Nagyrészt a menekültválságról szól a közbeszéd az elmúlt időszakban. A helyszínről érkező hírek között pedig főként helyi incidensekre, tudósításokra szorítkozva ritkán kerül elég hangsúly a jelenség mögött húzódó folyamatokra, annak okainak bemutatására.
Ezért is jellemző, hogy háttértudás hiányában tömegek tesznek magukévá idegengyűlölő, populista szólamokat. Pedig az európai valóság távolról sem fest olyan apokaliptikus képet, mint ahogy azt egyes politikai erők próbálják sulykolni, és nem is arról van szó, hogy haszonlesők vagy terroristák jönnének ide.
A szomorú tény az, hogy napjainkban világszerte több mint 19 millió ember kényszerült arra különböző háborúk, üldöztetés, elnyomó rendszerek miatt, hogy elhagyja otthonát, a számuk pedig naponta 42 ezer 500-zal nő. Ideje lenne ezzel szembenézni.
A fő okok
A mára kialakult helyzetnek két fő oka van: egyrészt a Közel-Keletet és a szubszaharai Afrikát alapvetően krízisek és háborúk hálózzák be és lehetetlenítik el az ott lakók életét. Másrészt, a nyugati országokban jellemzővé váló menekültellenes, nacionalista, populista politikai retorika, amely a félelemre, a bizonytalanság-érzetre és a nemzeti érzületre alapozva éppen olyan döntésekhez járul hozzá, amelyek mélyítik a helyzet súlyosságát, vagy blokkolnak olyan intézkedéseket, amelyek valós megoldást nyújthatnának. Így jöhetett létre egy olyan helyzet, ahol a segítségre szorulók száma kiugróan magas, a rajtuk segíteni akaróké pedig sajnos kevésbé.
1. A legtöbben nem is Európába jönnek
Az ország, ahonnan a legtöbben menekülnek, egyértelműen Szíria. A háború kezdete óta, az elmúlt négy évben 4 millióan jöttek el, ami az ottani népesség csaknem egyötöde. És hogy mi elől menekülnek? Bassár el-Aszad rezsimje és a polgárháború rengeteg civil áldozatot követelt, kémiai fegyvereket is bevetettek a civil lakosság ellen Amióta pedig az ISIS is aktív, rengeteg szíriait öltek vagy kínoztak meg, feszítettek keresztre vagy raboltak el szexrabszolgának.
Forrás: UNHCR
A 4 millió menekülő közül, akiknek egyébként több mint fele 18 év alatti, majdnem 2 milliót Törökország, és több mint 1 milliót a 4 milliós lakosú Libanon fogadott be. Csak összehasonlításképpen: az Amerikai Egyesült Államok ebből a 4 millió emberből, 8 ezret lenne hajlandó fogadni. Jól mutatják ezek a számok a helyzet rákfenéjét: a menekültek aránylag kis része megy csak nyugati országokba, azok pedig még ettől az aránylag alacsony létszámú csoporttól is elzárkóznak.
Fontos még látni azt is, hogy a legtöbb szíriai a belső menekülést választotta, tehát az ország határain belül menekült el otthonából (becslések szerint 7 millió ember). Akik pedig elhagyják Szíriát, először főként a környező országokba mentek. Az Amnesty International számításai szerint a szíriai menekültek 95 százaléka öt környező országba menekül: Törökországba, Libanonba, Jordániába, Egyiptomba és Irakba. A világ többi részébe csupán a maradék 5 százalékuk vándorol.
Ám ezekben az országokban a menekült-táborokban már olyan túlzsúfoltság és nyomorúságos állapotok uralkodnak, hogy a kilátástalanság miatt egyre többen állnak tovább Európa felé. (Ami felveti a kérdést, hogy nem kellene-e elsősorban ezen országok menekültek befogadására irányuló erőfeszítéseit támogatnia Európának - Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz Orbán hasonló javaslatának sorsa.)
Forrás: Amnesty International Australia
A már meglévő táborok fenntartására egyébként nehezen gyűlnek össze a felajánlások. Az ENSZ 2012 óta 14 milliárd dollárt gyűjtött, ebből 4 milliárdot az Egyesült Államok, 1,5 milliárdot az Európai Unió ajánlott fel. Magyarország pedig eddig 735 ezer dollárt (kb. 200 millió forint) adott, de idén tavasszal pedig már semmit.
2. A fejlett világba aztán az összes menekült csupán kb. 14 százaléka érkezik.
„Az ENSZ friss adatai szerint az egész Európai Unióban július végéig 437 ezer 384 menedékkérőt regisztráltak, ami pontosan 0,08 százaléka az Unió 503 milliós lakosságának, és kevesebb mint kétszerese a korábbi években érkezőknek. Nincs tehát szó „invázióról” vagy „megszállásról”, főleg ha összevetjük a fentieket a Törökország által befogadott 2 milliós, vagy a Jordánia és Libanon által ellátott 1-1 milliós menekülttömeggel ” – írja Köves Nóra, emberi jogi szakértő.
Még hosszabb ideje húzódó konfliktusok elől menekülnek 2,59 millióan Afganisztánból, 1,1 millióan Szomáliából. Rengetegen menekülnek a diktatúra elől az afrikai Eritreából is, amelyet sokan csak Afrika Észak-Koreájának hívnak, de menekül még a mianmari muszlim kisebbség, a rohingyák, akik közül rengetegen etnikai tisztogatás áldozatai lettek. Ők voltak, akik közül 350-en napokig sodródtak az Andamán-tengeren, mert az embercsempészek magukra hagyták őket, befogadásukra pedig sokáig egyik szomszédos ország sem volt hajlandó. Sokáig csak helikopterről dobáltak nekik élelmiszert a tengerbe.
