Csütörtökön az Egyesült Királyságban nem csupán országuk jövőjéről döntenek azzal, hogy kilépnek, vagy maradnak az EU-ban. Döntenek Európa jövőjéről, s nem utolsósorban több százezernyi magyar sorsáról is. A helyzet az, hogy az elmúlt években sosem volt ennyire szoros az állás a kilépést támogatók és az ellenzők között. A tét nagy, az eredmény megjósolhatatlan. De mi lesz a magyarokkal?
Rossz hír, hogy a brit kilépés egyik legnagyobb vesztese éppen Magyarország lesz. Nem csupán a kint dolgozó magyarok, hanem a magyar gazdaság szempontjából is tragédia lenne, ha Nagy-Britannia búcsút intene az integrációnak.
Forrás: bumm.sk
A Brexit kampányfinise menekültellenességgel, haraggal, hazugságokkal és félelmekre ható üzenetekkel tüzelte fel a briteket, akik holnap az urnák előtt szavaznak majd arról, hogy az Egyesült Királyság tagja maradjon-e az Európai Uniónak. A gazdasági, szociális, biztonságpolitikai józanságtól teljesen elszakított kampányban, amelyben az észérvek helyett az érzelmekre ható propaganda kapta a főszerepet - hasonlóan az itthoni helyzethez - a kormányzat az utolsó pillanatig feszítette a húrt, s korbácsolta az indulatokat az európai közösség ellen mielőtt leállt volna, s a maradás mellett kezdett volna kiállni. Kérdés, nem lesz-e túl késő?
Arról, hogy a britek hogyan váltak euroszkepticistából EU-ellenesekké, itt olvashattok egy tömör elemzést.
Nem csak a briteknél tör előre az euroszkepticizmus
A Brexitről szóló népszavazás mögött meghúzódó okok persze nem korlátozhatóak populista lózungokra, s az igazi kérdések nem csupán a szigetországban okoznak mostanság óriási megosztottságot. Az EU tevékenységét ugyanis az utóbbi években nyújtott teljesítménye alapján lehet és kell is kritizálni. A menekültválság kezelésében például eddig (részben a tagállamok önálló menekültpolitikája miatt) igen gyengére sikerült a fellépés, a közös európai megoldás várat magára. De ide tartoznak az eurozóna problémái, a különböző gazdasági fejlettségű tagállamok miatt kialakuló érdekkülönbségek, a gazdasági instabilitás, a globális szempontból elmaradó versenyképesség, a térség potenciáljának kihasználatlansága is.
S persze ott a szuverenitási kérdés, a nemzetek feletti szinten megvalósuló közös európai politikák okozta nemzeti szuverenitáscsökkenés ugyanis sokszor óriási érvágás a nemzeti szinten, hiszen 28 ország érdekeinek összehangolásakor nyilvánvalóan nem ugyanakkora mértékben érvényesülhet a nemzeti akarat (ennek hiánya különösen sértő a nagyhatalmi múlttal rendelkező Nagy-Britanniában). Ugyanakkor minden hiedelem ellenére az EU-t többe közt pont a szupranacionalitás, a nemzetgazdaságok összehangolásából fakadó adta lehetőségek teszik gazdasági óriássá, s a közös fellépés versenyképessé.
Ezt a gazdasági óriást egy brit kiválás nem végezné ki. Ugyanakkor az integráció visszafordíthatóságának pallosa lecsapódna, és óriási feszültséget szabadíthatna fel a többi tagállamban is, ahol a kormányok és az EU-ellenes ellenzéki erők a választói támogatás megszerzéséért túl sokszor játszották ki az EU-s kártyát, s mutogattak Brüsszelre a nehéz helyzetekben (pedig ott ültek ők is a tárgyalóasztalnál), amikor éppen kedvezőtlen döntéseket kellett lenyomni a lakosság torkán, s sokszor fényezték magukat, amikor az EU-s forrásokból fakadó fejlesztések történtek.
Az évekig gerjesztett euroszkepticizmus tehát a Brexit folyományaként megerősítést nyerhet, erőre kaphat és kicsúszhat az azt eszközként használó elit kezéből, hogy aztán a szélsőséges, populista politikai erők kezében lavinaszerű kilépési hullámot gerjesszen. Ezzel megsemmisítve mindent, amiért ez az esendő, sokszor hibát hibára halmozó, de alternatíva nélküli ugyanakkor alakítható, szabad mozgást, gazdasági prosperitást és békét hozó integráció létrejött.
Mik az esélyek?
