Orbán Viktor újra hadjáratot hirdetett az uzsorások ellen. A háború eszközei: a Btk. szigorítása, új törvény elfogadása, amely tiltja a hitelnyújtást 30 százalék THM felett, valamint a készpénzalapú segélyezés arányának csökkentése.
Első hangzásra egyet kell értenünk a kormányfő törekvéseivel. Van azonban két olyan szempont, ami mellett nem lehet elmenni a téma tárgyalásakor: az egyik a hatékony bűnüldözés, a másik a szociális alapú mikrohitelezés kérdése. Az ugyanis biztos, hogy mindig lesznek olyanok, akik anyagi válsághelyzetbe kerülnek, így azonnal pénzre lesz szükségük. Ha a szigorítás miatt már nem fordulhatnak sem a bankokhoz, sem gyorskölcsönzőhöz, akkor számukra ki kell alakítani egy új rendszert, ami szociális alapon, a szükségletek és lehetőségek figyelembe vételével a normál piaci árnál rosszabb, de az uzsorások, illetve a Provident-szerű gyorskölcsönzőkhöz képest jobb kamatfeltételeket kínál.
Az uzsorások népszerűsége valahol a politikusok és a BKV-ellenőrök megítélése alatt tengődik, s lássuk be, ez teljesítmény. Aligha meglepő tehát, ha a politika az uzsorások ekézésével próbálja feltuningolni erősen megkopott imázsát.
S nyilvánvalóan jól teszi, hiszen az uzsorás mint műfaj arról szól, hogy mások kilátástalan helyzetéből hogyan lehet hasznot húzni.
Ennek fényében mindenképpen pozitív, hogy a kormány ezt a problémát kiemelt figyelemmel igyekszik kezelni. Bár az uzsorára már a Gyurcsány-kormány idejében kialakítottak egy külön büntetőjogi tényállást, azonban a hatékonyabb fellépést lehetővé tevő mostani szigorítás jó ötletnek tűnik. Különösen dicséretes, hogy tartalmazza azt alapvető megkülönböztetést, ami elválasztja a szomszédot egyszer átverő „alkalmi” uzsorást az üzletszerűen működő maffiozitól.
Bár ez kézenfekvő, mindig örülni kell, amikor a kormány képes az apróságokra.
Azonban még sok minden más is kell ahhoz, hogy az uzsora elleni harcból több legyen hangzatos lózungoknál és papírparagrafusoknál.
Két dologra gondolunk: hatékony bűnüldözés és az uzsora iránti keresletet csökkentő szociális alapú mikrohitelezés. Ugyanis a törvény nem ér semmit végrehajtás nélkül, s a bűnüldözés sem ér semmit, ha a társadalmi kereslet csillapíthatatlan. Pont ahogy az alkohol-, drog-, prostitúció-tilalom sem működött soha.
Az uzsora nyomában
Ha a kormányzat utasítást ad arra, hogy az uzsorát most vegye komolyan a rendőrség, akkor mindenképpen joggal számíthatunk arra, hogy legalább egy néhány évig rábuzdulnak a kérdésre a rend őrei. Különösen, ha még erőforrást is kapnak hozzá.
Hogy az uzsora elleni harcnak mekkora lesz a sikere, az javarészt az uzsorakölcsönök piacának struktúrájától függ. Amiről viszont nincsenek megbízható ismereteink. Mert akár tetszik, akár nem, mint sok egyéb illegális tevékenységnél itt is egy piacról van szó; vevőkkel és vásárlókkal.
Vélhetően ésszerű abból kiindulni, hogy a szolgáltatók körében a profi, maffia-szerű struktúrákban működő uzsorások mellett van egy jelentős lelkes amatőr réteg is. Őket ugyan vonzza a magas profit, de a megemelkedett büntetési tételek, és főleg a nagyobb lebukási veszély miatt inkább polgári foglalkozásukra fognak összpontosítani. Ráadásul amatőrizmusuk okán ők nagyobb arányban fognak lebukni, ha mégis kitartanak a pluszbevétel mellett.
A természet irtózik a vákuumtól
Az általuk hagyott űrt „profik” fogják betölteni. Ők magasabb kamatokkal és „professzionálisabb”, értsd erőszakosabb behajtással dolgoznak. Ez növelni fogja az uzsora árát, valamint abból eredő erőszakos cselekmények számát.
A másik oldalon viszont a kereslet sem egyöntetű. Azok, akik például szerencsejáték vagy drogfüggőségük fedezésre használják az uzsorát, meg fogják keresni a keményfiúkat is. Azok is, akik átmenetileg olyan vészhelyzetbe kerülnek, amiből nincs más kiút, mint a hirtelen pénz, akár magas kamattal.
Van viszont egy réteg, amelynek kereslete az uzsorára közgazdász szakkifejezéssel élve „elasztikus”. Azaz egy bizonyos kamatig, illetve erőfeszítésig elmegy, ha szüksége van a pénzre, de nem hajlandó az alvilág legsötétebb bugyraiba leereszkedni és nem fizet ki bármi árat ezért.
Ide tartozik például az, aki a jövőben stabil vagy nagyobb bevételben reménykedik, ami azonban egy banknak még nem lenne elég ahhoz hogy hitelt adjon. De az is, aki pénzügyi analfabéta és nem méri fel az uzsora valós árát, de a maffiával üzletelni már nem szeretne.
Akiken nem segít a bűnüldözés
A kínálati oldalnak a (többnyire) profi bűnözésre történő beszűkítésével az utóbbi vevőréteget el lehet tántorítani az uzsora igénybevételétől, s ez kétségtelenül pozitív. Egyfelől azonban nem tudjuk, hogy ez hány ember, másfelől – és ez az elképzelés Achilles-sarka – vannak, akik mindenképpen kölcsönre szorulnak.
Ők a drog- és egyéb függők mellett azok, akik anyagi válsághelyzetbe kerülnek, sem bankhoz, sem gyorskölcsönzőhöz nem fordulhatnak már, s így mindenképpen kénytelenek pénzt szerezni, akár uzsorástól is. Ezt a réteget a drágább és veszélyesebb szolgáltatás miatt hátrányosan fogja érinteni a „szoft-uzsorás” réteg felszámolása.
Rajtuk kizárólag az segíthet, ha az állam létrehoz egy mikrohitelezési rendszert, ami szociális alapon, a szükségletek és lehetőségek figyelembe vételével a normál piaci árnál rosszabb, de az uzsorások, illetve a Provident-szerű hitelekhez képest jobb kamatfeltételeket kínál.
Ez mindenképpen veszteséges üzlet lenne, azaz adófizetői pénzbe kerülne. Az uzsora keresleti oldalán ugyanis jellegzetesen olyan kuncsaftok tömörülnek, akiknél magas lesz a bedőlési arány és így elvész a hitelösszeg. De a társadalmi haszon – például annak megakadályozása, hogy a segélyek uzsorásoknál kössenek ki – mindenképpen nagyobb lenne.
Persze így is maradnának olyanok, akik a rendszeren kívül esnének és kénytelenek lennének az uzsorásokhoz fordulni, például a szerencsejátékfüggők. Az ő esetük más jellegű beavatkozást igényelne. Egy jelentős réteg számára azonban az elérhető mikrohitelezés kiválthatná az uzsorát.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!
