Minden szakmában ismert a probléma. Ambiciózus fiatalok szeretnének érvényesülni, az első évek szakmai tapasztalata során felszedett friss tudásukat akarják kamatoztatni, de a szakmát megszállták dinoszauruszuk. Na nem ám a fürge mozgású óriás ragadózókra gondolunk, aki egy harapással bedobnak egy kiskamiont reggelire, hanem a lomha mozgású, 60-80 éves korú posztkommunista alfajra, az ún. Tyrannosaurus mindentudászusz kádáricusra.
Ők gyakran még a zsenge kis reggelitől is emésztési problémával és refluxszal küzdenek. De még a legacélosabb ifjú kollégát is képesek padlóra küldeni egy-egy röpke, 2-3 órás anekdotával arról, hogy mennyivel jobb volt minden régen, amikor ők voltak pályakezdők, a 18. században.
Nyugdíj előtt
A fentiekből reméljük egyértelműen kiderül: tudjuk és értjük miről beszél a kormány, amikor alkotmányosan lefektette, hogy legalább két szakmában kötelező lesz a nyugdíjkorhatárral valóban elhagyni a szakmát. Jövőre, az új Alaptörvény hatályba lépésekor a 62 évet betöltött bírák és ügyészek (nyilvánvalóan a politikailag lojális Polt Péter kivételével, aki immár második személyre szabott törvényét kapta a Fidesztől) kötelezőek valóban lelépni és nem a bíróságon rontani a levegőt. Otthon legalább személyesen tudják érvényesíteni új alkotmányos alapjogukat, miszerint gyermekeik kötelesek ellátni őket.
Felmerülhet azonban az olvasóban, mint ahogy bennünk is felmerült, hogy ez szép, derék és bátor, de hát mi lesz a többi szakmával? Miért nem kell nyugdíjba menni a 62 évet betöltött egyetemi tanároknak, orvosoknak, könyvelőknek, kozmetikusoknak, ügyvédeknek, pékeknek, vagy a balneológusoknak is?
Egyes szakmában persze természetes úton megtörténik a kor szerint szelekció: nem jellemző például a 60-70 éves informatikus, bányász, élsportoló, prostituált vagy golflabda búvár. Mindazonáltal messze nem a bíróság az egyetlen terület, ahol sok az öreg és gátolja a fiatalok gyors érvényesülését. Az egyetemeken például az értelmetlen phd-k tömeggyártása folyik. Míg a friss doktoranduszok nagy része soha nem juthat egyetemi pozícióhoz (ez lenne ugye a phd értelme elvileg), az idős, megkopott tudással rendelkező tanárok nehezen eltávolíthatóak.
Miért más?
Bár a bíróságon is igaz, hogy a fiatalok gyorsabban szeretnének előremenetelni, mint amire a rendszer lehetőséget ad, de egy fontos eltérés van az egyetemekhez képest: a bírósági rendszer iszonyatosan túlterhelt, sok éves lemaradásokat halmozott fel. Még egyszerűbb esetek lezárására is túl sokat kell várni, bonyolultabb ügyek kapcsán éveket csúszhat a döntés. Ez komolyan megkeseríti sok ember életét és csorbítja az igazságszolgáltatás tekintélyét, a belé vetett hitet, s bizalmat.
A több száz bíró hirtelen nyugdíjazása miatt becslések szerint több tízezer esetet kell majd másik bíróhoz utalni. Olyanokhoz, akik nem ismerik az ügyet, kevésbé tapasztaltak és – ha alaposan akarnak dolgozni – lassabban döntenek. Ha van egy szegmense a munkaerőpiacnak, ahol a több tízéves tapasztalatra és tudásra égetően szüksége van a működőképesség fenntartása érdekében, az az alulfinanszírozott igazságszolgáltatás.
Akkor hát minek?
Azért mert ez felelőtlen politikai tisztogatás a javából - ezt még a politikailag extrém ritkán megnyilvánuló bírák (köztük a Fidesz által korábban támogatott Havasiné dr. Orbán Mária) is felismerték, kemény szavakkal támadva a kormányt.
A kormány nem vállalja fel nyíltan, hogy azt a korosztályt kívánja helyzetbe hozni, amely jellemzően vele szimpatizál, és meg akar szabadulni attól, amely a Kádár-rendszerben kezdte pályáját. Pedig érdekesség, hogy szisztematikus (értsd éveken át tartó, az egész bírósági rendszer ítélkezési gyakorlatában kimutatható) politikai részrehajlással eddig elsősorban balról vádolták a "kádárista" bírói kart.
A fülkeforradalmi bíró ideáltípusa
Hogy az idősebb bírók hova teszik az ikszet a szavazófülke magányában, azt talán még a pártszimpátia alapú listákról elhíresült Kubatov Gábor sem tudja. Két dolog valószínűsíthető: egyes magas rangú és jól ismert bírákról szakértői berkekben közismert, hogy merre sorolhatóak, és a baloldaliak ezek közül szúrják a Fidesz szemét. Ha a nyugdíjazással el lehet őket távolítani, akkor megfelelő beállítottságú személyeket lehet helyükre tenni. Talán az se lesz baj, ha nincs tapasztalatuk jogászként, csak fideszesek legyenek.
A másik pedig a nagy számok törvénye: a fiatalabb bírák, mint a fiatal értelmiség általában, inkább jobbra hajlanak.
A naívak és álnaívak azzal igyekeznek majd védeni ezt védhetetlen politikai tisztogatást, hogy most végre lezárja a Fidesz a rendszerváltást és elzavarja a pártállam képviselőit a befolyásos zegzugaikból. Ez badarság. A Fidesz eddig semmilyen független pozícióba sem a független szakembereket vitte, hanem a legkérlelhetetlenebb lojalistákat. És valószínű, hogy ennek a "hagyománynak" nem pont a bírák és az ügyészek esetében vetne véget.
Komolyan van, aki úgy gondolhatja, hogy egy válópert vagy rablás-ügyet nem tud rendesen elbírálni egy olyan bíró, aki már a Kádár-rendszerben aktív volt?
Tekintsünk át, hogy mi minden szomorú ebben
Szomorú, hogy a kormány egy, többek között pont a saját ellensúlyának szerepét beöltetni hivatott független hatalmi ág politikai összetételét kívánja befolyásolni.
Szomorú, hogy túl gyáva ahhoz, hogy ezt az anti-demokratikus szándékot nyíltan felvállalja és ezáltal a választóra bízza: ilyen kormányt szeretne-e jövőben is.
Szomorú, hogy rá se hederít a súlyos szakmai kockázatokra, az így is túlterhelt és az ügyteher mögött lemaradt bíróságok működésére, a polgárok jogbiztonságára.
És végül szomorú, hogy végeredményben mindezt 262 képviselő szavazata szentesítette.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