Holnap a britek döntenek arról, tagjai maradnak-e az Európai Uniónak, de nem csak magukról döntenek. Döntenek Európa jövőjéről, s nem utolsósorban több százezernyi magyar sorsáról is. A helyzet pedig az, hogy az elmúlt években sosem volt ennyire szoros az állás a kilépést támogatók és ellenzők között. A tét nagy, az eredmény megjósolhatatlan.
Az utóbbi egy héten 12 közvélemény-kutatás készült a témában, ebből hét szerint a Brexit-pártiak kerülnek többségbe a szavazás során, ugyanakkor a mérések jócskán a hibahatáron belül helyezkednek el. Az exit pollokat összesítő hat számításból kettő szerint a távozók tábora lesz nagyobb, kettő a bennmaradókat találta nagyobbnak, kettő pedig egyenlő arányt mért a két tábor között.
Forrás: portfolio.hu
A különböző társadalmi csoportokban azonban sokkal kevésbé kiegyensúlyozott a küzdelem. Ahogy az adatokból is látszik, az átlagnál idősebbek és szegényebbek, valamint a walesiek és a konzervatívok gondolkodnak inkább a kilépésben, míg a skótok, a gazdagabbak, a baloldaliak és a liberálisok, valamint a fiatalok inkább maradnának az EU-ban.
Forrás: portfolio.hu
Mit hozna nekünk a britek kilépése?
Magyarországot és a szigetországban munkát vállaló honfitársainkat is érintené a britek kiválása, még ha nem is annyira hirtelen drámaisággal, mint ahogyan azt sokan elképzelhetik. Nemzetgazdasági szempontból az első és legfontosabb érintett terület a gazdaság.
A brit-magyar kereskedelmi kapcsolatok 2015-ben úgy alakultak, hogy 3,5 milliárd eurónyi exportot bonyolítottunk le az Egyesült Királysággal, ami az összes exportunk 3,9 százalékát tette ki. Ez nem tűnik soknak, ámde nem is kevés, főleg annak fényében, hogy a keleti nyitás "sikere" ellenére az egész ázsiai térséggel 2013-ban a teljes külkereskedelmi forgalmunk 6 százalékát bonyolítottuk.
Másodlagos hatásként lassabban, de biztosan bekövetkezne az eurozóna GDP-jének visszaesése, amely jócskán átgyűrűzne a magyar gazdaságba, hiszen a legfontosabb és a legjelentősebb felvevőpiacunk az eurozónán belüli országok. A Morgan Stanley kutatása szerint ez egy év alatt akár egy teljes százalékkal alacsonyabb GDP-t is jelenthet országunknak, de még a jóval optimistább magyar kormány is ennek felét prognosztizálja. Nem csoda, hogy Orbánék a maradás melletti hirdetéssel nyomták tele a brit sajtót (az más kérdés, hogy teljesen fölösleges, ráadásul ígéretükkel ellentétben).
A kilépés persze a tőzsdei folyamatokat is jócskán megzavarná, komoly turbulenciákat okozhatna a britek kiválása, ami persze hatással lenne a magyar eszközökre is. Hosszabb távon pedig a Portfolio szerint jó eséllyel fennmaradna a komoly volatilitás (az árfolyamok mozgékonyságát, változékonysága) a régió országainak részvény-, deviza- és kötvénypiacain.
A legtöbb magyart talán mégis az érintené legérzékenyebben, ha a brit munkaerőpiac végleg bezárná a kapuit. Ez ugyanakkor inkább középtávú veszély, egy esetleges kilépés nem jelentené rögtön a munkaerőpiac teljes bezáródását, mert egyrészt maga a kilépés folyamata is több évet vesz igénybe, másrészt a briteknek egyszerűen szükségük van az olcsó, kelet-európai munkaerőre, amelynek az integrációs költsége sem túl nagy.
Áttételesen óriásit veszíthet Magyarország azzal is, hogy az EU-s kassza is kisebb lesz, ráadásul az egyik legnagyobb nettó befizető lépne ki - a legutóbbi hét éves ciklusban a britek 39 milliárd eurót fizettek be a közösbe - ezzel pedig leginkább a hozzánk hasonló cipőben járó haszonélvező országok járnának rosszul. Ugyanebből a kasszából ugyanis a harmadik legnagyobb összeget éppen Magyarország kapja - 26 milliárd eurót a hét év alatt.
Mérhetetlenül sok cikk és tanulmány szól arról, hogy Magyarország pont ezekkel a forrásokkal volt képes végre gazdasági növekedést elérni, ezek nélkül nulla százalékos GDP körül tengődnénk. Márpedig a britek nélkül akkor is kisebb lesz a torta, ha nem alakítják át a pazarló, és többek között nálunk is a kormányközeli oligarchák zsebét tömő rendszert. Tehát a brit kilépésnek az egyik legnagyobb vesztese éppen Magyarország lesz.