főnek. Hiába nőtt tehát a menedékkérők száma több mint hússzorosára, a befogadott menekültek száma továbbra sem éri el a 600 főt évente, ezzel pedig az egész Unióban Magyarországon a második legalacsonyabb az elismerési arány.
Forrás: 444.hu
Elvándorlás vs. bevándorlás
A kormány által felkapott idegengyűlölő, bevándorló-ellenes szlogenek mára elhalkultak valamelyest, úgy tűnik, nem sikerült megtalálni bennük az új rezsicsökkentést, a közterületek sincsenek kitapétázva bevándorló -ellenes kormányzati hirdetésekkel. Ez talán nem is véletlen. A Magyarországon élő külföldiek aránya 2003 és 2011 között minden évben nagyjából tízezerrel nőtt, 2012-ben jött el egy nagy zuhanás, amikor a Magyarországon élő külföldiek száma 209 ezer 202-ről 143 ezer 125-re csökkent. Ebben nyilván szerepet játszik, hogy a magyar parlament 2010 májusában megszavazta a kettős állampolgárságot, így sok itt élő külhoni magyar már nem külföldiként jelent meg ezután a statisztikákban.
Fontos azonban megemlíteni azt is, hogy a Magyarországra települők összetétele jóval sokszínűbb lett ugyanebben az időszakban. Míg az ezredfordulót követően a környező országokból (Románia, Szlovákia, Szerbia, Ukrajna) érkezők adták a bevándorlók 70 százalékát, 2011-ben ez az arány már csak 40 százalék volt.
Magyarország vándorlási egyenlegét is érdemes megvizsgálni. Ez a szám mutatja az országból ki- és beáramló migránsok arányát. Ha ez a szám pozitív, az adott ország befogadó kategóriába esik, tehát több migráns érkezik, mint ahányan távoznak. Magyarország a rendszervált[oz(tat)]ás óta befogadóként szerepelt a statisztikákban, a vándorlási egyenlegünk 2006-ban csúcsra ért, 2 fölé, majd jött némi visszaesés, 2010-ben szintén, a 2013-as adatok szerint az arány 1 alá, 0,6-ra csökkent. A 2006 után beinduló elvándorlási hullám, valamint a 2010 óta induló újabb roham nem feltétlenül járt együtt nagyobb bevándorló-tömegekkel. Akkorával biztos nem, amivel riogatni lehet a választókat.
Annyi bizonyos, hogy míg 2012-ben 2500-an, addig tavaly már 42 ezren adtak be menekültkérelmet. Az azonban más kérdés, hogy közülük hány menedékkérőnek adta meg hazánk a menedékjogot. Ez a szám ugyanis tavaly összesen 535 fő volt. Hiába nőtt tehát a menedékkérők száma több mint hússzorosára, a befogadott menekültek száma továbbra sem éri el a 600 főt évente, ezzel pedig az egész Unióban Magyarországon a második legalacsonyabb az elismerési arány. Magyarország ráadásul sokak számára csupán kapuként szolgál az Európai Unióba, valójában a kiáramló magyarokhoz hasonlóan nyugatabbi tagállamokba költöznek. A magyarok ehhez képest évről-évre növekvő számban, tízezrével hagyják el az országot. A hivatalos statisztikák pedig nem adják vissza a valóságot, nem tartalmazzák például a külföldön feketén munkát vállaló magyarokat.
Kik veszik a sátorfát?
Elsősorban azok, akikre a közeljövőben óriási szükség lenne Magyarországon: a fiatal diplomások vagy szakmával rendelkezők, orvosok és egészségügyi dolgozók.
A távozók 77 százaléka a 20-39 életév közötti korosztályból kerülnek ki. Az alábbi táblázathoz képest a KSH legfrissebb adatai szerint 44 százalék a 30 év alatti elvándorló. Sokan már gimnázium után a külföldi továbbtanulást választják a jobb lehetőségek reményében. Húsz érettségizőből tizenkilenc mondja azt, hogy szeretne külföldön tanulni.
Forrás: hvg.hu
Az agyelszívás jelensége sem elhanyagolható: a 2009 óta elvándorlók 28 százaléka rendelkezett felsőfokú képesítéssel, és minél fiatalabb korban vándorol ki valaki, annál kevésbé tudja megmondani, mit tervez a hazatérést illetően.
Forrás: hvg.hu
Az eddigi becslések szerint évente körülbelül 1-2 ezer egészségügyi dolgozó távozott az országból az utóbbi időszakban, ennek a fele orvos. Az öt legérintettebb terület a háziorvos, az aneszteziológia és intenzív terápia, a belgyógyászat, a sebészet, illetve a csecsemő- és gyermekgyógyászat. A legfőbb motivációs tényezők más szakmákhoz hasonlóan a fizetés és az életminőség.
Forrás: vs.hu
A kivándorlás tehát továbbra is pont a gazdaságilag aktív, jól képzett réteget érinti, ami az államnak adó- és járulékbevétel-kiesést jelent. A nyugdíjrendszer így is az összeomlás felé halad, az egészségügy pedig már most is rettenetes állapotban van. Ez a két dolog pedig elengedhetetlen egy olyan társadalomban, ahol egyre csökken a születésszám, miközben a népesség várható időtartama egyre inkább kitolódik.
Ami valamelyest kompenzálja az elvándorlásból fakadó hátrányokat, az a hazautalt pénzek évről-évre növekvő összege. Tavaly már több mint 126 milliárd forintot utaltak haza külföldről, tízszer annyit, mint 2008-ban.
Forrás: profession.hu
És kik járnak a legrosszabbul az itthon maradtak közül?
A középkorú és annál idősebb réteg fogja megjárni, hogy a jól képzett, a legtöbb járulékot fizető fiatalok elhagyják az országot. a Randstad friss felméréséből kiderül, hogy a problémát súlyosbítja a magyarok mentalitása, ugyanis nem igazán tervezünk előre a nyugdíjas éveinkre, a többi európai országhoz képest nálunk a legalacsonyabb a megtakarítási hajlandóság, holott 60 százalékunk tisztában van azzal, hogy nyugdíjrendszerünk jelen formájában fenntarthatatlan. A megkérdezettek 70 százaléka azonban jövedelme csupán 5 százalékát teszi félre nyugdíjas éveire, és csupán 36 százalék (a vizsgált országok közül a legalacsonyabb arány) gondolja, hogy saját felelőssége takarékoskodni nyugdíjas éveire.
Forrás: szamvarazs.blogspot.hu
Magyarország nincs felkészülve az elvándorlásból fakadó problémák kezelésére, pedig nem ártana lépni. Hárs Ágnes, a Kopint-TÁRKI vezető kutatója a következőképpen foglalta össze a helyzetet a VG-nek:
„Pillanatnyilag nincs gazdasági racionalitása annak, hogy belátható időn belül megálljon, vagy akár csak lassuljon a magyarországi munkaerő-migráció. Sem a magyar gazdaság, sem a szociális ellátórendszer, sem a közhangulat nem elegendően vonzó, amit felerősít az oktatáspolitika is, így még a felsőoktatási képzés előtt állók kivándorlása is felgyorsulhatott.”
Nagyon úgy tűnik, hogy megindultunk egy lejtőn, de a körülmények, valamint a kormány hozzáállása sem segít a megállásban.