3. Több ezer halott a Földközi-tengeren – ők már nem értek ide
Félreértés ne essék, vannak olyanok, akik a jobb megélhetés reményében kelnek útra nyugat felé, de ezen csoportok száma eltörpül a fenyegetett, üldöztetett, háborús körülmények közül menekülők száma mellett. Közülük sokak számára az egyetlen megoldás a rendkívül drága és veszélyes embercsempészet – hajózásra alig alkalmas hajókon, szemétszállítókon nem egy tragédia történt már: becslések szerint 2500-an haltak meg csempészhajókon a Földközi-tengeren. De nem is kell ilyen messzire menni: emlékezzünk az Ausztriában megtalált hűtőkocsira, benne 71 megfulladt menekülttel.
Forrás: UNHCR
A nyugati országok folyamatosan próbálják visszatartani a menekülteket, ezzel azonban nem a menekültek száma csökken, hanem csak még veszélyesebbé válik az út. Jó példa erre a pengés kerítés a magyar-szerb határon. Az Egyesült Királyság például visszavonta a támogatást a mentőcsapatokkal is dolgozó Mare Nostrum-tól, amely hozzávetőlegesen 150 ezer embert mentett ki a halál torkából – az olasz kormány le is állította a programot, a helyét pedig egy kevésbé hatékony uniós program vette át.
Az útvonal pedig még veszélyesebbé vált: azóta 2500-an vesztek oda a tengeren a nyár folyamán. Meg kéne tanulni: ha veszélyesebbé tesszük az útvonalat, nem fognak kevesebben jönni, hiszen ami elől menekülnek, az még mindig sokkal szörnyűbb, nem véletlenül vágnak neki egy ilyen kockázatos útnak. Nem gazdasági haszonlesésről van szó, amikor vállalják az embercsempészettel járó veszélyeket, a rossz állapotú táborokban való megalázó létet, kockáztatják saját és családjuk, sokszor karon ülő kisgyermekeik életét, hogy egy biztonságos helyre jussanak.
4. Nem csak nálunk, nyugaton is szinte mindenki vissza akarja tartani a vándorlást
Ausztrália a hajón érkezőket leginkább bezárja, vagy Kambodzsába irányítja, az USA pedig szintén sokat költ arra hogy a menekültek meg se jelenjenek a határon (a közép-amerikai államoknak azért küldenek segélyt, hogy azok visszatartsák a potenciális bevándorlókat). A probléma forrásának kezelésével már nem sikerül ilyen intenzíven foglalkozni, sőt dollármilliárdokat költenek katonai segítségnyújtásra.
Forrás: atlatszo.hu
Az EU tagállamai közül sem sokan nem hajlandóak kivenni a részüket a segítségnyújtásból, ami egy olyan teher, amely jelenleg 2-3 ország vállára nehezedik. Ez a Dublini rendelet egyik anomáliájából adódik, amely eredetileg arra szolgált volna, hogy a menekültstátuszért folyamodók kérelmét abban a tagállamban kell elbírálni, ahol beléptek az EU-ba – ez aránytalanul nagy terhet ró a határ menti országokra. A mechanizmus eredetileg arra szolgált, hogy egy menekült ne vándorolhasson tagállamról tagállamra, mindenütt menekültstátuszért folyamodva, ha az előző országban éppen nem kapta meg azt. De Görögország például jó ideje túlterheltségre hivatkozva nem teljesíti ezt a kötelességét. Így fordulhat elő, hogy sok menekült ténylegesen Magyarországon kerül be hivatalosan a rendszerbe.
Látni kell, hogy a Dublini rendelet jelenlegi formájában valóban nem alkalmas egy ilyen típusú menekülthullám kezelésére. Nem véletlenül dolgoznak az EU állam- és kormányfői jelenleg is egy igazságosabb rendszer kialakításán.
A regisztráció során egyébként a menekültektől ujjlenyomatot vesznek és lefényképezik őket, így elkerülhető lesz, hogy kétszer regisztráljanak. Sok ellenző hangot adott annak is, hogy a menekültek közül sokan papírok nélkül érkeznek Európába. Azonban:
„Érdemes megjegyezni azt is, hogy egy ember nem attól válik illegális bevándorlóvá, hogy átlépi a zöldhatárt, hanem attól, hogy nincsen megfelelő papírja, vízuma a legális belépéshez. Ezt azonban háborús helyzetben nagyjából a lehetetlennel egyenlő gyorsan elintézni, mivel jellemzően ilyenkor az állam működése részlegesen vagy teljesen leáll. A menekültekre vonatkozó genfi egyezmény szerint, amely Magyarországra nézve is kötelező erejű, egy menekültet nem is lehet csupán az illegális határátlépés miatt önmagában büntetni, mivel helyzetéből kifolyólag (papírok hiánya) nem tudott volna máshogy jönni, mint illegálisan” – írja Köves Nóra, emberi jogi szakértő.
Az egymásra mutogatás nagyon megy
Általánosságban jellemző hozzáállás a nyugati országok részéről az egymásra mutogatás és a felelősség hárítása. Az Egyesült Királyság azt szeretné, hogy Franciaország tartsa tőle távol a menekülteket, Franciaország Olaszországtól várja ugyanezt, Olaszország pedig, Görögországgal egyetemben azt szeretné, hogy a többi európai ország fogadjon be menekülteket a hozzájuk érkezők közül. De Európa leginkább abban ért egyet, hogy Törökországnak kéne foglalkoznia a problémával, ahol a menekültek létszáma a legmagasabb az egész Földön. A törökök azonban egyedül biztosan nem tudnak megbirkózni az eddigi legnagyobb modern kori népvándorlással.