A Ténytár szerkesztősége több alkalommal foglalkozott az önkormányzati reform kérdéseivel. Az általunk is elemzett, korábban nyilvánosságra hozott tervek egy, a szocialista időszak tanácsrendszerére erősen hasonlító, centralizált rendszert vetítettek előre. Ezért nem lehetett azon csodálkozni, hogy az elképzelésekkel szemben erős ellenállás alakult ki a jobboldali többségű önkormányzati szférában.
Úgy tűnik azonban, hogy az önkormányzatok tiltakozása ellenére sem váltott irányt a reform, s a készülő önkormányzati törvény a legfontosabb feladatokat elveszi a települési és a megyei önkormányzatoktól, gyakorlatilag kiüresítve a helyi autonómiát. A jelenlegi tervek szerint, az eddigi önkormányzati büdzsé nagyobb részét az állam osztja majd a jövőben.
A mindenható államigazgatás eszméje - az önkormányzatiság látszatának "Patyomkin falvaival"
Az önkormányzati reformmal kapcsolatban a koncepció májusi elkészülte és az utána lefolytatott vitákat követően egy “szélcsendes” időszak következett, csak a nyári uborkaszezon elején szivárgott ki annak a terve, hogy a megyéktől (valamint a megyei jogú városoktól) elvegyék a legtöbb feladatukat.
A most bejelentett intézkedések arra utalnak, hogy a központi kormányzat elképzelései továbbra sem változtak, s bár Kósa Lajos (Fletcher hadnagy Marlon Brando) lázadása sikeresnek tűnt, ám Tállai András államtitkár Bligh kapitány Trevor Howard) kitart.
A bejelentett tervek szerint a Kormány által első olvasatban megtárgyalt új önkormányzati törvény tervezete alapján nem tartozik az önkormányzatok kötelező feladati körébe az általános iskolai és középiskolai nevelés és oktatás, az egészségügyi szakellátások közül a fekvőbeteg ellátás (azaz a kórházak), valamint a járóbeteg ellátás, ha azokat a kórházakkal integráltan nyújtják, továbbá a gyermekvédelmi és gyermekjóléti ellátások (azaz pl. a gyermekotthonok, a családi napközik és a bölcsődék) működtetése.
Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy csak a közoktatási kiadásokra adott, a központi költségvetésből nyújtott összes támogatás 31,43%-át (368,78 milliárd forintot) vesztik el így a települések. Ha a többi kiadást is hozzávesszük, akkor kiemelhetjük, hogy az önkormányzati büdzsé nagyobb részét az állam osztja majd a jövőben.
A korábbi bejelentésekkel összhangban a legtöbb feladatot a megyéktől és a megyei jogú városoktól vennék el, amelyek gyakorlatilag kiüresednének: kárpótlásul a megyék területfejlesztési feladatokat kapnának, azonban a fejlesztési feladatok átadásának uniós korlátai is vannak: a régiós fejlesztési tanácsok működtetését ugyanis az Unió elvárja a tagállamoktól.
Lehet ebből baj?
A tervezett centralizáció óriási veszélyekkel jár: az új modellben ugyanis végső soron a legtöbb fontos alapszolgáltatásért a központi kormányzat lesz a felelős, így például azért is, hogy a legkisebb falvakban élő gyermekeket hogyan védje az állam, s miként részesüljenek oktatási szolgáltatásokban. Ez a centralizáció - éppen a hatalmas méreteknél fogva - rugalmatlan.
A közszolgáltatások ilyen mértékű központosítására a szocializmusban sem került sor - azonban már abban az időszakban is megindult ennek a lebontása, ahogyan azt a szakirodalom is bemutatta. Egy ilyen rugalmatlan rendszer bár a hatékonyságot tűzi zászlajára, de éppen azt teheti semmivé. Gyakorlatilag a bukott szocializmus tervgazdasága éledhet újjá, azzal, hogy a helyi szolgáltatások szervezésébe a leginkább érintettek, a helyi lakosok nem szólhatnak bele.
A “lázadó tisztek” lecsendesítésének ára is sokba kerülhet
A reform nemcsak a helyi közösségek döntéshozatalban való részvételét zárja ki, hanem a helyi politikai elitet is megfosztja a hatalmától. Ezért a csomag - amellyel kapcsolatban az önkormányzati államtitkár is további erős kormánypárti ellenállásra számít - bizonyos "kompenzációs elemeket" is tartalmaz. Így a megyei önkormányzatok fejlesztési pénzek felett kapnának felügyeletet, aminek szintén megvannak a hátrányai.
A jelentősen megnyirbált hatalmú megyei jogú városok polgármesterei ”alanyi jogon” kerülnének be a megyei közgyűlésekbe, amelynek demokratikussága kérdéses. Szintén gondot jelent, hogy az új rendszerben a polgármester gyakorlatilag az önkormányzat teljhatalmú urává, egyfajta “törvényes kiskirállyá” válna. Ha a testület nem ülne kétszer össze, akkor maga hozhatna helyette határozatot, valamint a korábban a “törvényesség őrének” feladatait ellátó, a szakmaiságot képviselő jegyzőt is alá rendelik, ezzel lehetővé téve, hogy korlátlanul, politikai alapon avatkozhasson be az állampolgárok mindennapi ügyeibe.
Ezek a megoldások nem segítik elő a helyi közügyek átláthatóságát, és azt, hogy az emberek valóban magukénak érezzék a helyi autonómiákat.
És már csak hab a tortán...
Míg a Fidesz a 2005-ben a falurombolás eszközét látta a körjegyzőségek és a kistérségi társulások ösztönzésében, addig az új kocepció szerint a hatékony és megfelelő szolgáltatáshoz éppen ezekre az együttműködésekre és összevont hivatalokra lenne szükség. Ez közvetlenül csak kevéssé érinti az állampolgárokat, az viszont annál inkább, hogy az új törvény szerint korlátlan adóztatási jogot kapnának.
Míg ma a törvény megmondja, hogy milyen adókat és legfeljebb milyen mértékben vethetnek ki a helyi közösségek, az új törvény korlátlan számú és mértékű adó bevezetését tenné lehetővé: azaz az elvesztett feladatok helyébe korlátlanul “sarcolhatják” a helyi lakosokat és vállalkozásokat.
A helyi önkormányzati rendszer reformja után azok állapota sokban hasonlíthat A lovakat lelövik, ugye? záró jeleneteire, csak itt az összeesés szélén álló táncosok tulajdonképpen mi vagyunk, illetve helyi közösségeink, az önkormányzatok.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
