A magyar kormány még 2015 őszén jelentett be egy nyolc pontból álló akciócsomagot annak érdekében, hogy 2016-ban is fenn tudják tartani a gazdasági növekedés dinamikáját. A csomag lényegében arról szól, hogy 2016-ban az uniós kifizetéseknek meg kell közelíteniük a 2000 milliárd forintot, amire azért lenne szükség, mert 2015-ben rekordnagyságú összeget sikerült felhasználni, megközelítőleg 2500 milliárd forintot.
Mivel még Lázár János sem tartotta reálisnak, hogy sikerül elérni ez az összeget, ezért 2016 januárjában újabb bejelentést tett arról, hogy a kormány további intézkedéseket fogad el annak érdekében, hogy a 2000 milliárdos célkitűzés teljesülni tudjon. A miniszter ezzel azt is elismerte, hogy feszített tempóban akarják felhasználni az uniós forrásokat, amelynek végeredménye lehet, hogy 2019 elejére sikerül minden pénzt felhasználni.
A sietségnek az az oka, hogy 2015-ben már megmutatkoztak a magyar gazdaság gyengeségei, és a látványos 2014-es növekedési ütem vesztett a dinamikájából. Ráadásul az előrejelzések egyöntetűen azt mutatták, hogy a növekedési ütem lassulása 2016-ban is folytatódni fog.
Hova a nagy sietség?
Lázár János még januárban jelentette be, a kormány kész további intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy idén az uniós pénzek kifizetésének értéke elérje a 2000 milliárd forintot. A miniszter szerint erre minden lehetőség adott, mivel a 2014-2020-as ciklusra már megjelent 3500 milliárd forint pályázat. Lázár János egyúttal azt is elismerte, hogy az uniós források lehívása feszített tempóban fog zajlani, és nem elképzelhetetlen, hogy 2018 végére, 2019 elejére a 2014-2020-as költségvetési ciklus összes forrását lehívják. Ez azt jelentené, hogy 2020-ra már nem maradna uniós pénz, amit le lehetne hívni, de az azt követő három évben is kevesebb pénz lenne függetlenül attól, hogyan alakul a következő költségvetési ciklus, mivel az n+3 szabály értelmében a mostani ciklus pénzeit egészen 2023-ig fel lehet használni.
A szakértők többsége szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy a kormány rekordgyorsasággal fel tudná használni az uniós pénzeket. Eddig egyszer sem volt arra példa, hogy egy EU tagország ilyen gyorsan fel tudta volna használni a forrásokat, és a mostani tervek alapján sem készülnek erre.
Természetesen semmi sem lehetetlen, hiszen 2015-ben sikerült Magyarországnak 2570 milliárd forint uniós forrást felhasználni, ráadásul a 2014-2020-as ciklusban reálértéken számolva kevesebb pénz is jut Magyarországnak.
Hogy Lázár János terve mennyire ambiciózus, azt jól szemlélteti a portfolio.hu ábrája is:
kép forrása: portfolio.hu
Az eddigi előrejelzések és a legambiciózusabb kormányzati forgatókönyv is azzal számolt, hogy 2016-ban jelentősen csökkenni fog az uniós források lehívásának gyorsasága, tehát valóban rendkívüli intézkedésekre van szükség a kormány részéről, ha erre rá akarnak tenni egy lapáttal.
De hova ez a nagy sietség?
A válasz igen egyszerű: egyre több előrejelzésben mutatták rá a szakértők, hogy az új uniós ciklus elején a források lehívása lelassulhat, ez pedig érzékenyen érintheti a magyar gazdaságot, mivel az elmúlt években a gazdasági növekedést pont a uniós pénzek és a hozzá köthető kormányzati beruházások befolyásolták.
A magyar gazdaság függősége
Hogy az uniós transzferek lehívásának üteme mennyire fontos, azt már egy tavalyi blogbejegyzésünkben is bemutattuk. Miközben 2007-2009 között a nettó transzferek mértéke a GDP 2 százalékának felelt meg, 2010 és 2014 között ez az arány már 4,4 százalék volt. Azzal, hogy az Orbán-kormány felgyorsította a lehívást, egy olyan kormányzati expanziót hajtott végre, amely az államadósságra nem volt hatással. A portfolio.hu számításai szerint ez 5,2 százalékos GDP-szintemelkedésnek felelt meg.
kép forrása: portfolio.hu
Hogy mit jelent ez a valóságban? Három dolgot:
- Ha az Orbán-kormánynak nem sikerült volna felgyorsítania az uniós források lehívását, akkor a magyar gazdaság 3 éven keresztül recesszióban lett volna.
- Nem az unortodox kormányzati gazdaságpolitika volt sikeresen. csak és kizárólag az uniós pénzeknek köszönhetjük, hogy növekszik a magyar gazdaság.
