Eddigi ellenzéki teljesítményéből az látszik, hogy bár az MSZP valamilyen szinten tudatában van annak, hogy mekkora pofont kapott a választóktól, még mindig nagypártként, a Fidesz természetes vetélytársaként tekint magára.
Teszi ezt annak ellenére, hogy jelenlegi helyzete nagyon messze van az esetleges váltópárti státusztól. A jelek szerint a legnagyobb ellenzéki párt a Fidesz korábbi stratégiáját követi: abban bízik, hogy csupán azzal, hogy anti-Fideszként pozicionálja magát vissza tudja szerezni szavazóit. Igaz, hogy a Fidesznek ez már bejött, de az MSZP helyzete korántsem ugyanaz: Orbán Viktor pártjának nem volt alternatívája 2010-ben, a szocialistáknak pedig van, méghozzá nem is egy.
Így aztán nem elegendő nemet mondaniuk a Fideszre, hanem az LMP-től és a Jobbiktól is meg kell különböztetniük magukat. Ezidáig ez nem sikerült.
A legfontosabb kritériumot, a választási sikert nézve 2010 előtt az MSZP kétségkívül a rendszerváltást követő korszak legsikeresebb pártja volt. Nemcsak három választást nyert az öt szabad nemzeti voksolásból, de az 1998-as minimális, 0,07%-os visszaesést leszámítva minden egyes választáson erősödött 2010-ig. Nem csoda, hogy bár valamilyen szinten tudatában van annak, hogy mekkora pofont kapott a választoktól, mégis nagypártként, a Fidesz természetes vetélytársaként tekint magára.
Az ugyan tény, hogy szolidan tartja második pozícióját, nagy előretörésre még nem került sor a tavalyi bukta óta. Márpedig a 20-25% körüli arány a biztos szavazók körében, és a 12-16% körüli arány a teljes népességben még messze van a váltópárti státusztól. Önképe emiatt kicsit olyan, mint egy testképzavaros mamuté: korábbi erejének tudatában szeretne fellépni, de mind politikai, mind társadalmi értelemben jelentősen visszaestek lehetőségei.
Parlamenti szerepfelfogás a szavazati magatartás tükrében
Az MSZP országgyűlési frakciójának hozzáállása is még a két párt klasszikus szembenállásának leképződése. Mint az alábbi ábrából kiderül, az MSZP utasította el a legmagasabb arányban a kormánypártok által elfogadott előterjesztéseket az Országgyűlésben. 32 szavazáson mondtak egyedül nemet (beleértve két esetet, amikor a teljese frakció távol maradt).
Nosztalgia a 2010 előtti időszak iránt
Az MSZP elutasító hozzáállása a kormány javaslatai iránt nem pusztán, s gyakran nem is elsősorban ideológiai hozzáállásából következik. Ez sokkal inkább a Fidesz-MSZP megszokott szereposztásból fakad, melyet az MSZP folytatni szeretne – és melynek folytatása érdekében is áll. 2010 előtt a Fidesz az anti-MSZP-ként jelenítette meg magát. Ez sikeres stratégia volt, hiszen különösebben karakterisztikus program nélkül sikerült példátlanul fölényes mértékben választást nyernie: csak be kellett gyűjtenie azokat a szavazatokat, amelyeket arra a pártra akartak leadni, melyet a leginkább az anti-MSZP-ként azonosítottak. Bár (eddig) kevesebb populizmussal, de az MSZP is hasonló stratégiát követ most. A kormányzás által frusztrált polgárok, a most felgyülemlő Fidesz-ellenes szavazók szemében szeretne a legautentikusabb Fidesz-ellenes erőnek tűnni.
De van alternatíva is?
Elvileg tehát elegendő lehet a „nem”-pártnak lenni ahhoz, hogy ellenzékben meg lehessen erősödni. A 2010 utáni MSZP helyzete azonban két tekintetben is különbözik a korábbi Fideszétől. Egyfelől 2010 nem nagyon volt alternatíva a kormányváltáshoz: egyedül a Fidesz jelentett biztos alternatívát. Az MSZP második pozíciója ezzel szemben sokkal kevésbé betámadhatatlan: a Jobbik Kelet-Magyarországon erősödhet tovább a szocialisták kárára, míg az LMP elsősorban Budapest egyes részeiben jelenthet alternatívát. Márpedig a szocialisták ezen bástyák visszaszerzése nélkül esélytelenek a Fidesz leváltására.
A második lényeges különbség, hogy az ellenzéki vetélytársak a parlamenti patkóban ülnek, ugyanott jelenítik meg politikájukat, ahol a szocialisták is. Különösen bonyolulttá teszi az MSZP helyzetét, hogy mindkét ellenzéki vetélytársával küzd szavazói rétegekért. Az LMP a fiatal és/vagy liberális értelmiséget veszi el tőle, a Jobbik pedig a hagyományos vidéki szocialista bázist, főleg a volt nehézipari régiók lakosait állítja a maga oldalára.
Mindebből az következik, hogy a szocialistáknak nem elegendő nemet mondani a Fideszre, hanem az LMP-től és a Jobbiktól is meg kell különböztetniük magukat. Más szóval meg kell fogalmazniuk konkrét alternatívákat a kormány és főleg az ellenzékkel szemben.
Egyelőre visszafogott közpolitizálás
Látványos közpolitikai javaslatcunamiról a legjobb indulattal sem lehetne beszélni. Bár a legnagyobb horderejű kérdésékben az MSZP mindig állást foglal, az esetek többségében ez kimerül a kormány álláspontjának – részben megalapozott – de alternatíva nélküli kritikájában. Ritkábban fordult elő, hogy konkrét javaslattal állt elő. Ez részint megjelenik a parlamenti munkában is. Az Országgyűlés egy évében az átlagos szocialista képviselő kevésbé volt aktív, mint például az LMP-sek. Feltűnő azonban, hogy az MSZP frakcióban jóval nagyobb a szórás az egyes képviselők tevékenységében. Míg néhányan (pl. Oláh Lajos és Lamperth Mónika) kiemelkedően aktívak, addig a frakció egy része alig vesz részt az Országgyűlés munkájában. (Az ábra kattintásra megnő.)
E tekintetben érdemes még egy megfontolást figyelembe venni: egyetlen demográfiai csoportra lehet potenciálisan közvetlen hatással a parlamenti közvetítések aránya: azokra a nyugdíjasokra, akik elvileg az MSZP jellenlegi, illetve leginkább visszanyerhető szavazóbázisát jelentik. A szocialisták magabiztosságát jelzi, hogy nem érzik a nyomást, hogy lépést kellene tartaniuk a fiatal konkurenciával.
Persze elképzelhető az is, hogy mindennek viszonylag kis jelentősége van, s végeredményben a 2010-es stratégia válik igazzá: azaz a kormány ellensége lesz a nép barátja, s a kormány szapulásán kívül nincs lényeges jelentősége az ellenzéki tevékenységnek. Jelenleg azonban nem úgy tűnik, hogy elegendő lesz ennyi 2014-ben, amikor ráadásul valószínűleg szövetséges nélkül és egy, az ellenzéki pártoknak mindenképpen kedvezőtlen választási rendszerben kell majd megmérkőzniük a választók kegyeiért.
Ez a bejegyzés a www.tenytar.hu oldalon megjelent elemzés rövidített változata.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
