Az alkotmányos konzultáció után a kormány most szociális politikája kapcsán is kikéri a "nép véleményét". A múlt hét végén megérkeztek a kérdőívek mindenkihez. Lássuk hát miről szól ez az egész.
Hasonlóan az előzőhöz, ez a konzultáció is - egyebek közt - a megszorítási intézkedésekhez kíván legitimációt szerezni álkérdéseivel. A szociális kérdőívnek valós konzultációs funkciója nincs, a gyakorlatban csak a kérdőívben fel nem tüntetett intézkedések igazolását szolgálja.
Azt persze nem vitatjuk, hogy bőven megérne egy milliárd forintot, ha tényleg a nép álláspontjára lennének kíváncsiak. Kár, hogy ezúttal sem erről van szó. A mostani konzultáció is egyértelműen a propaganda kategóriába tartozik, felesleges, pazarló és a Fidesz pártérdekein kívül senkit nem szolgál.
Az már szinte előre borítékolható, hogy a kérdések kellően demagóg módon lettek megfogalmazva ahhoz, hogy a válaszokat nagyjából előre meg lehessen jósolni. No meg az is segít, hogy valós tétje sincs a konzultációnak: így azok, akik nem lelkesednek a kormányért – és ez jelenleg a népesség körülbelül kétharmada – aligha látják értelmét annak, hogy vegyék maguknak a fáradságot a kérdőív kitöltésére. Egyrészt úgysem jár hatással, másrészt a részvétel a folyamatot magát legitimálja.
Mi akkor a célja az egésznek?
Egyrészt a konzultáció önmagában is pozitív konnotációjú hívószó. Másfelől következetességet sugall, hiszen a Fidesz eddig is a konzultáció szükségességét sulykolta, és az előző kormány kapcsán annak hiányát kifogásolta. Most, hogy hatalomban van, olybá tűnhet, hogy a kormányzó párt következetes maradt önmagához képest. Végezetül a legfontosabb célja, hogy legitimálja a Fidesz szociális politikáját. A választói akaratra vonatkozó hivatkozás komoly fegyvertény.
A gond csak az, hogy ez sem több parasztvakításnál, hiszen semmilyen legitimációs erővel nem bír a konzultáció.
Miért?
Egyrészt éppen a tét nélkülisége miatt sokan nem vesznek részt a folyamatban, míg azok, akik részt vesznek, semmilyen tekintetben nem képeznek reprezentatív mintát a teljes népesség tekintetében. Ez a legfontosabb probléma, de van bőven egyéb is:
Bár nem annyira, mint legutóbb, ismét szelektívre és demagógra sikerült a kérdésfelvetés. Ez esetben is tény, hogy megint nem kérdezik meg a vélhetően népszerűtlen intézkedésekről a nép véleményét. Ezúttal is elég tendenciózusan a kormány álláspontja felé hajlanak a válaszok.
Mégpedig úgy, hogy nem tüntetik fel azt, hogy saját álláspontjuk már ki lett fejtve a kérdésben, illetve arra sem utalnak, hogy mi is az voltaképpen. A kérdések pedig úgy vannak beállítva, hogy a kapcsolódó témát behatóbban nem tanulmányozó személy nagy valószínűséggel jut arra a következtetésre, hogy a kormány álláspontja a támogatandó (anélkül persze, hogy ezt tudná). Nézzünk egy példát, amelyben feltüntetjük az eredeti kérdést, bemutatjuk annak problémáját, majd megfogalmazunk egy olyan kérdésfelvetést a téma kapcsán, ami véleményünk szerint kevésbé torzító:
A kérdések komplexitásának nem ad kellő teret a kérdőív. Közpolitikai következményeiket és az emberek életére gyakorolt hatásukat tekintve ezek nagyon bonyolult, súlyos horderejű kérdések. Ezek megfontolása, a döntéshozatal számos aspektus figyelembe vételét követeli, amelyekről – ha komolyan vesszük a nép állásfoglalását – a konzultációs partnereket tájékoztatni kellene.
Nézzünk egy példát. Átgondoltuk a 7-es kérdést (kattintásra megnő):
Nem ismertek az egyes válaszok konkrét közpolitikai eredményei és várható társadalmi hatásai. A fent említett komplexitás hiányának egyik lényeges eleme, hogy a kormány nem ad betekintést arra, hogy konkrétan mit szándékozik tenni, ha történetesen a polgárok az ő álláspontja mellett foglalnak állást. Azért, mert egy elvi kérdésben egyetértenek a kérdésfeltevővel, nem biztos, hogy egyet fognak érteni az ebből eredő konkrét közpolitikával vagy annak várható hatásaival. Ebben a formában a kérdőív egy általános felhatalmazást adó zsákbamacska.
Nyilvánvalóan a kormánynak jogában áll népszerűtlen döntést hozni, ha őszinte belátása szerint az adott döntés szolgálja leginkább az ország érdekeit. Természetesen jogában áll az is, hogy felmérje vagy kikérje a nép véleményét egy adott kérdésben, például ama célból, hogy ne hozzon népszerűtlen döntést. Aligha tűnik azonban indokoltnak vagy védhetőnek, hogy majdnem egymilliárd forintot fordítson egy olyan konzultációs folyamatra, amely semmiképpen nem járhat használható eredménnyel. Az ezt általában övező felzúdulások ellenére helye lehet a „kormány-propagandának” is a költségvetésben – ha ez nem valódi propaganda, hanem tájékoztatás.
Azaz a kormánynak nem hogy joga, hanem kötelessége is a polgárokat tájékoztatni a tevékenységéről és eredményeiről. Nagyon életlen és szűk a határvonal a valódi és politikailag elfogadhatatlan propaganda és a hiteles tájékoztatás között. Ám a kormány legújabb konzultációs kérdőíve teljesen egyértelműen a propaganda kategóriába tartozik, felesleges, pazarló és a Fidesz pártérdekein kívül senkit nem szolgál.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
