Úgy tűnik, hogy végleges a Fidesz választási törvényjavaslata. Az eddig elhangzottaknak megfelelően választójogot kapnak a határon túliak, kisebb lesz a Parlament és növekedni fog az egyéni mandátumok aránya. A retorikával szemben azonban ez nem a rendszer arányosítása, hanem éppen ellenkezőleg, a többségi elem súlyának erősítése.
Mindössze két eleme van az új rendszernek, amely valóban az arányosabb képviseletet erősíti. Az egyik, hogy területi listák helyett csak országos lista lesz, ami a kis pártoknak nagyobb képviseletet biztosít. A másik, hogy mégis marad a kompenzációs lista. Bár ez látszólag kedvez a "kicsiknek", a helyzet ennél bonyolultabb. A második forduló eltörlése miatt ugyanis jelöltjeikre voksolni kidobott szavazat. Az mindenesetre biztos, hogy ha nem is 2014-re, de középtávon mindenképpen a kétpártrendszer felé tolja majd az új szisztéma a magyar politikai életet.
Mivel részletesen vizsgáltunk már jó néhány kérdést a Fidesz által tavaly benyújtott választási törvény kapcsán - pl. hogy milyen hatással járt volna az egyfordulós és az egyéniben választott képviselőknek aránylag nagyobb létszámot biztosító rendszer a parlament összetételére, megnéztük hogy kezelik a külhoniak választójogát más országokban, bemutattuk, hogy milyen formát ölthet nálunk (az egyik be is vált), valamint azt is, hogy milyen pártpolitikai előnyök és megfontolások merülnek fel -, ezeket már nem tekintjük át részletesen, ehelyett a legfontosabbakra összpontosítunk.
Mi fog történni?
Bár a Fidesz minduntalan a rendszer arányosításáról beszél, a valóságban pont az ellenkezője történik. Az új rendszer az erős pártokat jutalmazza; ráadásul még jobban, mint eddig. Az egyéni mandátumok súlya a Parlamentben a jelenlegi 45%-ról 50-55%-ra emelkedik és így pont a többségi, nagy pártoknak kedvező elem erősödik.
A kompenzációs lista végül mégis megmarad, viszont az arányosító jellegéből veszít a második forduló megszűnésével. Az egyetlen, kis súllyal bíró arányosítás, hogy megszűnnek a területi listák és a pártlistákra leadott szavazatokat az országos listán kapott szavazatok aránya szerint osztják el.
Kit érint egyáltalán?
Egyébként az utóbbi nem fog sok szereplőt érinteni: a Fidesz tavalyi javaslata a lista- illetve jelöltállítás eleve szigorú követelményeit tovább szigorította volna. A jelenlegi javaslat azt is túllépve kívánja megnehezíteni, hogy új pártok merüljenek fel a jelenlegi parlament elit alternatívájaként.
Ennek hivatalos indoka – éppúgy mint a népszavazás szabályainak megnehezítésénél – az, hogy komolytalan jelöltek ne zaklassák a polgárokat. Elvileg egy nemes és védhető cél.
Az új javaslatokkal azonban fennáll a veszélye, hogy túl lesz teljesítve és visszájára fordul egy eredetileg pozitív cél. Ugyanis a javasolt megoldás könnyen lehet, hogy nem a komolytalan, a demokráciából gúnyt űző jelölteket szűri ki, hanem jószerével mindenkit, aki legitim politikai alternatívát szeretne kínálni a jelenlegi, nem túl népszerű és sikeres alternatívákhoz képest.
Hány forduló kell nekünk?
Az egyik legmarkánsabb változás a második forduló eltörlése. Nemzetközileg szokatlan megoldás a kétfordulós választás, a legismertebb példa a miénkre amúgy is hasonlító francia választási rendszer. Nincs tehát önmagában semmi baj azzal, hogy mindössze egy forduló lesz, csak fontos tudatosítani, hogy ennek mi a jelentősége, azaz mi a két modell logikájának különbsége.