- A magyar gazdaság rá van utalva az uniós pénzekre, e források nélkül balkáni szintre zuhannánk vissza.
A konzervatív Eötvös József Csoport tagjai szerint is változtatásokra lenne szükség a gazdaságpolitikában, mivel a magyar gazdaság szerkezete nagyon hasonlít Oroszországra, vagy éppen Szaúd-Arábiára, a különbség csupán annyi, hogy mi nem az olajtól függünk, hanem az uniós pénzektől.
Fellendülés után visszaesés
Tegyük fel, hogy sikerül Lázár János terve, mi történne ekkor? 2018 végéig minden rendben fog menni, a magyar lakosság pedig úgy érzékeli, hogy jól teljesít a gazdaság. A 3-4 százalék közötti növekedés fenntartható. A Fidesz részben ennek köszönhetően pedig könnyedén behúzza a 2018-as választást. Mi történik 2019 elejétől, ha elfogynak az uniós források? A magyar gazdasági csoda kártyavárként fog szétesni, hiszen nem lesz miből beruházni, nem lesz miből támogatni a kkv-ket, nem lesz miből fejleszteni. Egészen 2021 elejéig így lesz ez. A jelenlegi forgatókönyv alapján tehát egy másfél éves recesszió sem elképzelhetetlen, de ennyire hosszú távú jóslatokba azért kár belemenni, mert:
- Nem tudni a világgazdaságban milyen váratlan fejlemények lesznek. Egy nagyobb sokkhatás (például Kína irányából), újabb világgazdasági válságot eredményezhet.
- Nem tudni, hogyan alakul majd a következő uniós költségvetési ciklus. A mostani széthúzás alapján csak arra lehet következni, hogy a nettó befizetők majd jelentősen csökkenteni fogják a periféria országok támogatását (így Magyarországét is).
- Ha 2018-ban beindul az építkezés (Paks II.) az pozitívan hathat a gazdasági növekedésre, de van két bizonytalansági faktor: az uniós eljárás + az orosz gazdaság helyzete. Ha az olajár tartósan alacsony marad, és emiatt az orosz gazdaság a következő években is recesszióban lesz (+ csökkennek a devizatartalékok), akkor számos projektet átgondolhatnak, így Paks II. támogatását is.
A kormány a CSOK-on keresztül is gazdaságélénkítő hatást akar elérni, a megnövekvő ingatlankereslet pozitív hatással lehet az építőiparra. Az ingatlanvásárlási láz várhatóan 2018-19 környékén fog kifutni, az építőipar teljesítménye pedig töredékére eshet vissza.
Fel tudják-e használni hatékonyan a forrásokat?
Egy másik fontos sarokpont pedig az uniós források felhasználásának hatékonysága. A magyar kis- és középvállalkozások az elmúlt években nem tartoztak az Unió élvonalába sem a hozzáadott érték, sem a munkahelyteremtés szempontjából. Ráadásul az Unió statisztikai hivatala által készített előrejelzés alapján 2016-ban is a gyengébben teljesítők közé fognak tartozni.
Ezen valamelyest segíthet a következő években a Partnerségi Megállapodásban rögzített forráselosztás: Magyarország ez alapján az uniós források 12 százalékát használja kkv-k versenyképességének javítására, ami régiós szinten jónak számít. A technológiai javulás segíthet a kkv-szektor termelékenységén, nőhet a hozzáadott érték. Azonban van egy fontos szempont, amelyre mindenképpen érdemes kitérni: a fizikai tőke (legyen szó most technológia javulásról) mellett a humán tőke fejlesztése is fontos lenne. A forráselosztás alapján Magyarország a források 7 százalékát kívánja az oktatás fejlesztésére fordítani (ami több, mint a régiós versenytársaké), csakhogy ezek a források eddig is rendelkezésre álltak, valahogy mégsem sikerült hatékonyan felhasználni, részben azért, mert egyszerűen ellopták őket. (Ehhez kapcsolódóan már részletesebben foglalkoztunk az oktatási rendszerben uralkodó szörnyű állapotokról és az egyre súlyosabb munkaerőhiányról.)
Egy másik fontos szempont, hogy a gyorsabb lehívás lehetőséget ad a transzparencia csökkenésére és ezzel együtt a korrupcióra. Az uniós forrásokkal kapcsolatban eddig is sokszor felmerült a mutyi, valamint a lopás gyanúja, ez hatványozódhat a következő években, hiszen az ellenőrzéssel foglalkozó intézményrendszer már így is csúcsra van járatva, s nem arra van kitalálva, hogy 2-3 év alatt átfolyjon rajta egy 7 éves ciklus forrásmennyisége. Ez pedig a hatékonyság rovására mehet, a korrupciós kockázat növekedésével.