A kétfordulós rendszer lényege, hogy az első fordulóban lehetőséget ad azon jelölt támogatására, aki felé szívünk húz. Majd a mezőny letisztulása után megfontolhatjuk, hogy a két esélyes jelölt között melyik győzelme ill. veresége fontos nekünk, és aszerint szavazhatunk. Innentől fogva azonban az egyéni jelöltekre leadott szavazatok kontextusában már az első fordulóban azon kell gondolkodnia mindenkinek, hogy melyik nagy – vagy akár helyileg erős – párt győzelme fontos neki, mert a kis pártok jelöltjeire leadott szavazatok az egyéni körzet tekintetében "elvesznek".
Így az egyfordulós rendszer mindenképpen a már eleve erősebb pártok malmára hajtja a vizet.
Trükkös: marad a kompenzációs lista
Ehhez kapcsolódik a látszólag legnagyvonalúbb gesztus a Fidesz részéről, azaz hogy az első tervvel ellentétben megőrizné a kompenzációs listát. Az erre fenntartott mandátumokból a pártok azon szavazatok szerint osztoznak, amit az egyéniben elvérzett jelöltjei kaptak az első, immár egyetlen fordulóban. Ez tehát mindenképpen kiegyenlítettebbé teszi a rendszert, hiszen a vesztes jelöltre leadott szavazat nem vész el, hanem átalakul.
Persze a transzformáció jelentős árral jár: a vesztes jelöltre leadott szavazat mandátumban kb. harmad annyit ér csak, mint a győztes jelöltre történő voksolás. Nem tudjuk, hogy most hány ilyen mandátum lesz, de mivel az egyéni mandátumok becslése ismert (100-110), a fennmaradó 90-100-ból kell osztoznia a listás mandátumokból. Így már nem olyan egyértelmű a nagyvonalúság: a kis pártok ezzel várhatóan rosszabbul fognak járni, mintha ezeket a mandátumokat a pártlistán kapott szavazatok szerint osztották volna el.
Második forduló nélkül
Ennek oka főleg a második forduló eltörlésében rejlik. A kis pártoknak mostantól nem lesz lehetőségük taktikázni, pl. megosztani szavazataikat a két forduló között. Ha azt szeretnék, hogy az általuk antipatikusnak vélt nagy párt ne tudjon győzni, akkor az első - és egyetlen - fordulóban már a kevésbé antipatikus nagypárt jelöltjére kell szavazniuk. Nincs tehát töredékszavazat az általuk eredetileg támogatott kis pártnak, következésképpen nincs kompenzációs mandátum sem. Mindkettőt a nagy pártok vesztes jelöltjei viszik. Ügyes.
Hogy jó ez? És kinek?
A győzelemhez vezető út eddig is az egyéni mandátumokon keresztül vezetett, és ez most még inkább így lesz. Ez pedig annak a pártnak kedvez majd, amely a viszonylag legerősebb pozícióval rendelkezik a rendszeren belül. Ha ugyanis egyfordulós a rendszer, akkor a legerősebb párt viszi az egyéni mandátumok nagy részét, még akkor is ha történetesen sokkal többen utasítják el összességében, mint ahányan támogatják.
Mivel nincs meg a lehetőség arra, hogy a pártok – vagy tőlük függetlenül szavazóik – összefogjanak a második fordulóra, ezért kénytelenek már az első forduló előtt megállapodni és közös jelöltekkel indulni. Egy ilyen konstellációban nehezen őrizhető meg a függetlenség látszata. Így jó eséllyel ugyanaz a két hegemón blokk áll majd fel, amely 2010 előtt is, kiegészítve egy regionálisan erős Jobbikkal.
Csak sajnos az elmúlt évek nem azt jelezték, hogy az emberek kisebb politikai választékot kívánnának. Egyszer pedig - ad absurdum - még a legeltökéltebb Fidesz, MSZP stb. hívővel is előfordulhat, hogy elege lesz a jelen felhozatalból és újra vágyik. Éppen úgy, ahogy a választók nagyjából fele most.
Ha tetszett az írás, csatlakozz a Ténytár Facebook csoportjához!